Keresés

Új hozzászólás Aktív témák

  • Aprósólyom

    addikt

    válasz Ricardo #3 üzenetére

    Szerintem szűk a látásmód, ha csak a termékek versenyének korlátozását vesszük figyelembe vásárló szempontból. A vásárló akkor érzi igazán jól magát, ha jók/elfogadhatóak az életkörülményei. Az életkörülmények pedig a gazdaság egészétől függ. Mivel a kína ipara veszélyezteti más országok jólétét/gazdasági erejét, ezért szankciókat vezetnek be. Ez mindig is így volt és így lesz. Nem véletlen, évezredes hagyománya van a vámnak, mint egyfajta korlátozó, szabályozó eszköznek....
    De nézzük egy hétköznapi ember szemszögéből: ha bemész a közértbe (ebben az időszakban a tél végezetével, a paradicsom szezonján kívül) és 600-ért spanyol vagy 1100-ért magyar paradicsom közül választhatsz, melyiket választod? A választásod egyben döntés arról, hogy kinek a gazdaságát, mely nemzet jólétét támogatod. A rövid és szűk látókörűek csak a havi pénztárcakeretükig képesek gondolkodni. (ha esetleg felmerülne: nem-nem kell a szegény érv: vehetsz kevesebb paradicsomot a drágább hazaiból, de akkor támogattad a saját gazdaságod, a külföldivel szemben. Senki nem kényszerít arra, hogy 1kg spanyol paradicsom helyett, ne vehessél, kb. 60dkg hazait. Ha vitamin bevitelének a pótlása lenne a az érv, akkor arra van sok más megoldás: pl. nyáron betárazhatsz konzervekkel télire.)
    Nem véletlen tömegek értetlenkednek a politikai döntéseken, mert a tömegek nem képesek 1-2 hónapnál tovább vagy egy nemzetgazdaság érdekeit átlátva rövid távon gondolkodni, nem hogy hosszú távon évekre, évtizedekre. Mert, hogy egy hétköznapi gyakorlat, amit évekig folytatunk, az bizony visszahat majd a nemzet gazdaságára a következő évtizedekben. (Erre jó példa, a manapság egyre többször emlegetett: miért nincsen Magyaro.-nak ma, saját, erős nemzetgazdaságot építő hazai cégei. Évtizedekre lehetne visszanyúli a magyarázatokkal, hogy mely rossz trendek és szűklátó önös és önző anyagi érdekek által vezérelve jutottunk ide...)
    De ettől még a politikai vezetőknek meg kell hozni az ország érdekeit biztosító döntéseket, hogy a polgároknak a lehetőségekhez mérten a legjobb legyen hosszú távon. Akkor is ha nem értik vagy akár ellenzik is, mindenféle EGO vagy szentimentális vélemények/mozgalmak mentén.
    Röviden, tömören: nagyon jól csinálják. A gazdasági szereplők látják és elemzik a folyamatokat, és úgy látszik Bidennek is sikerült átadni, hogy nincs kb. mi a nemzet hosszú távú stratégiai érdeke.

    Jevons paradox

  • Aprósólyom

    addikt

    válasz Ricardo #21 üzenetére

    Egy paradicsomot is el lehet darabolni. Eléggé beszűkült ezt a példa. Sőt, tovább megyek, nem kell paradicsomot venni ha drága. Vehet helyette más, olcsóbb zöldséget, gyümölcsöt.

    A nagy lényegi kérdés még mindig az, bármiről legyen is szó, hogy az hogy külföldre küldöd a pénzt, vagy veszel kevesebbet, de teljes mértékben itthon hagyod dolgozni a pénzt. Vagy vehetsz más, alacsonyabb áru terméket, élelmiszert, ami szintén haza vagy haza termelői és/vagy kereskedelmi (pl. tartós fogyasztási cikk) láncon ment keresztül.
    Pl a divattá vált külföldi rendelgetés megint ide tartozik. Nevetséges árelőnyökért divattá válik a kínai rendelgetés, miközben ha jól körbenézek itthon, akkor alig drágábban vagy néha olcsóbban vehet meg valamit, ha nem aliról vagy ebayről veszem meg (persze vannak kivételek, de jól látni a tendeciát, hogy az ali-s eladók is nagyon jól kihasználják a tendeciát...)

    A hétköznapi ember választásnak sokkal nagyobb jelentősége és felelőssége van (független attól hogy szegény vagy gazdag), mint ahogy gondoljuk.
    Egy esetet vizsgálva nincs nagy hatása, de nap-mint nap, emberek milliói és még több milliónyi tranzakciójával (vásárlásával) döntenek a saját gazdaságuk ellenében vagy amellett, aminek a hatása ráadásul csak évekkel később jelentkezik.

    Ugyan ezen oknál fogva emlegetik ma egyre többször, a rendszerváltás utáni, privatizációs problémákat, hogy nem csak az volt a probléma, hogy olcsón vettek meg cégeket, hanem a többség csak nyerészkedésből vette meg a vállalatokat és nem történt valódi befektetés, vállalatépítés, innováció, hosszú távra tervezés.
    (Persze tisztelet a kivételnek, mert vannak. Amerre lakom, vannak olyan cégek, amik a privatizációból nőtték ki magukat és még ma is versenyképesek és az egyik legmeghatározóbb céggé váltak a városban. Na az a szellemiség az, ami nagy mértékben hiányzott a privatizációból és a hétköznapi ember pénzköltése, amiről beszéltünk, ugyan ezt a mentalitást teszi boncasztalra. Kérdés, hogy jövőbe tekintünk, vagy csak máról-holnapra vagyok képes gondolkodni?! Mert ha ez utóbbi, akkor nem csak anyagi problémák vannak, hanem szellemi és mentális rendrakás is szükséges.)

    Jevons paradox

Új hozzászólás Aktív témák