Keresés

Új hozzászólás Aktív témák

  • thyeby

    őstag

    válasz Angerfist087 #34017 üzenetére

    Valószínűsítem, hogy a 6,35-ös lesz neked megfelelő. De ízlés kérdése ez. Jómagam az ilyesmit R=4 mm-el szoktam marni, mert van olyan késem is. Ha hobbista lennék, megfelelne a 6,3-as is persze.

    Ha szépre akarod, akkor:

    - ne asztalba építve, hanem kézből marjad
    - ne nyomd a csapágyat a fához, mint süket a csengőt - ha éppcsak megérinted a fát, akkor is levágja
    - ne állj meg munka közben, mert ott megég a fa - habár utólag ez lecsiszolható
    - ha bütüt is kerekítened kell, akkor az él végét előbb húzd a késen visszafele (direkt helytelen) irányban néhány mm-t - így nem töröd ki a szálat a sarkon.

    Több fa van, mint asztalos!

  • thyeby

    őstag

    válasz Siriusb #34028 üzenetére

    Készítesz egy tolvajkulcsot, és kinyitod vele.
    Bicikli küllőt "L" alakban meghajtasz.
    A legtöbb zárt ajtót feszítéssel is ki lehet nyitni. Ott kell feszíteni, ahol a zárnyelv fog. Elképzelhetőnek tartom azt is, hogy a becsukott szekrényajtó simán leemelhető a pántról.
    Régi ruhásszekrényeken nem atombiztos zár szok lenni.

    Több fa van, mint asztalos!

  • thyeby

    őstag

    válasz macilaci78 #34032 üzenetére

    Másképp látom ezt a szakma öröklést.
    Mindenek előtt leszögezem, hogy nem okos a sarjainkra rátukmálni semmiféle vállalkozást. Aki kényszerből vállalkozik, jó valószínűséggel tönkre fog menni.
    Amikor egy apa vállalkozást épít, keresi abban az utód helyét is ösztönből. A gyerek számára pedig megfontolandó, hogy továbbvigye, vagy eladja, amikor megörökölte. Ez olyan döntés, amiben nincs visszatáncolási lehetőség. Amikor egy élet munkájával épült fel egy vállalkozás, az nagyon komoly tőke esetenként, és azzal indulva sokan nagyon komoly lépéselőnybe kerülhetnek, akik ilyet örökölnek. Kár ezt nem komolyan venni.
    Laikus gondolhatja, hogy a tőke, amit örökölt a csemete, nem más, mint ennyiannyi milliós értékű géppark. A valóságban sokkal többről van szó. Legnagyobb értéke eszmei - ez nem pénzben kifejezhető. Következő értéke az, hogy prosperál, működik. Őrült sok munka árán lehet egy vállalkozást fenntartható pályára állítani. Ez is komoly tőke. Aztán nagyon komoly rész a kapcsolati tőke. Beszerzési csatornák, kialakított kapcsolatok beszállítókkal, valamint a készárut felvevő ügyfélkör. Legtöbben, akik vállalkozást építenek, épp abba buknak bele, hogy elégtelen a kapcsolati tőkéjük. Aztán a tapasztalati tőke, ami egy élet alatt göngyölődött, az nem olyan, hogy veszek szakirodalmat, kiolvasom, és kész a tudásom. És tapasztalati tőke alatt nem is annyira a szakmai zsigereket okos érteni, mint inkább azt, hogy milyen viszonyulások okosak a beszerzési források, az eladási folyosók összességében, a konkurenciával szemben.
    Szóval nem úgy van az, hogy aki megörökölte, ugyanúgy pénzénél van, ha eladja, mint ha továbbviszi. Egy ilyen vállalkozást ma Magyarországon igen nehéz a valós értékén eladni. A gépsor/géppark ára pedig csupán töredéke a valós értéknek. Nem beszélve arról, hogy használt gép eladása minden esetben bukást jelent.

