Hirdetés

Keresés

Új hozzászólás Aktív témák

  • vfo7

    senior tag

    válasz DArchAngel #25 üzenetére

    Ami a német páncélosokat illeti, a legrugalmasabb és legfejleszthetőbb típus a PZ IV-es volt. Azért maradt hadrendben a háború végéig.

    Ami a Panthert illeti, minden szakértő egyetért abban, hogy a II. vh. legjobb konstrukciója volt. Amikor 1942. legvégén gyártásba vették, felhasználták a konstrukciónál a T-34-esen megvalósított 5leteket is, mint pl. a döntött páncélzat, ami a relatív páncélvastagságot növelte, illetve a széles hernyótalp, ami a laza/havas talajon való haladást segítette. Összesen kb. 6 ezer darabot gyártottak belőle, a Tiger I-ből nem egészen 1500-at, a Tiger II-ből pedig nem egészen 500-at.

    A német páncéloserők messze hatékonyabbak voltak a szövetségesekénél, ami kiderül a veszteségi arányokból is. Ez adódik egyrészt a harceljárások begyakorlottságából, másrészt a konstrukciókból. Pl. az 509-es nehézpáncélos osztály (Schwerabteilung) Tiger II-esei a 45-ös dunántúli harcokban jan.18. és febr. 3. között 203 szovjet harckocsit semmisítettek meg, 10 saját gép elvesztése árán. Több hasonló eset is előfordult, ami a konstrukció fölényét egyértelműen bizonyítja. Az alacsony darabszám viszont lehetetlenné tette a típus hatékonyabb alkalmazását.

    Nyilván volt sok olyan német fegyver, ami nem tudott volna fordulatot hozni a háborúban, de a szárnyasbombák, sugárhajtású vadászgépek, az újszerű páncélos-konstrukciók és a ballisztikus rakéta nem ebbe a kategóriába tartoztak: ezek elegendő darabszám és időben való bevetés esetén átmenetileg tudtak volna fordulatot hozni, de a német szövetségi rendszerrel szembenálló erőknek összehasonlíthatatlanul nagyobb ipari kapacitása és élőereje volt, ami hosszabb távon teljesen esélytelenné tette a német győzelmet.

    [Szerkesztve]

    Aki csak a lábával siet, hibázik.

Új hozzászólás Aktív témák

Hirdetés