Keresés

Új hozzászólás Aktív témák

  • #22145024

    törölt tag

    válasz martong #23231 üzenetére

    "Az elmondásotokból azt szűröm le, hogy a profik ennél többet tudnak. Tényleg annyival tovább bírják, amennyivel drágábbak?"
    Végülis igen, mert nem áll beléd az ideg, hogy ez a nyamvadék már megint akkor merül le, amikor a legjobban kéne épp használnod. :)

    Egyébként ennek a hitacsi ds12dvf3-nek elég jól bírja az akksija. Nálam soxor hetekig elő sem kerül és nem a behalt akku fogad. Igaz, sosem töltök rá csak úgy; megvárom míg lemerül.
    Árgép szerint itt a legolcsóbb, ehhez talán már jár egy zseblámpa is (aminek nem tudom mi értelme van, mert akku csak egy van összesen :D )

    Volt nekem egy nóném akkus fúrógép, amolyan igazi barkácskategória, még a teszkószínvonal előtti időkből. Na, annak egy pozitívuma volt, hogy rendes tokmánykulccsal kellett meghúzni, így kevesebb fúrószárat drehált szét...

    [ Szerkesztve ]

  • thyeby

    őstag

    válasz martong #23231 üzenetére

    Nagyon megáll a lábán, amit írtál arról, hogy mit mondana/ajánlana egy hentes, amikor kést akarunk választani.
    Mégis, van valami, amit szerintem nem vettél figyelembe.
    Csak körülírni tudom, de kb ilyesmire gondolok.
    Áldoznék jó késre inkább, mert tudom, hogy mi a különbség egy tecsógazdaságossal, vagy egy Würtshof-Solingen késsel szeletelni a szalámimat ozsonnakor. (Más okból nem teszem - feleségem, anyósom meggyilkolná egy héten belül.) Ötvenezer forint egy barkács Singer varrógép. Ugyanakkor negyvenötért vehetek jó állapotú használt háromszálas Textima varrógépet, aminek nem jelent világvégét a farmerom korca sem. Számomra nem kérdés, hogy melyik a jobb.
    Vagy harminc éve történt, hogy volt az öcsémmel közösen egy fiatal brúgósunk (Wartburg). Rágta a fülem, hogy ha most eladnánk, kapnánk érte Csepelen egy vadiúj trabantot. Nem álltam kötélnek. Azt mondtam, hogy adjuk el a használt varrógépet, hogy vehessünk egy új tűt? :F

    Ma már nem drágák az ipari belépőszintű kisgépek. Igen, a tecsógazdaságoshoz mérve drágának tűnnek, de én nagy magabiztossággal állítom, hogy a valóságban a tecsógazdaságos, de még a ződbosch-ok is az igazán drága gépek. Mert nem létezik, hogy bármilyen spórolósan csekély használat mellett is ne hagyjanak igen hamar cserben, és akkor most a használati értékükről én szándékosan nem szólok egy mukkot sem. Ha kivetíted, hogy behajtottál a 15 ezer forintos fúrógépeddel három év alatt mindösszesen 30 db csavart, és most fúrógéped sincs, hát akkor igazán érdemes elgondolkodni, hogy érdemes volt-e adnod 500 forintot csavaronként egy akkus gépért. Ugyanennyiért kaptál volna egy vezetékes Makitát, amit még akár a fiad is örökölhetne. Akkus fúró annak való, aki relatíve sokat használja. Annak viszont érdemes a 15 dupláját költeni, mert ha most ismét kiszámoljuk, hogy csavaronként mennyibe került az ipari gép, akkor toronymagasan veri a leggagyibb ipari akkusfúró is a legprofibb barkácsgépet. Szerintem egy bugyuta barkácsőrület akkusfúrót venni, hogy az a rendszerint fűtetlen garázsban amortizálódjon villámgyorsan nullára, használata pedig körülményesebb legyen épp az általad elmondott ritka használat miatt, mint odacipelni a hosszabbítót, ahol éppen fúrni/csavarozni akarsz.
    Az ipari és a barkács akkusfúró közt épp az a különbség, hogy mindamellett, hogy nem megy tönkre az akku fél-egy év alatt, egyéb baja sem lesz, jó érzéssel tudod, hogy téged vár készenlétben, és könnyű dolgozni vele. Akku nélkül pedig egy akkusfúró fabatkát sem ér. Ráadásul az akku a barkácsgépbe nemcsak, hogy relatíve qrvadrága, de leggyakrabban egyszerűen nem is lehet kapni égen-földön seholse.
    Van olyan akkusfúróm, amihez nem nyúltam fél éve, de tudom, hogy ha most előveszem, legalább fél napig folyamatosan dolgozhatok vele. (Nem töltögettem pedig ezidő alatt, mert se időm, se affinitásom az ilyesmihez.)
    Nem fajáték készítőként kezdtem az életemet. Magam is végigvergődtem ezt a barkács és hobbigép oskolát, míg odajutottam, hogy barkácsgépet még barkácscélra sem veszek soha, és nem is jó szívvel tanácsolom azt sekkinek.

    Néhány hetes az alábbi példa.
    Láncfűrészt akartam vásárolni két éve, mert kidobtam a gázkazánt, és fával kezdtem el tüzelni. Mondta a sógorom, hogy szalanjak az aldiba, ott van 25 ezerért egy oregon láncos kiválóság, utolsó darab. Elszaladtam. De kézbe se vettem. Mint a túrkálóban a gyűrött pólók, úgy szanaszét ennek a gépnek minden darabja, ki tudja, mi hiányzik máris róla. Sarkon fordultam, hazamentem. A sógorom, akinek már volt egy hasonló menő márkája, elszaladt, megvette második gépnek. Én pedig elmentem a Husquarna kereskedésbe, és kiválasztottam egy majdnem legolcsóbbat, ami így 70 ezrembe került. (Próbált ott a boltos meggyőzni, hogy a következő kategória mennyivel többet tud, de ennek nem ültem fel, mert tudtam, hogy én soha nem akarok fát dönteni majd, csupán a tüzelőmet felaprítani, de azt még tíz év múlva is.) A napokban jártam a sógoromnál, és láttam, hogy ott van a műhelyében egy új Stihl. Ő is 70 ezerért vette. Rákényszerült megvenni, mert mondta, hogy akkor megfagyott volna a család. Igen, és most számoljunk. Ő 25+25+70-et, én pedig 70-et költöttem el láncfűrészre. Tehát okos dolog volt nem az iparival indítani?
    Jó, egy fúrógép kicsit más, mert annak hiányában nem fagy meg a pereputtyod. De ha használni is akarod, akkor minden más tekintetben azzal is ugyanoda lyukadsz ki, ahova a sógorom a láncfűrésszel (is).

    Több fa van, mint asztalos!

Új hozzászólás Aktív témák