Új hozzászólás Aktív témák

• #42 Buddhha tag Vakegérke #41

  Új Válasz 2008-04-17 00:08:16 #42

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Buddhha

  tag

  válasz Vakegérke #41 üzenetére

  Neked nagyon szeretném figyelmedbe ajánlani az "Én, Pán Péter (Finding Neverland)" című filmet. Itt vannak hasonló jelenetek, mint amit te is leírsz...

  Lehet, hogy összeszedem magam, és megtörténik majd...

  ----O---- Infrablútut van-e benne??? ----O---- I'm hard as a rock, and wise as a mountain!

• #44 Viszlát addikt Vakegérke #41

  Új Válasz 2008-04-17 01:40:03 #44

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Viszlát

  addikt

  válasz Vakegérke #41 üzenetére

  Buddha már említette, én meg írtam is róla, Én, Pán Péter a címe, ha lesz kedved olvasd el, vagy inkább nézd meg.

  Egyik legkedvencebb momentumom, ahogy bemutatja az író és felesége életfelfogásának különbözőségét egy egyszerű, de nagyon ötletes jelenettel.

  Ezt írtam és ez a jelenet pedig az, amikor a racionalista feleség és az álmodozó férj belép a saját-saját hálószobájába. Egy pillanatra mindkét szobába belátni, a nőé egy szürke, az akkori kornak megfelelő szoba, a férfiéban pedig egy rétet látni és madárcsicsergést hallani. Ezt tényleg látni kell, hihetetlenül ötletes jelenet.

  Általánosban nem voltam túl népszerű, most lényegtelen miért. Két évig, ha jól rémlik 4-5.-ben velünk járt egy Georgina nevű, kicsit duci, de széparcú lányka. Oda meg vissza volt értem, állandóan körülöttem lebzselt, de én nem viszonoztam érzelmeit. Már nem is tudom min, de egyszer úgy felhúzott már az anyáskodásával, meg, hogy állandóan tapizott (10 éves mércével), hogy hangosan rászóltam, hogy mostmár igazán leszállhatna rólam. Persze az egész osztály röhögött rajta, nagyon megaláztam a többiek előtt, vagyis pont azt tettem, amit velem is rengetegszer. Évekkel később eszembe jutott ez az eset és hasonlóan Hozzád, én is elszégyelltem magam és akárhányszor beugrott az arca, társult hozzá egy nagyon kellemetlen érzés a gyomromban. Elkezdtem fonogatni magamban tovább a történetet, felnőtt fejjel rájöttem, hogy talán emiatt iratkozott át másik suliba, ki tudja.

  Aztán pár évvel ezelőtt összefutottunk teljesen véletlenül és én felhoztam a témát, bocsánatkérési szándékkal. Felkacagott és azt mondta: hiszen taknyos gyerekek voltunk, én már nem is emlékeztem. Látszott rajta, hogy ez nem egy megjátszott, hagyjuk a múltat gesztus volt, hanem tényleg őszintén mulatott saját magán. Ott akkor leesett, hogy tulajdonképpen én lebecsültem őt. Hiszen én magam is mindenféle sérülés nélkül túléltem a gyerekkori sztorikat, miért is gondoltam, hogy Ő erre nem képes?

  Az én esetemben nincs szükség idealizálásra, reméljük, a Tiédben sincs.

  "How a government taxes its citizens is a direct declaration of a country's values."

Új hozzászólás Aktív témák