Új hozzászólás Aktív témák
-
Foglalt név
addikt
Itt azért az elvárásokon sok múlik. Épp a héten láttam egy legkésőbb a 90 években írt raktár programot. Az ha jól számolom 20 éve működik a heti 2 update nélkül.
Most az kell, hogy csillogjon, aztán, hogy havi kétszer az összes adat elveszik, az nem baj, az ilyen huzogatós majmok úgysem tudnak egy egész percig figyelni valamire.
tldr nekik jó lesz, yolo
Másik oldalról az sem jó, hogy mindenből űrhajót csinálunk, mert hiába hibázik kevesebbet egy automata, mint az a szerencsétlen, akinek már nyolc általános sem kell, hogy vezethessen egy 3 tonnás fegyvert, nem használjuk, mert nem tökéletes.
Elmélkedünk, hogy mi van, ha egy csadorba burkolt gyerek és a saját nemződ áll egy szűk betonalagút két oldalán, amibe féktáv nélkül hajtasz bele, kit etikus megölni ilyenkor? Hát mondjuk kezdhetnénk az olyan egybitesekkel, mint amelyik csónaknak nézte az audiját. -
Foglalt név
addikt
válasz #32839680 #99 üzenetére
Maradjunk annyiban, hogy az emberek tekintetében a kreativitás, nem az.
Nem vagyok benne biztos, hogy egyáltalán képesek vagyunk bármi újat alkotni. Annyira nem, hogy azt hisszük, hogy igen. Pedig ami általában történik, hogy a. látott/tapasztalt dolgokat kombinálunk az eddig megszokottól eltérően; b. felhasználunk egy ismert sémát más kontextusban (lásd. a geológus aki ráérzett az evolúcióra).
Ha valami tényleg új és ismeretlen, attól megijedünk és/vagy elutasítjuk.[ Szerkesztve ]
-
Foglalt név
addikt
Messze nincs minden dolog feltalálva. Az embert viszont nagyon sok ösztön gátolja új dolog, felfedezésében, kipróbálásában, megértésében. Ellenben az élettel, ami nem egyed szinten gondolkozik és volt pár milliárd éve a nem működő dolgokat kikoptatni, így szívesen másolunk az eszköztárából.
-
Foglalt név
addikt
Azt hiszem egész jól fogtad meg másik oldalról, amire gondolok. Mivel ahogy korábban is írtam a tudatos gondolkozásunk egyed szintű, és az önfenntartó ösztönünk erős, ezért mindig mérlegelünk és nagyon csábító ígéret kell, hogy kockáztassunk. Ez értelemszerűen fokozatos, fontolva haladást eredményez. Ahol valaki igazi ugrást csinál, azt általában a kora környezete örültnek tartja, ami általában igazi is statisztikailag, csak van egy nagyon kis hányad, akit igazol az idő.
Ezzel szemben az MI-nek nincs "vesztenivalója". Ha "őt" kiküldöd egy palánkos vr játékba, akkor nem cidrizik, hanem leugrik minden irányba is. A nem sikeres választások automatikusan mennek a levesbe.
Emberként ezt nehéz megtenni, ha bármi váratlant, vagy újat próbálnál ki, azt vagy nagyon komolyan meg kell tudnod indokolni, vagy igen komoly bizalmat kell előtte kiépíteni, hogy tényleg játszhass és valaki "finanszírozza". Talán ezért is toporog a tudomány az elmúlt pár évtizedben.