Új hozzászólás Aktív témák
-
nagyúr
-
nagyúr
Na ez egy kissé kusza mondat lett, szóval...
A szovjet éra épp arra készült, hogy nyugdíjazza a már elavultnak tekinthető rakétákat, mint a Szemjorka család, vagy a Proton. A sors úgy hozta, hogy erre nem került sor (a mai napig sem, mellesleg). Az egyetlen kivétel a Zenyit, ami viszont a nemzetközi SeaLaunch égisze alatt él(t) tovább...
Légvédelmisek mottója: Lődd le mind! Majd a földön szétválogatjuk.
-
nagyúr
Számomra azért volt fura, mert cikkben való ugrálás mindig okkal történt és alapvetően logikusan volt felépítve. Azt hiszem ez bőven elnézhető a XIX. cikk végére.
Szerintem nem nézhető el.
Igazából a problémám az, hogy nehéz logikusan felépítenem a mostani és a most következő részt. Egyfelől mindenképpen rá akartam világítani arra, hogy a Szovjet-utód rakétaipar milyen kihívásokkal szembesült, és milyen helyzetben volt ebben az időszakban, mert így lehet megérteni később majd azt, hogy ma miért az a helyzet, ami (az Angara rakéta története, a Szojuz-2-1 széria esete, a Proton bázisán létrehozni szándékozott Proton-Light és Proton-Medium rakéták esete). Ha mondjuk 10 résszel később egy részben fejtem ki, úgy átláthatóbb, de akkor meg a menet közben felmerülő tényezők (EuroSzojuz, Európai-Orosz együttműködési tervek és így tovább) esetén is el kell ezeket magyarázni, különben nem láthatóak át a miértek.
A másik történet a Mir és az ISS váltás, azért kellett a Mir történetet itt félbevágnom, és a következő fejezetben az ISS-t bemutathassam, mert csak úgy értelmezhető a Mir utolsó 3 éve, ha mellé teszem azt, mi zajlott az ISS esetében.
Alapvetően igyekszem mindig egy-egy blokkra bontani a témákat, hogy rendesen és átláthatóan ki lehessen tárgyalni. Ezek azok az esetek, ahol ez a megoldás így vagy úgy, de léket kap, mert akkor most vagy elmondom a történetet a mai napig levezetve, vagy kisebb blokkokra kell törjem, de akkor sérül az átláthatóság.
Éreztem, hogy itt botladozom az értelmezhetőség terén, de a legjobb szándékom ellenére sem sikerült valóban jól megoldanom a feladatot.
Légvédelmisek mottója: Lődd le mind! Majd a földön szétválogatjuk.
-
nagyúr
Ráadásul náluk gyak. megszűntek a kereskedelmi megrendelések. (vannak terveik - Vulcan -, de az időben "odébb van")
Mondjuk pont most nemrég nyerte meg az Atlas V. a ViaSat-3 indítást. Tippre a műholdtulajdonosok kezdenek elfordulni a SpaceX-től, lévén a Starlinkkel a cég a konkurenciájuk lesz.
Ha a Falcon Hevay túlesik 1-2 további sikeres küldetésen, különösen az STP-2 -n, akkor a Delta 4 Heavy-re már leszerződött későbbi indítások is veszélybe kerülhetnek, csak legyen még néhány GAO jelentés....
Szinte kizártnak tartom, hogy a Delta IV Heavy indítások szerződését felbontsák. Pláne, hogy az eddigi legbefolyásosabb SpaceX lobby támogatott, John McCain elment...
Ha tényleg valós az 50m USD, akkor az orosz Proton sem versenyképes a kereskedelmi műholdak indítására és az Ariane 5 "felezett" költsége (ált. két műhold /start GTO-ra) olcsóbb (meddig?) biztosítás mellett is veszélyesen távol kerül...
Tippre a SpaceX mehetne lejjebb, de nincs miért - nincs konkurenciájuk ilyen áron. Most még legalábbis.
De jövőre mindössze 16 indítás van a naptárban, és ha át is csúszik pár idénről, akkor is hosszú idő óta először csökken(het) 2019-ben az éves indítási szám. Jön a Blue Origin, a Vulcain, megjelentek a piacon az Indiai és Kínai rakéták... Ez már nem az a piaci környezet, mint 2-3 évvel ezelőtt. Innen újra csak úgy vihet újabb megrendeléseket, ha lejjebb viszi még az árakat...Légvédelmisek mottója: Lődd le mind! Majd a földön szétválogatjuk.
-
nagyúr
Szerintem nem kell őket félteni.
Ez a gondolat meglehetősen távol áll tőlem.
Ezen túl a kevésbé sürgős indításokkal talán kivárnak a megrendelők, a várható új konkurencia miatt.
Létezik olyan, hogy kevésbé sürgős?
A tudományos műholdak egy dolog (a NASA és a törvényhozás azok többségét amúgy is odaajándékozták az ULA-nak), a kereskedelmi műholdak más tészta. Ott minél előbb kellene a műhold, hogy pénzt tudjon termelni. Ha később jön, akkor addig biztos nem fog pénzt termelni...Kereskedelmi műholdak indítása azért másoknál (elsősorban Arianespace) nem szokott annyit csúszni, mint a SpaceX-nél.
