Új hozzászólás Aktív témák

  • The DJ

    addikt

    Kicsit megkésve ugyan, de megérkeztem és azt hiszem tartozom egy kis magyarázattal, mert néhányan nem, vagy csak részlegesen értették meg a kis írásom lényegét.

    A stílus direkt olyan, amilyen. Ha nekem kellene egy utolsó levelet írnom, akkor valami ilyesmit írnék és nem hiszem, hogy napokon meg heteken át gondolkodnék azon, hogy egy mondatot hogyan is fogalmazzak meg vagy illik-e a következő után. Érzések és gondolatok halmaza, ahogy feltör egy emberből, aki megbékélt a sorsával és tudatni szeretné mindazokkal, akik fontos szerepet játszottak az életében, hogy szerette és szereti őket és semmit nem bán. Ennyi az alapötlet. Egy ember búcsúja a szeretteitől és attól a személytől, aki a legfontosabb szerepet játszott az életében. Végig hozzá "beszél", neki írja a sorait, kivéve az utolsó bekezdéseket, ahol a testvéréhez és a szeretteihez szól. A levelet a bátyja olvassa fel a temetésén és befejezésként leeresztik a koporsót.

    Direkt nem bocsátkoztam részletekbe. Miért van szükség erre a levélre? Mi történt vele? Miért nem mondhatta el személyesen? Van egy-két sejtelmes utalás, amiből a lelkes olvasónak elindulhat a fantáziája, de épp ez volt a cél. Nem kell és nem is jó mindig mindent az olvasó szájába adni. Én az érzésekkel, a szavakkal, a képekkel és a legtöbb embert érintő kérdésekkel próbálok foglalkozni, hogy egy ilyen írás tényleg adhasson valamit. Mindenkinek mást, hisz ahányan vagyunk annyi értelmezés lehetséges, de szeretném, ha nem csak egy újabb szomorú szerelmes történet lenne a sok közül, hanem egy mélyebb jelentéssel bíró valami.
    Persze tisztában vagyok azzal is, hogy nagyon szép és jó, ha valaki a repülésről beszél, de igazán érezni csak akkor tudjuk, és akkor vagyunk képesek megérteni a jelentését, amikor mi magunk éljük át azt. Így hát nem baj, ha most nem ad ez a kis írás semmi pluszt. Viszont ha egyszer, valaha is átéli majd azt az olvasó, amit az én 'hőseim' az írásaimban, akkor talán majd beugrik, hogy "Ó, igen! Akkor tehát erről beszélt az a srác a logouton." Voltam kórházban sokat. Volt úgy, hogy lehet haza sem jövök. És akkor, de csak akkor és ott döbbentem rá én is arra, hogy a napokat nem szabad elfecsérelni. A perceket sem. Mert minden perc és minden nap ajándék, amiből sosem tudod mennyi van még hátra. Akit szeretsz, azt szeresd végig, aki pedig fontos, annak mindig mondd el, hogy mennyire is. Nagyon nehéz az egoizmus álarcát levetni, de ha egyszer sikerül, akkor sokkal teljesebb lehet az élet. És ezzel nem prédikálni akarok, sem elhitetni valakivel valamit, amiben nem hisz. Én is csak egy átlagember vagyok, pont mint te, viszont a tapasztalataim, az érzéseim megpróbálom átadni, ilyen kis apró történetekbe burkolva. Kölcsönös segítség. Segít nekem, mert könnyebb a lelkemnek és talán segíthet neked is. Nem tudom. De remélem.

    Valószínűleg sosem leszek elég ügyes ahhoz, hogy sikeres regényt vagy könyvet írjak, tisztában vagyok a hiányosságaimmal, hisz amikor az egyik kedvenc novellámat akartam beküldeni egy magyar amatőr irodalmi oldalra, akkor azt a választ kaptam, hogy hemzseg a hibáktól és így lehetetlen kitenni. A vicc az, hogy én nem tudtam milyen hibákra gondolt a tulajdonos. Itt a logouton viszont, ahol nem irodalmárok és konkrét műértők vannak, meglepő módon sokan szeretik és olvassák az írásaimat. És ez jó érzéssel tölt el. Mert lehet sosem jutok ennél tovább, de már ez is egy olyan eredmény, amire büszke lehetek. Sok olyan ember van, akikre felnézek és akiket csodálok, az itt hozzászólok közül is akad jó néhány. Nem vagyok az a fajta ember, aki mindig mindenhez hozzászól, de olvasok. Sokat. És néhányotokról úgy érzem, mintha tényleg ismerném, annak ellenére is, hogy lehet, hogy még sosem váltottunk egy privátot sem. Szóval nektek is köszönhetem azt, hogy itt vagyok és hogy merek írni és nem egy gondolat vagy éppen ötlet azért született meg bennem, mert titeket, a tapasztalataitokat és tanácsotokat olvasva elmerengtem.

    https://wpszaki.hu - Minden, ami WordPress, cikkek kezdőknek és haladóknak.

Új hozzászólás Aktív témák