Keresés

Új hozzászólás Aktív témák

  • ddekany

    veterán

    válasz g@bo #1 üzenetére

    A nagy klasszikus, ami szinte minden retros embernek eszébe jut, ha Atariról van szó, az az Atari 2600, ami kb. az első otthonra szánt gép volt, amibe nem volt hardveresen implementálva egy fix játék (vagy több hasonló játék), hanem mint mostanság, utólag írták őket. Az a gép igen erősen retro feeling... tehát tipikus siker játék, mint River Raid, ami volt 4KB az egész, és 128 byte (igen, simán byte) RAM-ból garázdálkodhatott. Bár emulálnak sokkal erősebb gépeket is, ahogy látom, pl. Atari-féle arcade játékokat.

  • ddekany

    veterán

    válasz Plague666 #2 üzenetére

    Voltak későbbi Atari gépek, de a 2600, ami "Az" Atari, az nem hasonlítható össze egy olyan csillagrombolóval, mint egy Commode 64. :) Aztán még ott van az Atari ST, aminek még van kultusza, de az meg már Amiga szintje, 16 bites csoda, bekapcsolod görbíti a téridőt., kb szingularitás...

    Modern dolgok tekintetében, elég sok játék jön ki mostanában Atari 2600-ra (többi Atari-ra úgy sejtem sokkal kevesebb), talán azokat meg lehet majd venni? (Mondjuk az már túl fan service lenne, szóval biztos valami gagyiság lesz helyette...)

    [ Szerkesztve ]

  • ddekany

    veterán

    válasz khron78 #8 üzenetére

    Úgy általában csak poénnak jók ezek, hiszen (gondolom) ugyan azt az emulátort futtatja, mint amit te megad is letölthetsz... De, mi változik meg 2019-ig, ami miatt akkor már nem lesz értelme, míg most még ezek szerint van?

  • ddekany

    veterán

    válasz tecsu #11 üzenetére

    Nem amiatt nem fogja ez az embereket sokáig lekötni, mert egyszerű a grafika (szvsz, az direkt jó így... mert ha már lúd... meg ilyen volt, 1977, otthonra tömegesen megvehető árkategória), hanem a játékmenet is nagyon az. Nem volt tár komplexebbre. De amúgy régen nem is arról szolt egy játék, hogy órákig nézegesd meg bele éld magadat. Pár perc alatt általában elhalálozol, a kérdés csak az, hogy ki bírja tovább (legtöbb pont). Szóval még egyfajta módon stresszesek is ezek... :) nagyon másról szól, mint mostanában egy játék.

  • ddekany

    veterán

    válasz KrAt #34 üzenetére

    Áh, a raszter-színezett figurák és grádiensek... Pláne a rabok, amiknek, hogy hogy nem, vízszintesen csíkos a ruhájuk. :) (Sokaknak szerintem még felnőttként sem esik le, hogy mi történik. Szóval az van, hogy a grafikus objektumok egyszínűek (van áttetsző meg nem áttetsző pixel és kész), viszont a program gyorsan megváltoztathatja a színüket mikor az elektron sugár épp a következő sor kirajzolását megkezdené.)

  • ddekany

    veterán

    válasz arty #37 üzenetére

    "keves szin, gigaszi pixelek"

    Commodore 64-en nőttél fel, és kevés szín a 2600-on? 128 árnyalatból választhattál, míg C64-en csak 16-ból! ;] Persze, csak trollkodok, mert azokból viszont igen nagy korlátozásokkal tudtad csak egymás mellé tenni. De 5 év van a két gép közt, ami akkor még hatalmas idő volt. Meg persze ettől jellegzetes a 2600 játékok kinézete - fog fel művészeti stílusként! ;) Az az poén, hogy még így is nagy különbség tud lenni a játékok grafikája között, tehát valamelyik sokkal jobban néz ki, mint a másik. (Igen, mindez a játékmeneten nem javít...)

  • ddekany

    veterán

    válasz arty #45 üzenetére

    Retronál nem is cél, hogy ne legyenek feltűnőek a pixelek, sőt. :) Meg külön móka, hogy tudsz-e kifejező figurát kihozni kevés pixelből. Persze, régen messzebbről nézted, és a TV is erősen elkente a pixeleket (igazából egy régi színes TV 160 pixel szélességnél már kezdett gondban lenni, 320 pixel felbontás már sokszor artifact színeket produkált).

