Hirdetés
-
IT café
A kereshetőség érdekében a filmkritikát, ajánlót tartalmazó
hozzászólások #értékelés címkével vannak ellátva.
Bővebben erről és példa a keresésre.
A spoiler formázás használata kötelező spoileres tartalmaknál!
Új hozzászólás Aktív témák
-
-
Ed3r_X_
nagyúr
válasz Pitterix #66516 üzenetére
Hulk nem lesz benne a következőben, lehet emiatt is volt a szerelmi szál benne, hogy ne legyen feltűnő, hogy kiírták. “Songbird, Songbird, see him fly, drop the children from the sky. When the young ones misbehave, escorts children to their grave. Never back-talk, never lie, or he'll drop you from the sky!”
-
pohár
félisten
válasz Pitterix #66516 üzenetére
pedig hamar jött a stáblistás jelenet, csak azt a részét kellett volna megvárnod, amíg a grafikák végigmennek a nevekkel, aztán jött is egyből, 1-2 perc volt körülbelül
1:58-tól van a jelenet, bár nem a teljes, a moziban még volt előtte 1-2mp, ami azzal telt, hogy kinyílt az a kis zár
a kérdés már csak az, hogy mit keres ott a kesztyű? az első Thor filmben még Asgardban volt csak [ Szerkesztve ]
GB = gigabyte, Gb = gigabit, olyan nehéz ez? | %-kal, 2-t, 0-s, 0-ra, 0-hoz, 0-val, 0-n, 3-as, GB-tal, MHz-cel, 1-gyel, 2-vel, 3-mal, 4-gyel, 5-tel, 6-tal, 7-tel, 8-cal, 9-cel, 10-zel, 100-zal, 1000-rel |
-
Ryder62
őstag
válasz Pitterix #66516 üzenetére
Én is azon a véleményen vagyok, hogy az első Avangers jobb de ez is jó volt.
Poénok ütöttek ám. Mikor Thor kalapácsát akarták felemelni, vagy mikor Ultron beszól, hogy "ha fizikálisan hányni tudnék". Hulkos jelenet is látványos volt és az a püfölés Sokkal poénosabbra vették a figurát, nekem bejött.
Szvsz túl gyors volt a film. Jött a robot, megszületik, felemelkedik és elbukik.
Kissé szedett vedetnek tűnt a film. Az első jobban fel volt építve.Ultron meg szerintem nem ér fel Lokihoz. A final battle is sokkal jobb volt az elsőben, hosszabb és ütősebb. -
gyuromoj
veterán
válasz Pitterix #66977 üzenetére
Kimondottan kedvenc nincs, csak sok olyan amit bármikor meg tudok nézni és élvezem.
Amit soha nem nézek meg, az a horror-trancsír filmek. Valamiért nem tudom rávenni magam hogy megnézzem őket. Illetve a romantikus filmek, amik még nagyon hidegen hagynak. Háborús filmeket se sokat láttam, de majd igyekszem pótolni őket.Amúgy általános felső tagozatában kezdtem el filmeket nézni és azóta persze változott a stílusom e téren. Előnyben részesítem az igazi popcorn mozikat, de a komolyabb hangvételű dolgoktól sem zárkózom el.
Közel 1400 filmmel a hátam mögött, elmondhatom hogy igazán nagyon rossz filmet nem sokat láttam. (Amire azt mondtam hogy kérem vissza az elvesztegetett időt.)
Ja és általánosban egyik nyáriszünet alatt, minden nap megnéztem egy VHS kazettát. Két film volt rajta:
Jurassic Park
Reszkessetek betörők 2[ Szerkesztve ]
PSN: gyuromoj | R.I.P. Supernatural 2005.09.13.-2020.11.19.
-
TESCO-Zsömle
félisten
válasz Pitterix #66977 üzenetére
Nem szoktam ide írogatni, de ez a téma eléggé zavaró. Mármint nem maga a téma, hanem a jelenség léte. Én nem tudnám konkrét időponthoz kötni, és persze ez nyilván egyénfüggő is. Én konkrétan nem ismerem a kliséket egytől egyig, de ha valami olyasmit kapok, amivel már találkoztam, akkor azt egyszerűen érzem. Még ha nem is tudom megmondani, hogy hol/mikor történt meg a találkozás, az érzés attól még ott van és ez kihat az adott film élményére, mint ahogy az érzések kihatnak a közérzetre. Ennek a rosszabbik változata, mikor már a cselekmény kibontakozása előtt érzed/tudod, hogy mi lesz a vége. A filmeknek fontos része az ismeretlen. Az adja az izgalmat. Ha te előre tudod, hogy mi fog történni, akkor ez elvész. Olyan ez, mintha a saját tudatalattid spoiler-ezné el az egészet és te nem tehetsz ellene semmit.