Pont tavaly márciusban kellett a Koreasat-7 indítását csúsztatni, mert a Kourou-i indítóállás személyzete sztrájkot hirdetett.
Tény, hogy a SpaceX ilyen téren megbízhatattlanabb volt, de mára meglehetősen stabilak azért. Ha belegondolsz, az egyik legnagyobb megrendelőjük az Iridium volt (a NEXT műholdak 7 indítása), és a 2010-es tervekhez képest csak egy évet csúsztak a befejezéssel (a terv 2015-2017 volt, ebből 2017-2018 lett). Lehet, hogy az ArianeSpace vagy az ULA határidőre megcsinálja, de nem 492 millió dollárért...
[ Szerkesztve ]
Légvédelmisek mottója: Lődd le mind! Majd a földön szétválogatjuk.
-
nagyúr
Az ilyen hozzászólások mindig segítenek a pillanatnyi alkotói (?) válságon.
Szolgálati közlemény: a következő rész nagyon csúszik, mert az IAC 2018-ról akartam egy összefoglalót, de jó szokásomhoz híven sokkal több lett belőle (most 60 000 karakter felett járok, és még csak nagyjából 2/3 rész vagyok kész vele... )...
[ Szerkesztve ]
Légvédelmisek mottója: Lődd le mind! Majd a földön szétválogatjuk.
-
nagyúr
A napi munkám kapcsolódik néha a kozmikus sugárzással kapcsolatos, vagy neutron befogással járó rácshibák okozta meghibásodásokhoz. Ezekkel a szilícium alapú félvezetőkkel baromi bajos lesz eljutni a Marsig.
Pedig hát a SpaceX "dupla magos x86" procikat használ a fedélzeti számítógépeikben e szerint. Ők abban bíznak, hogy a redundancia miatt nem probléma, ha néha egy-egy CPU hibázik...
Légvédelmisek mottója: Lődd le mind! Majd a földön szétválogatjuk.
-
nagyúr
Egy műhold esetében nem vitás, hogy az általatok képviselt megoldás a jó útirány.
A SpaceX esetében akkora kockázat (szerintem) nincs - a Falcon rakéták és a Dragon űrhajók is a Van Allen-övezeten belül dolgoznak, LEO pályán nem hinném, hogy drasztikus problémák lennének - legfeljebb a napkitöréseknél kell odafigyelni.
De ha embert is szállító űrhajó kerül szóba, ott nincsenek csodák. Ha a legénységet meg kell óvni, akkor az elektronikát már úgy is célszerű a lakómodulba elhelyezni. Plusz ez esetben ugye nem probléma a megfelelő hőmérséklet biztosítása sem.
Egy műholdon mindenféle trükköket vetnek be (elektromos fűtés, hűtőradiátorok, stb.), hogy az elektronikai "csomag" megfelelő hőmérsékleti tartományban maradjon. Az emberi járműveknél ez egyszerűbben megoldható.
Légvédelmisek mottója: Lődd le mind! Majd a földön szétválogatjuk.
-
nagyúr
Alapvetően a fő sugárzásforrás a Nap, az ellen elég árnyékpajzs, tehát egy felület, ami a sugárzásforrás irányába néz. Ha nukleáris energiaforrásunk van, az persze bonyolítja a képletet, mert akkor abba az irányba is kell sugárvédelem.
Persze, amit problémának említesz (nehéz ionok, nagy energiájú gamma sugárzás, stb.) ott nincsenek csodák, maradnak a magas atomszámú anyagok. Vagy neki kell állni az aktív védelemnek (mesterséges Van Allen öv elektromágnesekkel).
Légvédelmisek mottója: Lődd le mind! Majd a földön szétválogatjuk.
-
nagyúr
Nem vitt magával az egyik űrsikló, egy küldetés erejéig vmi ilyesmit ?!
Hogy műholdon tesztelték-e, azt így hirtelen nem tudom. A Földön laborkörülmények között biztosan, erről bővetten pl. ebben a tanulmányban írnak. Ez arról szól amúgy, hogy egy bolygóközi űrhajó ion (ill. plazma) hajtóművének "sugarát" használnák a napból érkező ionok eltérítésére.
Persze még sokat kell e kapcsán tanulni, az is csak pár éve derült ki, hogy a VLF frekvencia hatással van a Van Allen övezetre, és a töltött részecskékre ( NASA bejelentés ).
Amikor be és kikapcsolják ezt a "mesterséges Van Allen öv" generátort, akkor a felépülő mágneses tér erővonalai metszik az űrhajó/űrállomás berendezéseit.
Nem feltétlen, úgy kellene megcsinálni, hogy az űrhajó lakott részei mélyen a buborék belsejében legyenek, és a generátor elemei valamiféle távtartókon legyenek elhelyezve. Legalábbis az én logikám szerint.
