Aktív témák
-
Noukoum
veterán
A nyelvünk haszontalan, és egyre inkább látom, hogy hiba volt a nyelvújítás. A németet kellett volna hivatalos nyelvvé tenni. Akkor alapból nem létezne az a vágyunk, hogy majd utolérjük Ausztriát, mert egy lenne a két ország.
Hiába engedett volna a nyelvel kapcsolatban az akkori magyar politikai elit, ez nem azt jelentette volna amire te gondolsz. Attól még hogy a német a hivatalos nyelv attól még nem lesz a lakosság német. A nacionalizmus felerősödése és ezen irányzatból létrejövő területváltozások ugyan úgy érintették volna az országot. Azzal a különbséggel hogy akkor lehet ma nem lenne Magyarország, hanem a szomszédos országok része lennénk.
Most abba bele se menjünk hogy a magyar nyelv feladása politikai öngyilkossággal ért volna fel a magyar vezetők részéről a Habsburg Birodalomban. És persze ez a mi lett volna ha kategória, melynek semmi értelme. Az viszont elég valószínű hogy nem Ausztria, hanem Románia Szerbia Szlovákia része lennénk. Ha te úgy boldogabb lennél...
A magyar nyelv pedig gyönyörű, értékelni kellene ahelyett hogy sírunk hogy bezzeg máshol jobb. Az úgynevezett (talán nem is létező, vagy legalábbis nehezen megfogalmazható) magyar mentalitás az amiatt "nem haladunk semerre". Nem pedig az hogy "magyarnak lenni szívás". Azért szívás mert azzá tesszük és senki nem akar változtatni, mindenki csak magának akar jót.„Kettős úton halad az emberi élet: Egyik a gyakorlat, másik az elmélet. ”
-
#21
Noukoum
veterán
Hieronymus
#18
Noukoum
veterán
válasz
Hieronymus
#18
üzenetére
Ebben a kisregényben egy szót nem írtál arról hogy az akkori magyar politikai elitnek miért nem ártott volna ha belemennek hogy a német legyen a hivatalos nyelv. Annak meg hogy milyen a mai helyzet pl. Németországban semmi köze hozzá.
„Kettős úton halad az emberi élet: Egyik a gyakorlat, másik az elmélet. ”
-
#75
Noukoum
veterán
Gargouille
#62
Noukoum
veterán
válasz
Gargouille
#62
üzenetére
Akkor nem kell ám meglepődni hogy máshol jobban tudnak működni a dolgok, hiszen mi direkt csináljuk azt amit. Máshol összetudnak tartani, itthon meg utáljuk egymást. Mert hát ugye kit érdekel a másik, kit érdekel a közösség, kit érdekel a nemzet. Az a lényeg hogy nekem jó legyen, a többi nem számít. Az sem gond ha másnak ezért rosszabb lesz. Nem kell keresni hibát másban, a hiba bennünk van.
Az meg elég szomorú hogy egyesek nem tudnak különbséget tenni a felsőbbrendűség és a büszkeség között és az előbbit összemossák a magyarságtudattal.
„Kettős úton halad az emberi élet: Egyik a gyakorlat, másik az elmélet. ”
-
Noukoum
veterán
Senkit sem kérek arra hogy legyen balek, ellenben ha valaki tényleg változást szeretne akkor kezdje magánál. Pl. ne bassz át másokat, ne bánts másokat szándékosan. Kezdetnek ez is bőven megfelel. Hadd ne soroljam fel hány olyan embert ismerek aki folyamatosan sír ha más valaki csal / lop, na de ha őt teszi ezt akkor semmi baj nincs. Ugye nem kell bemutatnom a “ politikusok is lopnak, én miért ne lophatnék?” vagy “ ő is lop” vagy “ő többet lop” mondókákat. Hát akkor miről beszélünk. És ezer példát lehetne hozni. Azzal semmi baj nincs ha valaki közömbös, azzal van a baj ha árt.
A magyarországi munkahelyhelyzetről napokig lehet beszélni. Szerintem ennél fontosabb hogy itthon még mindig nem nőttünk fel ahhoz hogy a munkaidő azért van hogy normális tempóban, normálisan dolgozzunk. Sem a vezetőség, sem a dolgozó réteg nem nőtt fel ehhez. Előbbi minél többet akar, előnybe részesíti a mennyiséget a minőséggel. Utóbbi meg nem akar dolgozni, ellógja az időt hiszen neki teljesen mindegy mi lesz. Nyilván itt is az értelmes szívja meg. Vezetőként azért mert átbasszák a dolgozók, dolgozóként azért mert szarrá akarja dolgoztatni a főnök.
De ott is ugyanez megy mint máshol, nyírják egymást az emberek. Részben azért hogy dolgozni ne kelljen mindkét részről. Azt hogy az emberek önzők azt nem lehet kinőni, maximum korlátozni, szabályozni, neveléssel alakítani. Munkahelyre fogni azt hogy valaki egy rohadék (vagy úgy viselkedik) az baromság.Inkább az a szomorú hogy itthon még mindig ott tartunk hogy a politikától várjunk a változást. Nem pedig magunktól. Már ha egyáltalán akarunk változást teszem hozzá, mert általában mindig ott kötünk ki hogy kapni szeretnék de adni nem. Más kössön kompromisszumot, na de én soha. Ja persze akkor lehet nyugodtan sírni, meg külföldre menni dolgozni hogy aztán itthon járj orvoshoz mert a magán (mely állami rendelőben dolgozik, állami felszereléssel, támogatással) sokkal olcsóbb mint ahol dolgozol, itthon csináltasd meg a fogadat mert kint nem tudnád, itthon járj henteshez mert ott be se mersz menni az árak miatt. Csak kiveszel, betenni meg semmit aztán jó az élet. Az alapvető mentalitással van a gond. És persze most lehet jönni hogy máshol sem jobb, persze. Senki sem tökéletes. De ettől még nálunk nem lesz jobb.
[ Szerkesztve ]
„Kettős úton halad az emberi élet: Egyik a gyakorlat, másik az elmélet. ”
-
Noukoum
veterán
Ezen nem tudom hogy nevessek vagy sírjak. Van egy fiatal pedagógus ismerősöm aki néha megoszt / megosztott a jelenlegi kormányt kritizáló bejegyzéseket. Néhány óra múlva mindig jelezte neki az intézmény vezetősége hogy azonnal távolítsa el őket. Természetesen mindez a saját privát profilján zajlott, hiszen a diákokkal szigorúan tilos jelenkori politikával kapcsolatos nézeteket, gondolatokat megosztani.
„Kettős úton halad az emberi élet: Egyik a gyakorlat, másik az elmélet. ”
-
Noukoum
veterán
A közömbös is árt, én "vesztem már össze" emberekkel, mert szóvá mertem tenni, hogy ne verje magát arra, hogy lopja a munkahelyéről a ramot és árulja a hardveraprón.
Meg abba is beleálltam, amikor a másik üzletszerű adócsaláshoz keresett társakat.
Ez nagyon nem közömbös hiszen árt a cégnek, árt az államnak.„Kettős úton halad az emberi élet: Egyik a gyakorlat, másik az elmélet. ”
-
#210
Noukoum
veterán
Hieronymus
#206
Noukoum
veterán
válasz
Hieronymus
#206
üzenetére
Egy liberális demokratikus államban törvények tiltják az asztalra sz@rást, azaz nem nekem kell elmennem hanem maximum másoknak. De ez nem egy ilyen állam, lásd csalás, lopás, korrupció az élet minden területén és minden szintjén.
„Kettős úton halad az emberi élet: Egyik a gyakorlat, másik az elmélet. ”
