Keresés

Új hozzászólás Aktív témák

  • updog

    senior tag

    No, mi is végigértünk a sorozaton.

    Kelet-európai szemmel valószínűleg legalább két mércét kéne felállítani ahhoz hogy értékelni tudjuk: egyet, mint egy átlagos néző, aki rosszabb esetben tényleg azt gondolja, "de szívás lenne ha ilyen a valóságban is megtörténne", és egyet mint érintett fél (én pl. pár hónapos, északkelet-magyarországi csingáró voltam, amikor bekövetkezett)

    Így is, úgy is, minimális empátiával egészen hátborzongató belegondolni a történtekbe, és az emberi sorsokba, és bár tök fölösleges, egy kicsit abba is, hogy "mi lehetett volna, ha...?". Ellenben sokkal reálisabb kérdés lehet, hogy "mi lehet még?"

    Ha már idáig eléldegéltünk, akkor ránk már nem volt jelentős hatással? Nem lesz több ilyen? Igazából szerintem az emberiség egy jelentős része azt gondolja, hogy boi, 2019 van, ilyenek velünk már nem történhetnek meg. Hiszen azt mondják.

    Elég erőteljes borzongás fogott el az első epizód első percének nyitó monológjánál:

    "Mi az ára a hazugságnak? Nem az hogy igazságnak hisszük. A valódi veszély az, hogy ha elég sok hazugságot hallunk, úgy az igazságot már fel sem ismerjük." Kényelmetlen gondolatok, akár a világ vezető, vagy épp eldugott, jelentéktelen társadalmainak berendezkedését, működését elnézve.

    Szóval gondolatébresztésben, mondanivalóban, történésekben szinte végig fenntartja az izgalmakat és a feszültséget a sorozat, és a nekünk (is) nosztalgiát kiváltó "hmm de ismerős életkép" érzés külön pluszt ad az egészhez.

    Persze, igazság szerint, mint művészeti alkotás, nem igazán értem hogy lett ez hirtelen a világ legnépszerűbb sorozata, ilyen szemmel nézve mondjuk egy erős 8-ast adnék rá.

    [ Szerkesztve ]

    "Bocs, főnök, de én csak két emberben bízom. Az egyik én vagyok. Nem maga a másik." || "Hóhahó, mégis van graffaló!"

Új hozzászólás Aktív témák