Szerintem ez főként azokat sújtja, akik "képtelenek kikapcsolni az agyukat". Számukra egy Transformers 4 már-már fizikai fájdalmat okoz nyaktól felfelé. Nekem volt egy pillanat, mikor néztem a Jupiter Felemelkedését és egyszer csak lendült a kezem -> Alt+F4... Ezt úgy a film közepén... Nevezhetném természetes reakciónak a látottakra.
Ezért jó krimit nézni, mert azokban direkt rámennek ezekre a csavarokra, hogy a film végéig tényleg ne lehessen tudni ki a tettes és miért. Poirot, hogy mást ne mondjak. Egyszerűen nem kapod meg mindazt az információt, ami ahhoz kell, hogy a teljes képet összerakd, de annyit kapsz, hogy félrevezessen. Egy átlag akciófilmmel ezt nem lehet megcsinálni, mert azt nem arra találták ki, hogy gondolkozz rajta. Azt nézed és kész. Másfajta érzelmekre gyúr. És ez így van rendjén.
Sub-Dungeoneer lvl -57
-
BITBOYS
addikt
válasz Pitterix #66977 üzenetére
Csak nézz rá erre a topikra, lakói kicsit degeneráltak és sokszor túltolják..
Gyerekkoromban kezdődött..azt hazudtam haveromnak, hogy nekünk is van ám otthon videónk, de a kazettát fordítva akartam betolni a magnóba segített megoldani a helyzetet, azóta szeretem a filmeket[ Szerkesztve ]
-
TESCO-Zsömle
félisten
válasz Pitterix #66986 üzenetére
A könyv azért más, mert az eleve leköt azzal, hogy fejben kell összeállítanod mindazt, amit elmesél. Ez már egy eléggé megterhelő szellemi munka. A film mindezt leveszi a válladról és egy már kész elképzelést "ad a szádba", ami vagy "ízlik", vagy nem. Vannak könyvek, amiket úgy is szívesen elolvasok, hogy már előtte legalább háromszor olvastam.
Sub-Dungeoneer lvl -57
-
james001
veterán
válasz Pitterix #66977 üzenetére
Engem kezd zavarni ez a sok reboot film,meg az hogy már nincsenek (vagyis alig-alig) egyedi ötletű filmek... Meg igazából nem baj ha klisés a film,csak ne másoljon teljesen egy másikat
Bár lehet nem erre voltál kíváncsi
Én amúgy mindig is szerettem a filmeket,Stallone és Svarci bácsival kezdtem,aztán miután láttam a Ponyvaregényt beleszerettem Tarantino-ba is. Azóta is amúgy a kedvencem a Ponyvaregény,már láttam pontosan 9-szer mindenféle formában
Amiket a legjobban utálok azok a horror filmek,legalábbis a baromi véres trancsír filmek. Egy ijesztgetős filmet azért megnézek még,persze utána lehet nem alszom két napighttps://psnprofiles.com/kazama001
-
callmeakos
veterán
válasz Pitterix #66977 üzenetére
Az egész akkor kezdődött mikor először láttam az Amerika Kapitány 1-et. Tudni kell rólam, hogy valamiért baromira odavagyok az amerikai kultúráért, szokásokért, és történelméért. És erre jött ez a fil, ami ráadasul az eredettörténete miatt a második világháborúban játszódott, ami nekem egy plusz volt. És erre jött egy héttel a Bosszúállók, moziban, ami meg feltörölte velem a padlót. És ekkor kezdődött az egész Marvel mánia. Utána kezdtem el a filmeket felkutatni. Meg amúgy is, a kapitány egy elég lenézett karakter, lévén időtmúlt ideákért harcolt, képregényes szinten nem valami húha a képességei stb. Viszont engem pont ez fogott meg, hogy nem érdekli hogy mi történt vele, ő továbbra is azért harcol, amiért az első pillanattól kezdve, emberileg talán az egyik legszimpatikusabb hős, emellett a kitartása az, ami sok ember számára példamutató lehet, feltéve ha tud ebből meríteni.