    Örökítés nélkül nem jöhetett volna létre a Felder cégcsoport, a Lego, de hogy itthon maradjak, a Zwack, vagy a Szamos marcipán. Mert ezek felépítéséhez egy emberi élet édeskevés. Amikor szerencsés egy család, az emberöltők során képes lehet nagyra nőni. Ez az, amit egy apa lát miközben úgy épít, hogy továbbvihető legyen a vállalkozás, és nem biztos, hogy sikerül ezt meglátnia az utódoknak is.
    Elképzelhető, hogy a Rolls Royce ma is a régi fényében tündökölne, ha nem adják el a németeknek, hanem viszik tovább ugyanazt a vonalat, amit az ősök már megrajzoltak. A Harley Davidson a mai napig csillog, ragyog, pont azon ív mentén, amit az ősök rajzoltak.
    Csak azért írtam ilyen nagy neveket, hogy érzékeltessem, mi is (lehet) az igazi érték egy örökölt vállalkozásban.
    Nagyapám fegyvermester volt. Vitte a sírba azt az ipari titkot, hogy milyen eljárással feketítette be a fegyver alkatrészeit, csövét, hogy az olyan legyen, amilyennek lennie kell. Gyerek voltam, láthattam százszor is ezt az eljárást. De nem érdekelt túlzottan, ezért az öregem nem is kötötte az orromra soha. Elvitte a sírba ezt a titkot. Működnek ma is fegyvergyárak, ahol módját ejtik, hogy szép matt fekete legyen a vas, és ne rozsdáljon be akkor se, ha sokat, akkor se, ha keveset lövünk vele. Valószínűsítem, hogy jó nagy fityiszt mutatnának a gyárban, ha valaki kérdezné tőlük, mit csináljon a vassal, hogy olyan legyen, mint a puskáé.
    Nagyapám elment, és elvitt valami olyat magával, ami nem pénzben mérhető, mégis lehetett volna akár igen komoly tőke. Ez az, amit én nem láttam, mikor pedig nap nap után ott volt a szemem előtt.

    Szóval, amikor arról beszélünk, hogy eladják a testvérek, vagy kivásárolják egymástól a vállalkozást, mint örökséget, valószínűleg olyanról beszélünk, amiről fogalmunk se lehet. Ha valakinek lehet róla fogalma, az az örökös - már ha van róla fogalma.

    Több fa van, mint asztalos!

  • thyeby

    őstag

    válasz macilaci78 #34036 üzenetére

    "Ezért írtam, hogy ha a sok örökös nem tud ugyanazon úton járni, mint amit az örökül hagyó járt, akkor szélnek kell ereszteni azt a lovat, amelyik nem húz és támogatni azt, amelyik igen."

    Már közeledünk ahhoz, amit Balázs rejtett a sorok közé.
    Tömören erről van szó: Sajog az ember szíve, amikor olyasféle tékozlás a vége életen át tartó szorgos építőmunkának, ami méltatlan is, és vaksi is esetenként. Meddővé tenni a termékenyt. Az egy jogi dolog, hogy mit lehet tenni, az viszont emberi, hogy mit való.
    Félreértés ne essék: nem azért kardoskodok, hogy bolond, aki eladja az örökséget, vagy jobbhíján elkótyavetyéli. Szíve joga. Árnyaltabban inkább azt hangsúlyozom, hogy szívszorító.

