Új hozzászólás Aktív témák

• #1006 Cyberdinka csendes tag

  Új Válasz 2010-01-12 19:30:33 #1006

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Cyberdinka

  csendes tag

  Helló Mindenkinek!
  Köszönöm a választ, Eszty22. Igen, szerintem is valami pánikbetegség-szerűség lett már rajtam úrrá, de hát ha én minden panaszomat mondom, akkor az orvosnak a dolga, hogy gyógyszert adjon, nem? Vagy én kérjek stresszoldót? A háziorvosom nyugtató teát javasolt, abból már ittam is egy este, aztán olyan hülyeségeket álmodtam egész éjjel (betegségről, kórházról, rohangálásokról, szóval fokozott izgalomban voltam alvás közben), hogy másnap már "elfelejtettem" meginni...
  Új fejlemény, hogy nálam már kiütések is jelentkeztek, amiről fogalmuk sincs a dokiknak, hogy micsoda, persze én megijedtem, hogy orbánc (ugyanaz a baktérium okozza ugye, mint a mandulagyulladást..). Voltam bőrgyógyászaton is, de egy semmirevaló tojáshéjfenekű orvos rendelt, szinte meg se nézett, a leleteimet összekutyulta, és el akart engedni azzal, hogy ekcéma, és egy 5ezer forintos kenőccsel. Miután közöltem, hogy már nincs ennyi pénzem, felírt egy ezer forintosat, ami arcszőrösödést okozhat (többek között). A bőrgyógy. eredménnyel kellett visszamennem a fül-orr-gégére, ahol ezek után már választhattam időpontot a műtétemhez. Miután előtte a regisztrációs nőcske felnyomta a vérnyomásom (nagy köcsög volt), eleve összeszorult szívvel és gyomorral léptem be a dokihoz, aki a kedvességével nagyszerűen elérte, hogy elgyengüljek, és rábólintsak a helyi érzéstelenítésben történő műtétre. Aztán persze a folyosón 10 percig bőgtem, még szerencse, hogy rajtam kívül 2 ember volt csak ott késő délutánra (arra járt a doktornéni, és megvigasztalt, de csak addig tartott, míg ott ült mellettem), majd a páromnak hazafelé egész úton zokogva meséltem a történteket, majd apukámnak még 10 percig sírtam a ház előtt, és utána még 10 percig a lakásban. Már szétmarta a könny a kiütéses arcbőrömet, és elfogyott a szememből az összes lötty, így abbahagytam a hüppögést is. Gyerekek, totál, mint egy 4 éves óvodás.. :-( Nem emlékszem, mikor éreztem magam ennyire elesettnek.
  Lényeg: Hétfőn kell jelentkeznem, kedden műtét. Szorítsatok majd, mert nagyon, de nagyon félek!!
  Apukám azzal biztatott, hogy hátha addig feloldják a látogatási tilalmat...
  Amúgy nekem - mint már említettem - nem volt gyakran tüszős mandulagyulladásom, sőt... Így lehet, hogy rövidebb lesz a műtét is?
  Olyan jó, hogy nem vagyok egyedül, és ti is mind itt vagytok...
  Jobbulást mindenkinek, aki már túl van a műtéten! Kívánom, hogy minél hamarabb múljon a fájdalom és ne legyen bevérzés! Aki pedig előtte áll, azzal együtt izgulok!

Új hozzászólás Aktív témák