Ami az érdekes, hogy én az AK1 előtt már láttam a Vasember 2-t, de akkor a felénél kikapcsoltam, mert annyira untam, éa inkább visszamentem rFactorozni
Nem mondom hogy a mánia megszépítette azt a filmet, inkább inkább, a különböző utalások miatt, inkább érdekes (főleg mikor Coulson azzal a Cap' pajzsutánzattal hadonászik )Amúgy nem minden képregényfilmért vagyok oda, mert pl. a mindenki által istenített Watchment alig tudtam végignézni (nem is értem mért adtam annak itt 7 pontot ). És ez nem azé van mert Csakamarvel, hanem egyszerűen nem jött át. De pl. a TDK trilógia az fasza volt.
[ Szerkesztve ]
All→M8
-
emiki6
veterán
válasz Pitterix #66992 üzenetére
Mondjuk ezzel szerintem sokan így vagyunk. Aki idekerült az akarva akaratlan elkezdte egy kicsit szakmaibb szemmel nézni a filmeket. Én igazából azért kísérem figyelemmel, hogy értesüljek az új filmekről, kíváncsi vagyok más véleményére, még ha nem is értek vele egyet. Egy kritika képes olyan dolgokra fényt deríteni, amit magamtól vagy nem veszek észre, vagy nem foglalkozok vele, pedig kellene.
Viszláttal például általában nem értek egyet, mert nagyon eltér a véleményünk, már gondolkoztam azon, hogy neki kevesebb film nyújt (akkora) élvezetet, mint mondjuk nekem, mert igényesebb, nagyobbak az elvárásai.A kedvenceinket nincs értelme megvédeni, mert mindenkinek megvan a maga véleménye és azt nem igazán lehet megváltoztatni.
A klisé vagy spoiler nem mindig vesz el az élményből. Például A tökéletes trükkben megmondták, hogy mi fog történni
, de én mégis végig izgultam azt a részt annak ellenére, hogy nem lett volna rá okom, talán abban bíztam, hogy mégsem, nemtudom. Igaz, nem sok ilyen van.vagyis, hogy a nő a film elején meg fog halni, meg fog fulladni "De hát ez a demokrácia, ugye, hogy sok különböző érdekcsoport, hosszas egyeztetés után megállapodik abban, hogy érdemi változás azért mégsem lesz."
-
gyuromoj
veterán
válasz Pitterix #66986 üzenetére
Amikor először tévedtem be ide a topikba még kis suhanc voltam filmes szinten. Utána szépen alakultak a dolgok és sok itteni ajánlás, kritika miatt választottam egyes filmeket megnézésre.
Az a baj hogy hiába klisés valami vagy ismétlés, ha működik akkor miért ne. Reboot és remake pedig ha jól sikerül, akkor szintén jöhet.
Sok esetben az aktuális állapotomtól, lelki világomtól függ hogy egy film tetszik-e vagy sem.PSN: gyuromoj | R.I.P. Supernatural 2005.09.13.-2020.11.19.
-
Plutor
aktív tag
válasz Pitterix #66977 üzenetére
Nálam a filmnézés "Az ördög jobb és bal keze" remekművel kezdődött moziban.
Azóta szeretem a western filmeket,és a vígjátékokat.
Az Alien című filmre meg felnőtt kísérettel nagy nehezen jutottunk be.(akkoriban komolyabban vették a korhatárt.)A sz*r is belénk fagyott. Nem is rajongok a horror filmekért azóta,viszont a sci-fi műfaj nagyon megfogott.
Majd jött a Star Trek Csillagösvény. Itt megfogott a lassú történetvezetés,remek történet,képi világ.
(azóta minden Star Trek filmet,filmsorozatot láttam )
Kedvenc műfajom a sci-fi lett,de nézek szinte mindent.
A legtöbbet látott filmek:
Aliens,Az utolsó csillagharcos,Mátrix.(VHS kazettán néztük,majd visszatekertük és újra play. )
Ezért nagy csalódás az Interstellar,Jupiter Ascending most. (képi világ jó,nagy lehetőség a történetben,de ennyi)Bírtam az agyatlan akciófilmeket is régebben,de most már nem tudom magam rávenni szinte egyre sem.
Túl sok az ismétlés,kevés az eredeti ötlet.(reboot,remake )
Egyre kevesebb film van,amit érdemesnek tartok arra,hogy beszerezzem,pedig tele vagyok díszdobozos kiadványokkal.
A szuperhősös filmeket bírom,mert gyerekkoromban a Sky műholdas csatornán voltak ilyen rajzfilmek.
Némelyiket élvezet látni a mai filmes technológiával.Úgy is tekintek rájuk,mint egy gyerekfilm.Mostanában meg főleg sorozatokat nézek,mert van idő kibontani a történetet,és vannak nagyon jók,remek színészekkel.
