Új hozzászólás Aktív témák
-
BaLinux
tag
Ez egy picit összetett dolog, biztosan ki is fogok felejteni valamit.
Használat módjai:
- static osztály változók: nem keletkeznek objektumonként, hanem az osztály összes példánya közösen használja a változót
pl.
class A { static int count; A() {count++;} }
esetén minden egyes konstruktorhívásnál inkrementálódik a count.
- static tagfüggvények: az előbbihez kapcsolódik, ugyanis ilyen függvényhez nem tartozik objektum. Ezt úgy értem, hogy a class A { static void fgv() {} } oszály fgv függvénye így hívható: A.fgv(); Természetesen ennél fogva nincs az fgv-ben definiálva ''this'' változó és ezért nem-static osztály változók/függvények sem használhatók, viszont static-kel jelöltek igen. (Persze ha átadsz paraméterben bármilyen objektumot, azzal azt csinálsz amit akarsz.)
- static belső osztályok: olyan osztályon belül definiált osztályok, melyek nem kapcsolódnak a külső osztályhoz példányszinten. Huh, ez bonyi
Na szóval:
class A { static int count; int local; static class B { }}
ilyenkor az A.B osztály példányosítható A-n kívülről. Egyébként nem! Továbbá az A.B osztály nem fér hozzá az A.local változóhoz, de az A.counthoz igen.
Ööö van még valami?!
[Szerkesztve] -
BaLinux
tag
Nyugodtan
Bár úgy látom, hogy a kérdéseidre kifejtettem már a választ, csak nem pont ezekkel a példákkal... na lássuk:
1. A hiba valóban az, hogy oda kell a static, ugyanis (ahogy már leírtam): tetszőleges osztályban definiált static függvény osztálypéldány nélkül hívható. Ez azt jelenti, hogy nem tud hozzáférni (nem ''látható'' a függvény törzséből) semmilyen nem-static osztályváltozó. A nem-static belső osztályokra ez a szabály azért vonatkozik (tehát nem tud létrehozni olyan belső osztály típusú objektumot), mert a nem-static belső osztályok példányainak alapból rendelkezniük kell referenciával a külső osztályuk (amiben definiáltad a belső osztályt) egy példányára. Méghozzá pontosan arra, amely teremtette őket.
A belső osztály példány referenciája a külsőre úgy néz ki, hogy A.this (ha A a külső osztály neve). Remélem összeállt...
2. két lehetőség: nem kell static a B osztály elé, vagy éppen static kell az int a elé.
A szabály ugyanaz, mint az előbb: mivel a belső osztály statikus, nem kötődik külső oszályhoz, így a belső példány nem is rendelkezik információval (referenciával) az ő bennfoglaló objektumáról, ami ha a staticot eltöröljük, az A osztály egy példánya lenne.
Így a
a = aa;
sorban nem tud hozzáférni az 'a' változóhoz, ugyanis a szimbólumtáblázat látható részében (hogymondják szépen magyarul azt, hogy scope? ) nincs ilyen változó!
Ugye amikor azt írod hogy 'a', ebben az esetben prioritási sorrendben így tud feloldódni a jelentése:
1) lokális blokkban ({ } közötti utasítások) lévő változók
2) szülő blokkban lévők
3) rekurzívan a függvény fejlécig, itt a fgv paraméterek jönnek be
4) osztályváltozók (ez az ami ilyen bonyi szabályokkal írható le, ahogy eddig tettem)
Az utóbbinál az 'a' szimbólum ekvivalens a 'this.a'-val, amennyiben a belső rendelkezik nem-static 'a' nevű változóval; továbbá ekvivalens 'Belsoosztaly.a'-val, ha rendelkezik static 'a' nevű változóval.
Van egy ''5.'' szint, amennyiben egy belső osztályban használt változóról van szó. Ilyenkor az 1-es ponttól oldjuk fel ismét rekurzívan attól a helytől kezdve, ahol az osztályt definiáltad... így lesz az 'a'-ból 'Kulsoosztaly.this.a', ha a belső osztály nem static és a a Kulsoosztaly rendelkezik nem static 'a' változóval, a static szintaxis meg egyenlő a fentivel, tehát a 'Kulsoosztaly.a' static(!) változó mindenhonnan hozzáférhető, akár static, akár nem a belső osztály.
Hmmm... remélem érthető
[Szerkesztve]
Új hozzászólás Aktív témák
A topicot kiemeltem. Valaki nem akar egy nyitó hsz-t írni?:))