A NASA-nak mondjuk más elképzelései vannak vannak erre, itt egy 2012-es példa erre.
Jó tudom, az út elején 1x kell bekapcsolni, a végén meg ki. Az indukció, attól még indukció marad...
Faraday kalitkák a megoldás ?Hát az biztos, hogy az űrhajók külső burkolatán kívül én elhelyeznék egyet.
Ezzel csak arra akartam célozni, hogy egy nem erre tervezett szerkezet (emberi test) is képes érzékelni ezeket a jelenségeket. Vmi jön, jövöget, áthatol az űrhajó falán(!) és becsapódik emberünk szemébe.
Azt ugye tudjuk, hogy nem csak az űrhajó falán, de akár több száz méternyi talajon is át tudnak hatolni egyes részecskék. Szóval ezek legalább egy része itt van velünk a mindennapjainkban.
Annyira nem asztalom a sugárvédelem, de szinte minden komolyabb bolygóközi űrhajó terven volt "sugáróvóhely" a napkitörések idejére való biztonságba húzódás idejére. Talán ilyen megoldások, vegyítve a mesterséges elektromágneses mezővel megoldást jelenthetnek.
Ezen felül, az övön belül keringő műholdakat is tett már tönkre a kozmikus sugárzás.
Kozmikus sugárzás, avagy Napkitörésből származó töltött részecskék? Mert nem mindegy.
A mélyűrből érkező kozmikus sugárzás problémája, hogy "körkörös" irányból érkeznek, így nehezebb ellene védekezni.
A Napból érkező töltött részecskékkel szemben egy megfelelő pajzs is megoldást nyújthat, amit a Nap felé fordíthatunk, ha éppen szükség van rá.Ha az angol nyelv nem probléma, akkor ajánlom figyelmedbe a ProjectRho // Atomic Rocket oldalt. Bizonyos szinteken nagyon jó és érdekes információkat gyűjtött össze, de azért akadnak meredek dolgok is rajta.
[ Szerkesztve ]
Légvédelmisek mottója: Lődd le mind! Majd a földön szétválogatjuk.
-
nagyúr
A ProjectRho // Atomic Rocket oldalt kb. 10 éve ismerem, azóta folyamatosan bővül, és az egészet a Sci-fi rajongók szemszögéből közelíti meg.
Tényleg alapvető, sacc per kábé olyan, mint a technikatörténeti részen az Astronautix - csak az Astronautix jó pár éve teszthalott állapotban van, és nem bővül, addig az Atomic Rocket igen.
Nekem is régi álmom, hogy legalábbis alapszinten csinálok egy magyarított verziót, anno valami ilyesminek indítottam egy topicot az Sg.hu fórumán, ami valójában onnan indult, hogy van-e értelme az űrvadászoknak (a Battlestar Galactica sorozat kapcsán). Egy adag troll-szélmalomharc után pár éve elsüllyedt a topic. A HTKA fórumán dettó nyitottam egyet, kvázi pepita indokkal (ott a CoD-ban látott űrvadászok volt az induló történet), de ugyanúgy elsüllyedt...
Ha a szovjet és orosz űrhajózás történetét egyszer befejezem, akkor egy, az űrhadviselés reális bemutatásával foglalkozó cikk lenne a következő nagy nekiugrás, de munka és magánélet mellett félek ez jövő év közepe előtt nem fog megvalósulni...
[ Szerkesztve ]
Légvédelmisek mottója: Lődd le mind! Majd a földön szétválogatjuk.
-
nagyúr
válasz Lalikiraly #50 üzenetére
Pedig volt már szó a zsilipajtókról.
Röviden: egy apa és egy anya rendszerről beszélünk, az űrállomáson van az anya, a szojuz vagy progressz az apa. A két dokkolórendszer áll az ajtókból és a kör alakú gallérból, amely az ajtó körül helyezkedik el. A cél az, hogy a gallérban lévő csatlakozók egymásba kapaszkodjanak, így biztosítva légmentes zárást a két jármű között. Ehhez két kúpos ajtó van - az űrhajóé kifelé kúpos, és a végén egy kibocsátható rúd van, az űrállomásé befele kúpos, és a cél az, hogy a kibocsátott rudat a közepén lévő fészekbe vezesse, ahol aztán egy rögzítőrendszer megfogja, és ezután a rúd behúzásakor az űrhajót "ráhúzza" az űrállomásra. A két galléron lévő rögzítőpeckek aktiválódnak, és ha minden rendben van, akkor a két ajtót befelé kinyitják.
Ez az elv: balra az "anya", jobbra az "apa" rendszer, kibocsátott dokkolórúddal
Ez a bedokkolt űrhajó, a belső ajtót (az "anyá"-t) már kinyitották, így lehet látni az "apa" ajtót.
Ez egy nagyobb kép az apa ajtóról (rá lehet kattintani), behúzott dokkolórúddal,
jól láthatóak körben a galléron a rögzítőkarmok és az elektromos csatlakozók[ Szerkesztve ]
Légvédelmisek mottója: Lődd le mind! Majd a földön szétválogatjuk.