-
Tibiajax
nagyúr
válasz Pitterix #67010 üzenetére
Casino-t ezzel a szinkronnal fogod megnézni.
A Heat-et pedig eredeti nyelven.
[ Szerkesztve ]
-
S e t h
nagyúr
válasz Pitterix #66980 üzenetére
Mennyiben járult hozzá a filmnézési preferenciák kialakulásához a szocializáció, illetőleg milyen mértékben változik a személyiség a filmek hatására.
Még akár szakdolgozati téma is lehetne, nem rossz felvetés.This signature is completely useless! Don't waste any time by reading it!
-
.LnB
titán
válasz Pitterix #66977 üzenetére
Nem bántottál meg, hogy nem említettél meg, de azért sz*rul esett. Mert amikor nem a Marveleseket piszkálom akkor próbálok mindig értelmesen írni a filmekről.
Érdekes olvasni, hogy sokan a topikhoz kötik a "filmfanatizmusuk" kezdetét, míg mások azt mondják nem lehet megállapítani, hogy mikor kezdődött.
Nálam ez nem így van, nagyon nem. Én pontosan tudom mikor kezdődött. Általános iskolában. 11-12 éves koromban. Akkor internet híján még nyomtatott formában olvasgattam. És én imádtam olvasgatni a magazinokat, a nagymamám pedig ebben segített nekem anyagilag. Gondolom örült neki, hogy nem hülyeségekre költöm a pénzt és havonta 5-6 akkoriban igen drágának tartott újságot is olvastam rendszeresen. Többek között filmes témában is (nem mind filmes volt). A Cinema magazin rendszeres vásárlója voltam. Ott amit olvastam azok alapján próbáltam én is tekinteni a filmekre kezdetekben. Emlékszem a főút egyik oldalán az újságos volt a falunkban, a másik oldalán a videotéka. Nagyon sok időmet töltöttem ott. A videotéka az osztálytársam szüleié volt (nem mellesleg udvaroltam is kicsit). Annyira imádtam a filmeket már akkor is, hogy sok évig filmkritikus akartam lenni. A szobám falát mindig is moziplakátok díszítették. A szüleim is tudták, én is tudtam. De sajnos később az általános iskola végéhez közeledve választás elé kerültem, mert jól rajzoltam is, és inkább a képzőművészet felé vettem az irányt (aztán végül informatikus lettem... ). De a filmek iránti szeretetem megmaradt. Nem azt mondom, hogy már akkor is tudtam értelmesen értékelni a filmeket, sőt azt se, hogy most tudom. De a mai napig megmaradt a rajongásom, és az évek alatt azért láttam rengeteg mindent, hogy véleményt merjek alkotni. Komolyabban elgondolkodni a filmek mondandóján, jelentőségén, felépítésén egy szóval más szemmel nézni a filmeket talán a Donnie Darko megnézése után kezdtem. Az volt az a pont amikor elkezdtem keresni az "érdekesebb" filmeket. És találtam is sok kedvencet. (Bár utáltam is meg rendezőket Lars von Trier, David Lynch)
Ja, szeretném megjegyezni, hogy borzasztó nagy JCVD fan voltam/vagyok (van valahol egy régi fénykép a szobám faláról, Street Fighter, Kalandor, Időzsaru és még sok sok plakáttal).Külön kitérnék itt a Marvel és FF filmekre én is, mert nem csak Tibi gyűlöli az FF filmeket. Sőt lehet versenyezhetnénk, hogy melyikünk gyűlöli jobban.
