Új hozzászólás Aktív témák

• #55 Cifu nagyúr TK36 #52

  Új Válasz 2018-01-20 08:32:20 #55

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Cifu

  nagyúr

  válasz TK36 #52 üzenetére

  "- Ciolkovszkijt lehet, hogy meg lehetett volna említeni"

  Sok mást is, de egy határt húztam, hogy mi a cél és Ciolkovszkij munkásságát ebbe belevenni már túlesett azon. Lehetett volna többet írni a korai szovjet folyékony rakétahajtómű-fejlesztésekről, azok gyakorlati eredményeiről, és így tovább. Így is úgy nyúlik a téma, hogy olykor már vakarom a fejem, mikor fogok ennek a végére érni...

  "- Az amerikaiak 1600 tudós és mérnök németet raboltak el. Azt miért nem lehet pontosan tudni, hogy az oroszok mennyit, csak saccolni ha az adott rakéta program olyan fontos volt és központilag irányított (mivel tán náluk is így volt)?"

  A helyzet az, hogy a szovjetek nem csak rakétamérnököket, hanem mindenféle mérnököt és technikust elvittek a szovjetunióba az adott napon. A Kuznyecov tervezőirodában a gázturbinás-légcsavaros meghajtás témakörén dolgoztak, a későbbi Rubin tervezőirodában a tengeralattjárók meghajtásán és kivitelezésén, stb.
  Erről pontos összesítés nem nagyon készült egyszerűen.

  "Kelet-Németországba vagy Nyugatra is? Szóval már a ’60-as évek fellövéseinél nem vettek részt, nem adták a tudásukat?"

  Értelemszerűen csak Kelet-Németországba. A szovjeteket csak a németek tudásanyaga érdekelte, ami érthetően bosszantotta a német mérnököket, Glusko feljegyzéseiben szerepel, hogy az 1940-es évek végén, 1950-es évek elején még együtt dolgoztak a német és szovjet mérnökök, de amikor újabb hajtóműprojekteket indított, akkor azokhoz már csak szovjet mérnököket osztott be. Nem akarták, hogy a továbbfejlesztett megoldásokban részt vegyenek a németek, ez részben nemzeti érdekekre, részben katonai okokra lehet visszavezetni. A szovjetek "saját" kútfőből akarták megoldani a helyzetet, és egynem nem szerették volna, ha a német mérnökök "belső" konkurenciát támasztanának. A Kelet-Németországba hazatérő mérnökök egy ideig próbálkoztak a tudásukat felhasználva "hazai" repülőgép- és rakéta-ipart létrehozni, de utóbbit szabályosan üldözték még az 1970-es években is (Nyugat-Németországban is erősen korlátozva volt), előbbit pedig az első szárnypróbálgatásaiknál lelőtték politikailag (katonai gépeket nem fejleszthettek, és a "saját" Baade 152 utasszállító gépüket is elkaszálták, mivel helyette a szovjetek Tu-124-eseket ajánlottak inkább.

  "- A Szputnyik-1 tervezésében még szerepeltek a németek?"

  Szinte biztos, hogy nem. Az 1953-54-as évek után már nem kerülnek szóba a német mérnökök. Ráadásul a Szputnyik-1 egy kapkodva összehozott szükségmegoldás volt, mikor kiderült, hogy az R-7 teljesítménye elmarad az előzőleg várttól.

  " "Koroljov a pártvezetést arra figyelmeztette, hogy Wernher von Braun 7000 tonnás óriásrakétát épít az amerikaiaknak" ezt honnét tudhatta abban az időben?"

  Von Braun 1952-ben megjelent könyvéből, a Der Marsprojekt-ből és Von Braun (ismert) munkásságából vont le ilyen következtetéseket (vagy simán a féligazságokból rakott össze egy hazugságot). Von Braun volt a vezetője a Jet Propulsion Laboratory-nak, amely a rakétahajtóművek és rakéták fejlesztésével volt megbízva.

  A saját meglátásom az, hogy Koroljov füllentett, hogy a saját űrprogramjára támogatást szerezzen. Szinte kizárt, hogy komolyan gondolhatta volna azt, hogy az 1950-es évek közepén az Egyesült Államok egy 7000 tonnás rakétát fejleszt úgy, hogy még az Interkontinentális Ballisztikus rakéták fejlesztése is eset-kelt (ugyanúgy, ahogy a Szovjetunióban).

  " "Dwight Eisenhower amerikai elnök 1955 július 29-én bejelentette, hogy az Egyesült Államok a Nemzetközi Geofizikai Évben (vagyis 1957-58-ban) felbocsátja első műholdját." – ezzel mi lett?"

  Egy rakás sikertelen indítási kísérlet után az Explorer-1 1958 február elsején Föld körüli pályára állt. A programot több tényező is hátráltatta, többek között egymással versengtek a haderőnemek, a cikkben említett Vanguard TV3 indítási kísérlet az Amerikai Haditengerészet programja volt, míg a végül sikeres indítást az Amerikai Hadsereg Juno-I (a Jupiter-C ballisztikus rakéta egyik mutációja) hajtotta végre.

  "- A szovjetek miért nem tudták lekicsinyíteni, miniatürizálni mint az amerikaiak?"

  Nem teljesen értem a kérdést. Ha arra vagy kiváncsi, hogy az Explorer-1 miért lehetett mindössze 14kg-os, a hozzá képest is hatalmas Szputnyik-1-hez képest, akkor többek között a félvezetők terén elért (akkor vadonatúj) technológia is szerepet játszott ebben. A szovjetek még az 1960-as évek elején is elektroncsövekre épülő rádiókat és számítógépeket használtak, az Explorer-1 rádiója már tranzisztorokra épült.

  "- A Szovjetunióban mennyire tudhattak – a vezetők és a mérnökök - az amerikai rakéta eseményekről (fellövések, stb.)?"

  A civil programokról mindent tudtak, hiszen ezek az Egyesült Államokban nagy nyilvánosság előtt zajlottak, így például később Koroljovék nagyon jól értesültek voltak a Titan-Gemini űrutak és az Apollo-program terveiről és eseményeiről. Ezek nyílvános dolgok voltak, és a KGB folyamatosan gyűjtötte és továbbította őket a Szovjetunióba.

  A katonai programokról viszont kevés fogalmuk volt, a különféle szovjet tervek alapján kirajzolódó kép szerint az 1960-as évek közepéig, végéig ezekről nagyon esetleges információik lehettek, de egyes technológiai megoldásokra (pl. az UDMH üzemanyagról) relatíve hamar tudomást szereztek, és használni is kezdték őket.

  "- A kémeik, besugóik mennyire játszottak ebben szerepet?"

  Feltehetően a katonai programok terén jelentősen, a civil programok terén kevésbé.

  [ Szerkesztve ]

  Légvédelmisek mottója: Lődd le mind! Majd a földön szétválogatjuk.

Új hozzászólás Aktív témák