Keresés

Új hozzászólás Aktív témák

  • Kobaljov

    senior tag

    válasz Meta #28 üzenetére

    Kössz az infót, közben megjelent egy koncertbeszámoló és videók (a régi számokkal is) a múltkori álneves meglepetés koncertjeikről

  • Kobaljov

    senior tag

    (frissítettem az írást a világturné indulás, az álneves fellépések és az itthoni jegyeladás pontosításával)

  • Kobaljov

    senior tag

    No egy hétnyi ismerkedés után már kezd nekem is kialakulni a véleményem róla, úgyhogy leírom. Összeségében tényleg elmondható, hogy könnyedebb (és így valószínűleg még populárisabb is, amit sokan nem szeretnek) lett mint a korábbiak, többször tér el a megszokott számfelépítésektől, hangszereléstől, stílustól. Egyrészt Anette hangja is "hétköznapibbnak" számít mint Tarjáé volt (meg melegebb, "vidámabb"), másrészt Tuomas folytatta az Once-on is már elég erős filmzeneszerű, nagyzenekaros elemek beépítését ugyanakkor azt azért közel se mondanám, hogy zeneileg sablonos lenne. Két számnál (The Poet And The Pendulum, 7 Days To The Wolves) is olyan érzésem volt mintha egy kicsit zúzósabb rock musicalt hallgatnék (amihez passzol is Anette hangja), szólók, duettek, refrén, átvezetések (még azt is el tudtam képzelni, ahogy az átvezetések közben átalakul a háttérben a szinpad :) ). Az Amaranth, Bye Bye Beautiful, Cadence Of Her Last Breath a slágervárományos rádióbarátabb számok (azért a Danubiuson valószínűleg továbbra sem kell őket keresni), a Bye bye-t kicsit a csűrdöngölő Wish I Had An Angel egyenes ági folytatásának érzem, és a Cadence-nél a legerősebb talán az Evanesence hasonlóság (pláne, hogy nekik is volt egy "My Last Breath" számuk :) ). Az egyik kedvenc nálam is a Sahara, a keleties dallamok it is visszavezethetőek min. a Sirenig az előző albumon. Marco számai is bejönnek, a Master Passion Greed speed/trashes zúzását jól megdobja a kórusos refrén, az Islanderben pedig a nyugodtabb, folkosabb stílust is hangulatosan hozzák (a középtempós instrumentális Last Of The Wilds is elmegy). Amin nekem nem teljesen jött be az a Whoever Brings The Night, Anette torzított énekhangja jó, de a refrént szerintem nem találták el annyira jól. (Ebben cimbalom van a háttérben 2:34 környékén? A Saharában is volt egy kicsit). A "maradék" három (For The Heart I Once Had, Eva, Meadows Of Heaven) lírikus/balladaszerű stílusát eleve nem kedvelem semmilyen zenekartól sem, úgyhogy itt sem tudtam megbarátkozni velük, de ez is inkább személyes izlés kérdése. A Meadows Of Heaven különösen tucatszámnak tűnik, igaz, hogy a Nightwish még nem csinált ilyet, viszont sokan mások már igen.

    Összeségében számomra ha nem is teljesen, de pozitív a dolog vége, ha figyelembe vesszük a váltást meg az ezzel járó hercehurcát és azt, hogy eleve már némileg könnyedebb stílusként érdemes vizsgálni (maradt elég a súlyosabb fajtában így is, épp a változatosság a jó). Nem hiszem, hogy jobban sült volna el (pláne hosszú távon) ha Tuomas a rajongói igények alapján kerített volna egy Tarja klónt (érdekes lenne megtudni, hogy kik voltak még a jelentkezők), és csak a korábbi önmagukat ismételte volna. (Az akkori levélben leírtak alapján arról szerintem felesleges beszélni, hogy nem kellett volna kirúgniuk Tarját. Épp az lett volna egyszerűbb, népszerűbb út ha nem teszik meg, közben meg a háttérben már egymásra nézni se bírnak.) A zenekar előrehajtója a korábbiakban is az volt, hogy mertek változtatni és eltérni másoktól és saját maguktól is, most ugyanezt teszik, ezúttal éppen a könnyedebb irányba (azért Britneyéktől továbbra is igen messze állnak), de legközelebb ugyanígy lehet, hogy éppen súlyosabbak lesznek. Az meg, hogy Anette-nek nem fekszenek a Wishmaster számai sem zavar különösebben, van azokon kívül is elég (nem annak az albumnak a turnéja van), ha meg mégis arra vágyom meghallgatom az eredetit. (Az is sokadrangú kérdés egy normális zenekarban, hogy szebb-e vagy sem mint Tarja, itt nem Kozsó a főnök :) )

    (A Within Temptationos összehasonlítással egyetértek (csak ők meg zeneileg voltak sokkal sablonosabbak), a zenekar túlértékelésével sem (mivel továbbra is csak ezen a szintéren ismertek), azzal meg sehol nem találkoztam eddig, hogy Jukkát sztárolnák..)

  • Kobaljov

    senior tag

    válasz Kriza #46 üzenetére

    Nicsak, HMI-s kollega :) Gondolom ez volt az a szálloda ahol az ismerős dolgozott. (egyébként a cikk végén is 27.-ét írtam Tarjára ;) )

    [ Szerkesztve ]

Új hozzászólás Aktív témák