-Marvel: Nem elég, hogy gyerekesek, butítottak, hogy minél nagyobb közönséget vonzon be a moziba, de ráadásul ezzel kezdődött az "univertzumépítősdi" ami szerintem a legrosszabb "kor" a mozizás történelmében. Persze anyagilag megéri, de sajnos egysíkúvá teszi a stúdiók gondolkodás módját. Szinte kiöli a kreativitást Hollywood-ból. Inkább mennek a tutira, mint hogy kockáztassanak. A producerek mint ha szemellenzőt viselnének "csak a tutu" felirattal és az érdekes, egyedi ötleteket meg sem látják. Fontos nekik, hogy ha új filmet is csinálnak akkor az mögött álljon egy jól befutott brand, amit az emberek ismernek. Ez a szuperhősösödi senkinek sem jó csak a gyerekeknek, és a mi gyerekes énünknek. Nem szeretem azt, ha valami bugyuta de kajálja a nép, engem ez zavar. Azt támasztja számomra alá, hogy buták vagyunk. És nem vagyunk többek betanított birkáknál. És sajnos erre bizonyíték is van (a bevételek), így még rosszabb. Avatar, Bosszúállók, FF7... Ezek a filmek arra vannak gyártva, hogy berántsák az embereket a csilli villi dolgokkal, de semmi mondandójuk nincs, semmi értékelhető tartalom amiből akár tanulna valamit a néző. Egy film szóljon valamiről, legyen tartalma! Ez lehet bármi, lehet tanulságos, elgondolkodtató, szomorú, meghökkentő bármi. De a mostani blockbusterek lélektelenek, sterilek. Leülsz, megnézed, és csillog villog a pofádba minden, van pár vicc és vége. Ennyi. Mindenféle érzelem nélkül felállsz és mész tovább. Persze ez nem általános! NEM minden blockbuster ilyen (Interstellar, Gravity )! És nem minden néző ilyen! De ha megnézzük a legnagyobb bevételt elérő filmeket évente akkor mindig egy ilyen film hozza a legtöbb pénzt. És ez sokat elmond azért, ez egy jó minta, ez a "mai társadalom". Egy szó mint száz, én nem kimondottan a Marvel filmeket nem szeretem, hanem a köré kialakult "birka effektust" inkább.
Az FF filmekről csak röviden. Az elsőt nagyon szerettem mint akciófilm, sokszor láttam. Akkoriban egyedi formula volt. Nem nagyon láttunk még "tuningolt verdás-versenyzős" filmet. Volt egy új ötlet, megvalósították és jó is lett. Aztán évről évre egyre rosszabb az összes rész. Még többet, még nagyobbat elven készülnek, és az 5. résztől kezdve teljesen elszaladt a ló a szériával. Önmaga paródiája az egész. A hatot végig sem bírtam nézni, a hetet moziban néztem de annak külön története van amit ide le is írtam.
DC: Itt a topikban túlnyomórészt Marvel fanok vannak. Én nem tartozom közéjük. Én azok közé tartozom akik mindig is a DC hősöket szerették (még akkor is amikor nem tudtam, hogy a két képregény teljesen különálló világ), és én azok közé tartozom akik olvasták/olvassák is. Kiskoromban is vettem Superman, Batman képregényeket. És biztos közre játszik az is, hogy én a Christopher Reeve féle Superman, és a Michael Keaton féle Batman filmen nőttem fel. Ezek mellett pedig tisztelem a DC Comics sok-sok évre visszanyúló történelmét. Tiszta szívből viszont nem merem kijelenteni sok képregényfilmre, hogy mint film mennyire jó (kivéve Nolan trilógiáját és a Watchmen-t), mert a formulájából adódóan kompromisszumokat kénytelenek kötni a készítők. És ez a DC filmek esetében is igaz. Sok apró dolog vezetett oda, hogy még mindig azt mondom a DC filmek jobbak. Komolyabbak, komorabbak. És Zack Snyder személyében jobb ember kezében vannak ezek a filmek mint Whedon kezében.Ja és miért nem lettem filmkritikus?! Mert hosszan, csapongóan, unalmasan írok. És ezt sose tudtam levetkőzni... ezt a fenti jó sok sor bizonyítja is. (kézzel pedig még helytelenül is. ) Viszont vannak itt a topikban olyanok akik tényleg nagyon jól és értelmesen írnak, ezért szeretek idejárni mert sokszor gyöngyszemre lehet bukkanni. Igaz ezek az írások/filmek mindig elvesznek a Marvel vs. DC tengerében, de én elolvasom mindet.
(#66997) noxwill Én is "rajongója" vagyok az amerikai kultúrának, de ezzel nem magyarázhatod meg, hogy pont az egyik leggyengébb Marvel film után lettél fan... Ez most nagyon meglepett!! Pont az a film?!
„A kerékpározás első szabálya, hogy szenvedned kell, és senki más nem teheti meg helyetted. Semmilyen számítógép vagy edző által kitalált program nem tudja elérni, hogy kevésbé fájjon.”
-
Viszlát
addikt
válasz Pitterix #66977 üzenetére
Eléggé személyes kérdés, nem is vagyok benne biztos, hogy bármire is mész majd a válasszal, de legyen.
