Keresés

Új hozzászólás Aktív témák

  • Gregorius

    őstag

    válasz ngabor2 #44 üzenetére

    Ha neki ez jó, ám legyen, de ne lepődjön meg rajta, hogy elég sokan máshogy gondolják.

  • kymco

    veterán

    válasz ngabor2 #44 üzenetére

    Valóban meg kell fogadnunk azut a tanácsodat, hogy ne dobálózzunk bibliai igékkel, mert ezek nektek semmit sem mondanak. De nekünk, hívő emberek számára ezek az idézetek sokkal többet jelentenek, mint egy-egy kiragadott gondolat. Ez nem azt jelenti, hogy nincsenek önálló gondolataink, de mint ahogy te, ha pld kisérletet végzel, számos ok miatt ragaszkodnod kell bizonyos protokollhoz, ami a reprodukálhatóság, mérhetőség stb miatt nélkülözhetetlen. Senki nem mondhatja rád, hogy nem rendelkezel önálló gondolatokkal, mert ragaszkodsz ezekhez a ''kötöttségekhez''. Világnézeti, teológiai szempontból más aspektusok miatt, de hasonló módon meghatároz minket a Biblia ''protokollja''. A bűn jelenlétének magyarázata, Isten jelentősége és szerepe, az egyén szerepe, a keresztény közösség értelme stb... Ezek mind olyan dolgok, amik a Biblián keresztül értelmezhetők, és egy keresztény ember így is fog. És mivel egy adott világban mindenki igyekszik a világképének megfelelő módon magyarázatot adni a történések okaira és céljaira, egy keresztény ember ezt a Biblia által feltárt igazságok alapján teszi. Ettől még nem begyöpösödött hülyék, mert ismerek számos nemzetközileg is elismert professzort, kutatót, akiket a kreativitásukban egyáltalán nem gátol a hitük, de a világnézetüket meghatározza.
    Ezért a Biblia idézetek nem a saját gondolatok hiányát jelentik, sokkal inkább a bibliai szemlélet hétköznapokba való integrálódását...

    az ilyenek általában nem mernek elrugaszkodni a leírtaktól, nem mernek szabadon gondolkodni. várják, hogy valaki valahonnan mondja meg nekik, hogy mi a jó, mi az ''üdvös''.

    A keresztény ember ebben eltér a nem kereszténytől. Én is voltam nem keresztény. Én is rühelltem, hogy más mondja meg nekem, hogy mi a jó és mi a rossz. De pont ezt nevezi az Isten bűnnek, hogy mi tőle elszakadva akarunk relatív jó és relatív rossz közül választani. Mintha a jó és a rossz rajtam múlna... pedig nem. Egyrészt rájöttem, hogy sokszor meg sem tudom különböztetni a kettőt, mint egy kisgyermek, aki a gyógyszer drazséját összekeveri a cukorkával. Kezdetben mindegyik kellemes és édes. Tudom, ez degradáló, mert mi felelősségteljes, döntéseinket tudatosan, érvek alapján meghozó embereknek képzeljük el, aki mindig átlkátja a döntéseinek következményeit, ezért képes jól dönteni.... Nos rájöttem, hogy inkább vagyok Isten ''tudatlan'' (jó és rossz tudása) gyermeke, és ráutalom magam, minsem elképzelem magamról, hogy a meglátásaim abszolútumok, döntéseim ideálisak, és nem csak nemkem, hanem objektíven jók...
    Aki mást gondol nem eretnek, nem kell kiátkozni, megégetni... (az utóbbira nemigen tudsz mai példát hozni), ezek az emberek egyszerűen nem keresztények....

    www.refujvaros.hu

Új hozzászólás Aktív témák