    Amúgy a maximális felbontásban a két gép közt nincs nagy különbség - az mind a kettőnél jellemzően 160 pixel széltében, azonos magasságú magasságú (2 TV scan line) "lapos" pixelekkel. C64 ugyan tudott finomabb, 320 pixel széleset, de játékokban általában csak pár grafikai elemhez használják, mert úgy erősen korlátolt a színezés vele. Viszont, 2600-on ez a felbontás csak a mozgó bigyulákra vonatkozik, a pálya már csak 40 pixel felbontású (ha jól emlékszem), ami elég egy sematikus labirintushoz, de azon felül már elég sok kreativitást (piszkos trükkök) igényel. Aztán C64-en egy 3 színű sprite 12 lapos-pixel széles, míg 2600-on 8 lapos pixelből kellett ügyeskedni (és 1 színű sprite, bár soronként megváltoztathattad a színét). Aztán 2600 soronként max. 2 spriteod van, míg C64-en 8, tehát ha valami figura nagy, akkor szinte biztos, hogy kénytelen vagy 2x-esére széthúzni széltében (ezt hardverből tudja a cucc), míg C64-en egymás mellé raktál két spirte-ot (amik eleve 1.5x szélesebbek is voltak: 12 vs 8 pixel), mert maradt elég még úgy is.

    [ Szerkesztve ]

  • ddekany

    veterán

    válasz arty #47 üzenetére

    LCD: Ezért van az emulátorokban TV emuláció. Jobbakban, pl. Stella-ban (ha már Atari 2600) rakás opciója van, tehát még olyanokat is leutánoz, amiről nem a TV tehet, hanem a kábel típusa (pl. kompozit VS s-video). Régi jó analóg átvitel... :U

    Nem nagyították 2600-on a sprite-okat általában (amennyire emlékszem), csak ha valaminek tényleg nagynak kellett lennie. Ha megnézed screenshot-on, általában ugyan akkorák a pixeleik, mint C64-en a 3 színű sprite-oknál. (C64-en amúgy a főszereplő sprite néha 2 sprite volt egymáson, és a 2. réteg az 1 színű de a finomabb, 320x200-nak megfelelő pixelmérettel volt, amivel sokat lehetett a kinézeten dobni. Az ellenségek maradtak kevésbé kidolgozottak, de legtöbbet saját magadat nézed, szóval megéri oda "befektetni" +1 sprite-ot.)

    C64-en komolyabb címeknél elég gyakran több sprite volt kint mint 8. Főleg óriási főnököknél nincs nagyon más mód, mint hogy egymás mellé rakottakból "kicsempézed". Aztán a lövedékek is sokszor sprite-ok voltak (bár nem mindig), szóval gyakran szűkös a 8 még scanlineonként is.

    2600 programozás meg teljesen a scanline trükközésre épít, mivel nincs is video memória, ami a teljes képernyő tartalmát tárolná. A teljes sprite-ot (a figura képét) tároló memória sincs a video hardver szintjén, és mint ilyen, sprite magasság korlát sincs, csak szélesség (8 pixel). Minden egyes scanline előtt a CPU-nak (azaz a játékfejlesztő által írt programnak) gyorsan ki kell nyomina a videó regiszerekbe, hogy abban a sorban mi legyen látható. (Ha később ér oda a program mint az elektron sugár, akkor jelennek meg bal oldalt azok belógó fekete csíkok, ami pl. pacman-ban látható.) De ha megnézel mostanában íródott 2600 játékokat, akkor látszik, hogy miket ki lehet ebből is hozni, ha megvan rá az elszántság.

    A két gép persze nem összehasonlítandó. 5 évvel idősebb a C64, ami akkor még nagy idő volt, és egy igen drága gép az otthoni gépek közt (64K RAM, brutál "GPU", ja és a legendás hangkeltő (a SID)), míg a 2600 már megjelenésekor is rettentő költséghatékony vasnak számított.

    [ Szerkesztve ]

Új hozzászólás Aktív témák