Beszéltünk már arról egyszer, hogy a család, a szocializációs környezet mekkora jelentőséggel bír, ha nem is közvetlenül, de közvetetten mindenképp - hát én sem vagyok kivétel, annak ellenére sem, hogy a szűk értelemben vett családban senki sem nagy mozis. De, mindkét szülőmnek életének szerves része a zene (meg az egész rokonságé), így nem meglepő talán, hogy egészen pici koromtól kezdve (2 évesen kaptam az első hangszerem) magam is beszálltam a "buliba", azt hiszem ez az első fontos tényező ami a filmek felé terelt. A második mindenképpen az olvasás szeretete kell, hogy legyen, amit szintén nekik köszönhetek, 4-5 évesen már önállóan olvastam és nem azért mert zseni vagyok, hanem szimplán ha egy gyerek azt látja, hogy a szülei nem a TV előtt ülnek esténként hanem olvasnak, akkor azt fogja leutánozni. A harmadik fontos esemény 8 évesen történt, nagypapámtól kaptam egy leharcolt de működőképes Kodak fényképezőgépet és mesélt nekem a fényekről, vágásról, stb. Onnantól kezdve más szemmel néztem a világra, mindenhova cipeltem magammal és lestem, vártam a tökéletes szituációkat. A negyedik és egyben utolsó tényező az írás volt úgy 10-11 éves koromtól, amire érdekes módon nem a szüleim figyeltek fel, hanem az utcában egy öreg bácsi, aki műfordító volt és onnantól kezdve istápolgatott ezen a területen.
Nem igazán tudom konkrét filmhez kötni a pillanatot, de a film tulajdonképpen a felsorolt dolgoknak az egyvelege, így talán nem véletlen, hogy az értelmem kinyílásával egyidőben elkerülhetetlenül beszippantott ez a világ. Ehhez aztán társult az egyre erősődő önkifejezési vágy, így a 13. születésnapomra már kamerát kértem, mindegy milyet, csak működjön. Nem kaptam, szimplán anyagi okokból, akkoriban még videónk sem volt, így álom maradt, de ennek ellenére eléggé határozottan elkezdtem foglalkozni a témakörrel és eltökéltem magamban, hogy filmrendező leszek. Addigra már kiderült, hogy a zene megmarad hobbinak, a rajzaimmal óvodásokat lehetett riogatni, az írás pedig túlságosan egydimenziósnak tűnt akkoriban. A rendező dologból persze nem lett semmi, egyrészt a kapcsolatok totális hiánya miatt, másrészt képtelenség volt bármiféle szakmai alapra, gyakorlatra szert tenni abban a poros kisvárosban ahol éltem, no meg az oktatásom is egy olyan iskolában zajlott aminek még neve sem volt, csak száma... Így lettem aztán informatikus, de ez egy egészen más történet.
De a filmek szeretete megmaradt, mint egy rossz függő, úgy vártam a Cinema magazin havonta megjelenő példányát, sokszor elkéstem első óráról, mert általában 10-15 perccel kezdés előtt érkezett meg a kis Barkas az aznapi szállítmánnyal az újságoshoz. Na meg elcseréltem a bringám egy videómagnóra és őrült másolásba, kölcsönzésbe kezdtem. Számomra a jó film a fenti dolgok varázslatos összhangja, mesterien megkomponált harmóniája, amiben egyik összetevő sincs elhanyagolva, a kép, történet, hang és zene egyaránt belesimul a végső célba, vagyis a néző bevonásába. Valószínűleg nem árulok el titkot azzal, hogy leginkább a drámák fognak meg, aminek többek között ez is az oka, sokkal gyakrabban valósul meg ez a harmónia a drámáknál, mint bármilyen más műfajban. Persze ez nem azt jelenti, hogy nem tudok élvezni vagy értékelni más kategóriát, láttam az összes Marvel filmet például, de tény, hogy vannak olyan filmek amiket egyszerűen már nem ülök le megnézni, de vannak emberek akinek adok a véleményére és adott esetben meg tudják hozni a kedvem. Azért is használtam egyébként a varázslat szót fentebb, mert rengeteg mindennek kell működnie ahhoz, hogy egy film igazán jó legyen, hihetetlen mennyiségű összehangolt munka és persze tehetség, jó nagy adag fegyelmezettséggel fűszerezve. Azt hiszem ez vonzott a leginkább a rendezőségben, a sok-sok szálat kézben tartani és egyféle karmesterként kihozva mindenkiből a legjobbat, olyat alkotni amin keresztül a néző azonosulni tud velem és megértheti a gondolataimat.
