- Kaspersky Antivirus és Internet Security Fórum
- Mozilla Firefox
- Kodi és kiegészítői magyar nyelvű online tartalmakhoz (Linux, Windows)
- ArchiCAD és Artlantis topik
- A legtöbb amerikai szerint a TikTok egy őket befolyásoló eszköz
- Linux - haladóknak
- Microsoft Excel topic
- ASUS routerek
- Mindenki AI-t akar, már 2025-re is eladták a HBM chipeket
- Telekom otthoni szolgáltatások (TV, internet, telefon)
Új hozzászólás Aktív témák
-
Frawly
veterán
A címet megváltoztatnám, systemd-vel helyett GPT UEFI systemd boottal. Ugyanis systemd majdnem minden disztrón van, az egymagában nem mond semmit.
Azt nem írtad bele a leírásban, hogy honnan szedted az .EFI fájlokat a boothoz, ez lényeges lépés. Azok nem teremnek ott maguktól, valakinek vagy valaminek fel kell őket tenni.
Plusz én a screenshotokat kivenném, helyette terminálos kimenetet adnék a mappaszerkezetről, és benne a fájlokról. Felesleges egy egész képernyős screenshot azért, hogy látszódjon benne 2 mappa. A terminálban elég ehhez egy tree /akármi/loader parancsot kiadni.
A cikkben az írásjelek tapadjanak az előttük lévő szóhoz, de ne az utánuk lévőhöz. Tehát ne legyen szóköz a vessző, felkiáltójel előtt.
[ Szerkesztve ]
-
Frawly
veterán
Akkor én értettem félre. A lényeg, hogy valaminek oda kell őket raknia. Az .EFI fájlok lényegében futtatható binárisok, mint Windowson az .exe, bár inkább a DOS-os .com-ra hasonlítanak jobban. Csak annyit csinálnak hogy indítják az OS kernelt.
Archon a bootctl update parancs teszi oda az EFI partícióra.
De egyébként ez a másik szépsége az EFI systemd bootnak, hogy esetleges OS újratelepítéskor nem kell hozzányúlni, ha jól van megcsinálva, minden megmarad az EFI partíción, mappák, .EFI és .conf fájlok. Arra érdemes figyelni, hogy a vonatkozó OS .conf fájljában rootnak PARTUUID legyen megadva, mert az nem szokott változni, míg a fájlrendszer UUID változik újratelepítéskor, ha újra van formázva a partíció.
[ Szerkesztve ]
-
Frawly
veterán
Ebben a Slax-ban mi olyan jó, hogy ennyire fetisizálód? Nem kritizálásból írom, hanem komolyan érdekel. Nem ismerem ugyanis, csak azt, hogy Debian-alapú. De mitől jobb, mintha felraknál egy Debiant azonos WM-mel, vagy mondjuk egy Manjaro azonos WM kiadásnál?
Eleve ezt a sok disztrót sem értem egymás mellett, a disztróhopperkedésnek nem sok értelme van. Egyet érdemes használni, ami valóban használható, és abban elmélyedni egy ideig. Az persze nem baj, ha valaki kipróbál többfélét, de nem jó túl sok disztró keverni, főleg nem párhuzamosan többet használni.
-
Frawly
veterán
Az, hogy legyen egy vészrendszered, ahhoz nem kell ilyeneket hegeszteni, bebootolsz egy Live iso-t és kész.
Emlékszem, hogy a 2000-es évek elején még én is túráztam ilyenekkel, hogy speciális Live Windows XP, meg hirens boot CD-t tartogattam vész esetére, ha elromlik a futó rendszer, de gyorsan kell valamit csinálni a gépen vagy adatokat menteni. Aztán bejöttek ezek a full-featured live linux rendszerek, és nem volt szükség többé a tákolt házi megoldásokra, live disztrókon van fájlkezelő, szövegszerkesztő, böngésző, netelérés, meghajtja a hardvereket, addig tudod használni a gépet, amíg meg nem javítod a rendszert, vagy újra nem húzod.
Sőt, még a Win9x-es időkben tartottam meg egy Win 3.11-es tartalék rendszert, ha elcsesződne a fő Win telepítés, és gyorsan el kell érni egy fájlt, dokumentumot, netre kell menni, rá kell nézni egy emailre, akkor el lehessen intézni. Akkor még nem voltak ilyen faxa live rendszerek.
Ma már nem csak a live rendszerek elérhetők, hanem a távsegítség is annak, aki nem ért hozzá, bár az csak akkor játszik, ha valami kisebb gond van a géppel, OS telepítéssel, nem kell senkit a géphez hívni, meg szervizbe vinni. Ilyenről anno nem is álmodtunk.
[ Szerkesztve ]
-
Frawly
veterán
Sokkal elegánsabb lett volna, ha a slax felhasználó jelszava is xals. Akkor a virtuozitás is ki lett volna pipálva
Ezeknek az egyedi telepítés alapján készült live rendszereknek (hívják remasternek is) az a hátránya, hogy ahogy linuxozol, időről időre változik a telepítésed, a használt grafikus felület, a használt alkalmazok, beállítások, úgy elavult az értékük, ezért nem éri meg egyedi live-val túrázni. Ha meg valami live rendszer kell, arra meg elegendőek a disztrók alap live rendszerei.
Én már nem lennék megelegédeve, ha bebootolnék egy fél, egy éve használt rendszeremet. Azóta már mások használok, máshogy konfigolok.
-
Frawly
veterán
Nem érted. Nem a beállítások mentése a lényeg. Hanem kb. fél-egy évente, ha fejlődsz, megváltoznak a linuxos preferenciáid, ezeket nem fogja kielégíteni egy fél-egy éves rendszerről készült live. Akkor sem, ha el tudja menteni a beállításokat. Ezt tapasztalatból mondom.
Bár a Live-készítés meg annyiból jó, hogy közben sokat tanulsz a Linuxról, legalább ezt is kipróbálod.
-
Frawly
veterán
UEFI boothoz nem is feltétlenül kell systemd boot. Elvileg a legegyszerűbb fajta UEFI boot az EFISTUB, ahhoz csak az EFI partíció kell, rajta az EFI fájlokkal meg az efibootmgr utilityvel az UEFI BIOS firmware-jébe a bootopciók közé bejegyezni az adott rendszert, hogy melyik kernelt és EFI fájlt indítsa, melyik partícióról. Ez elméletben szépen is hangzik, csak nekem ez a megoldás még egyik UEFI-s gépen sem bootolt, hiába követtem hűen az Arch Wiki-t ezen a ponton és hiába kísérleteztem vele.
Meg az efibootmgr-rel való játszadozást azért sem ajánlom, mert ha szétcseszed vele az UEFI-be bejegyzett bootolási lehetőségeket, bootképtelen lehet a gép!!! Velem ez majdnem előfordult, ki akartam üríteni pár próbálkozást az UEFI-ből, de az efibootmgr törölte az összes bejegyzést, nem lehetett mit választani a bootmenüben, nem bootolt a gép, még Legacy boottal sem, USB-ről sem, DVD-ről sem. Az UEFI BIOS default visszaállítása sem segített! Szerencsémre az adott gép UEFI-jében volt egy boot default menüpont, külön opcióként, így az visszaállított mindent. Ha nem lett volna ilyen lehetőség, nagy szarban lettem volna.
Illetve érdekességképp említem, hogy a systemd bootnak nincs köze a systemd-hez, téves az elnevezés.