Ami a kliséket illeti, nekem nem azzal van a gondom ha valamit láttam már valahol, hiszen nincs új a Nap alatt, legalábbis nagyon-nagyon ritka. A legtöbb filmnek (sokszor még a 80-as 90-es nagyoknak is) volt egy vagy két korábbi verziója az 50-es 60-as években, de főleg mifelénk kevesen ismerik azt a korszakot behatóan és így sokkal feltűnőbb a mostani reboot áradat. Alapvetően nincs is ezzel talán gond mindaddig amíg nem csak a pénzről szól, amíg van hozzáadott tartalom, amíg látható és érthető, hogy miért van értelme az újrafeldolgozásnak, legyen az akár technológia, társadalmi változás, politikai esemény, stb. Ráadásul felnőtt és felnövőben van néhány generáció, akik nem feltétlenül fognak leülni megnézni egy 20-30 éves filmet, de egy újrafeldolgozás ugyanazt az élményt nyújthatja nekik, mint amit nekünk nyújtott a korábbi verzió. Az életünk maga is ismétlődő dolgok halmaza, hiába érezzük úgy, hogy ami velünk történik az rettentően egyedi és megismételhetetlen, nagyon kevés olyan dolog van amire ez tényleg igaz. Ettől függetlenül persze ezek nem értéktelen dolgok, hiszen saját magunk, a környezetünk, a körülmények olyan ízt adhatnak mint senki másnál. A probléma a klisékkel is akkor van, amikor nincs meg ez az íz, lélektelen, sekélyes és minden fantázia nélkül csak azért van ott, mert máshol már milyen frankón működött, sikert hozott, ésatöbbi.
Záró gondolatként még annyit tennék hozzá az egészhez, hogy szerintem a filmekhez való viszonyulás semmiképpen nem egy konstans valami, hanem folyamatosan változik. Természetesen meghatározza az egyén személyisége és a legtöbb esetben jól is szemlélteti azt, sokmindent meg lehet tudni egy emberről abból, hogyan gondolkodik, beszél a filmekről. De nem elhanyagolhatóak a külső tényezők sem, egy új barát, egy fórum vagy bármilyen velünk megtörténő esemény is hatással van rá, legalábbis én így tapasztalom és élem meg. Sokszor megkapom online és személyesen is, hogy felesleges ennyit gondolkodni, csak le kell ülni és nézni, mert így a saját magam szórakozását rontom el. Van ebben hangyányi igazság, de én azért úgy gondolom, hogy a tudatos hozzáállás miatt rengeteg olyan értéket is felfedezhet az ember, ami mellett egyébként simán elmegy. Ugyanúgy mint az életben, ha szemellenzősen, nemtörődöm módon, tekintetünket a földre szegezve battyogunk végig rajta, akkor sok kellemetlenségtől megkímélhetjük magunkat, de rengeteg iszonyú jó dologról is lemaradunk. Nagyon szegényes élet az ilyen, úgyhogy nem áll szándékomban változtatni.
"How a government taxes its citizens is a direct declaration of a country's values."
-
devil-k
nagyúr
válasz Pitterix #66977 üzenetére
Nagyon érdekes téma amit felvetettél és roppantul elgondolkoztató. Sok mindenre ki lehetne térni ezzel kapcsolatosan, de inkább azt említeném meg legelsőnek, hogy miért is szeretek filmezni? Leginkább itt az áll a háttérben, hogy az ember ilyenkor egy teljesen más világba csöppen bele és elrugaszkodhat a való élettől és azt ezt körbevevő jó/rossz/megszokott/ismert dolgoktól. Ilyenkor kikapcsol magam körül minden és egy olyan helyen vagyok, ahol egyébként nem lehetek.
Leginkább középiskolás korom óta indult el ez a nagy filmdömping. Rengeteg filmet megnéztem és sok sok kategóriát és műfajt érintettem, de még mindig nem eleget. Bár ez nem is egy verseny, ahol az lenne a fontos, hogy minél több filmet gyűrjön le az ember. A mennyiség és a minőség nem ugyanaz- ahogy a mondás is tartja. Számomra az a jó film, ami bármilyen érzelmi állapotot ki tud váltani belőlem. Undor, öröm, szomorúság, idegesség, felháborodás... stb.
Hiába van itthon saját házimozim vetítővel, ettől függetlenül a mai napig le tud nyűgözni, amikor belépek egy igazi moziba. Az az illat, a hangulat sosem fog visszaköszönni otthon. Ezt éreztem amikor az IMAX-ben is voltam elsőnek. Fantasztikus érzés.
Röviden ennyi jutott most az eszembe.
- mozi bolondéria -
-
Viszlát
addikt
-
-
Ispy
veterán
válasz Pitterix #66977 üzenetére
Érdekes felvetés, nálam első sorban a rendszerváltás körüli időszakban kezdődtek a filmes élmények, a Batmant (Michel Keaton, Jack Nicolson féle) még igazi retro moziban láttam, a nagy VHS klasszikusokról már nem is beszélve (természetesen az összes gagyi minőségben, alámondással): Terminator, Rambó, Predator, Rendőrakadémia, Robotzsarú, Rémálom az Elm utcában, Alien, de akkoriban jöttek be a műholdas adások is az országban, nagyon szerettem a start trek sorozatot bámulni a Sat 1-en (egy mukkot sem értettem belőle ). Aztán elkezdtek csordogálni a magyar tévében is a filmek, amire emlékszem, hogy szénné néztem VHS-en a Halál 50 órája, Kelly hősei, Pokoli torony, Ragyogás, Christine.
Manapság meg mindenevő vagyok, szívesen megnézek egy mély drámát is, de jöhetnek a popcorn mozik is (nálam nem fontos a klisémentesség, vagy a nagy ívű történetvezetés, csak a 2 óra kikapcsolódás).
Moziban főleg nagy blockbustereket nézek, főleg a hang és a látvány miatt.
Pár kedvenc a best of listámon:
- Ponyvaregény
- Blöff
- Idétlen időkig
- Star Trek (2009)
- Dredd (2012)
stb.[ Szerkesztve ]
"Debugging is like being the detective in a crime movie where you're also the murderer."
-
Tibiajax
nagyúr
válasz Pitterix #67836 üzenetére
elég volt belőle a tréler a moziban... máris láttam az egész filmet
nem, engem jobban vonzanak sajnos azok a mozik, ahol egy trélerből nem feltétlen jön át sokminden. egy avengersnél is azért nyomok tréler meg infostopot korán, mondjuk az alapból érdeklődési körömön belül van, de pont emiatt sem szabad ezeket megnézni film előtt
elképzelhető, hogy az új madmaxet is ha mondjuk halál véletlen kapom el -tényleg, minden info nélkül- az egyik késő este egyik csatornán, még az is lehet h ott ragasztana.. de így h megmutatták a fantasztikus akciódús előzetesüket, rögtön lejött, engem ezek már nem....
-
emiki6
veterán
válasz Pitterix #67985 üzenetére
Izmos nők ott? Kétlem. Izmos nők inkább a konditeremben vannak, mondjuk aki szálkás annak nincs nagy melle, kivéve ha vett nagyobbat.
Ennél nagyobb mellet meg ne akarj, ahhoz nagyobb testzsír% kell, annak meg senki nem örülne. A szilikon meg gagyi.
[ Szerkesztve ]
"De hát ez a demokrácia, ugye, hogy sok különböző érdekcsoport, hosszas egyeztetés után megállapodik abban, hogy érdemi változás azért mégsem lesz."
-
Dilikutya
félisten
válasz Pitterix #68348 üzenetére
Már van jó Dragon Ball film.
Én mondjuk nem szeretem magát a rajzfilmet, de ezen a filmen jót szórakoztam. De a 2009-es amerikai filmen is, retek trashmozi.Nem vagyok perverz, csak haladok a korral. (Még mindig: Rock&roll feeling baby, rock&roll feeling.....)
-
-
-
pohár
félisten
válasz Pitterix #69564 üzenetére
a linkből törölni kell a reference-t, máshogy nem lehet átmenni a sima IMDB-s oldalra, ezért rühelljük sokan
GB = gigabyte, Gb = gigabit, olyan nehéz ez? | %-kal, 2-t, 0-s, 0-ra, 0-hoz, 0-val, 0-n, 3-as, GB-tal, MHz-cel, 1-gyel, 2-vel, 3-mal, 4-gyel, 5-tel, 6-tal, 7-tel, 8-cal, 9-cel, 10-zel, 100-zal, 1000-rel |
Új hozzászólás Aktív témák
Hirdetés
● A spoiler formázás használata kötelező spoileres tartalmaknál!
● A topikban tiltott a warez mindennemű formája!
● A kereshetőség érdekében lásd el #értékelés címkével a filmkritikát, ajánlást tartalmazó hozzászólásaidat!
- Otthoni hálózat és internet megosztás
- Path of Exile (ARPG)
- Rezsicsökkentés, spórolás (fűtés, szigetelés, stb.)
- Nagy "hülyétkapokazapróktól" topik
- Robogó, kismotor
- Milyen RAM-ot vegyek?
- Asszociációs játék. :)
- Egy régi asztali lámpa új élete
- Milyen processzort vegyek?
- Elektromos cigaretta 🔞
- További aktív témák...
Állásajánlatok
Cég: Ozeki Kft
Város: Debrecen
Cég: PCMENTOR SZERVIZ KFT.
Város: Budapest