    "Én egy vállalkozásba nem rokont vinnék be, hanem alkalmazottat, mert pótolható, terelhető, szankcionálható."
    Sokan vannak hasonló véleményen. Méltán. De bonyolultabb szok ez ennél lenni. Alkalmazottal felépíteni egy vállalkozást másmilyen veszélyeket rejt. Az alkalmazott nem tulajdonos, így nem érdeke az építés. És nehéz úgy érdekeltté tenni, hogy a mindösszesent tartsa szem előtt, s ne a javadalmat. Amikor egy család összefog, számtalanszor tesznek olyat az előrelépés, a lendület érdekében, amit alkalmazott soha nem tesz. A receptúra titka is léptékkel nagyobb veszélyben van, mint szorosan záró családon belül. Nem ritka eset, hogy az alkalmazott egy napon konkurenciává válik. Nonszensz úgy működtetni, hogy ne lásson rá mindenre, ugyanakkor olyan elvárásokkal terhelni, mint ha rálátása lenne mindenre. Gondolod, hogy Zwack úr valakinek is az orrára kötötte az aranyat fialó keserű titkát olyannak, akiben nem az ő vére folyt? Nincs a föld hátán olyan vállalat se kicsi, se nagy ami felérhet egy alkalmas család kohéziós erejével.
    Volt egy úr, akit a Microsoft saját részvénnyel akart kifizetni egy alkalommal. Fel volt háborodva ezen a felajánláson, és készpénzben kérte a bérét. Néhány évtized múlva nyilatkozott egy riportban, hogy akkor, ha elfogadta volna a felajánlást, ma őrült nagy pénzt érne az akkori egyetlen havi bére. Egy alkalmazottól nem elvárható, hogy saját gyermekének tekintse a munkahelyét. Pedig az építőerő abban rejlene. Cserébe persze szankcionálható. Szóval vannak esetek, amikor egy alkalmazott nyomába sem érhet egy jó családtagnak.
    Magyarul, aki nem tulajdonos, az nem jó gazda. Az nem fektet be, csupán robotol. Egy fejlődő vállalkozás pedig nem egyéb, mint okos befektetések feszes sorozata.

    Több fa van, mint asztalos!

  • thyeby

    őstag

    válasz HENE #34051 üzenetére

    A lazúr jobb a zománcnál. Felújítása mindössze annyi, hogy újra kell kenni (időben!). A zománc repedezni fog, felújítása pedig igen nagy munka.

    Több fa van, mint asztalos!

  • thyeby

    őstag

    válasz pbujna #34071 üzenetére

    Vastagoló nélkül nem fog menni. Ám ez igen drága gép, maradt az a megoldás, hogy bérben gyalultatod. Egy konyhafrontnyi tölgy deszkát szinte aprópénzért meggyalulnak neked.

    Ötleted nem rossz, ám tapasztalat nélkül kicsit merész. Elsőre kisebb dolgokon tanulgatnék - mint mondjuk cipősszekrény, ami ha nem is sikerül, nincs túl nagy pénz benne.

    Legfontosabb dolog, hogy a csülkeidre vigyázz nagyon! Tapasztalt asztalosok is csonkolják magukat nem is ritkán.

    Több fa van, mint asztalos!

  • thyeby

    őstag

    válasz pbujna #34077 üzenetére

    Átgondoltabban kellene csinálnod. Megtervezni leghamarabb, és ahhoz igazítani a műveleteket. Nem jó az, hogy 21mm-es gyalult anyag, akkor legyen olyan a szekrény, bazinagy plattolómaró van, akkor legyen olyan a marás, etc.

    Valószínűsítem, hogy olcsóbban jössz ki, ha Zatiknál veszel fűrészárut, azzal pedig megkeresel egy asztalosműhelyt, aki elvállalja a gyalulást. Fontos, hogy műszárított, vagy légszáraz anyagod legyen.

    A több menetben marás minden felsőmaróval egyszerű, mint az ék. Van a gépen egy ún revolverütköző, amin három különböző fogásmélységet tudsz állítani. Ezt rögzíted, és a következő menethez csak el kell forgatnod a revolvert.

    A csülködre vigyázás nem attól lesz megoldva, hogy te nem rutinból dolgozol, és emiatt lassan. Lassan is könnyen csonkolhatod magad - kivált egy bazinagy profillal. Éppen ez az, hogy akkora profilhoz már jó lenne kevés gyakorlat. Rossz irányban tolod rá a fát, úgy tökönvág, hogy lőttek az utánpótlásnak. Plédájul.

    A géptalpon nem véletlenül alakítottak ki 65mm-es lyukat. Ennyit bír a marógép, többet nem. Ha ezt kijátszod, könnyen égett lakkszag lehet a pici műhelyedben.

    Porszívás:
    Tényleg jó ilyenkor egy forgácselszívó, de ha két porszívót a marókés közelébe teszel, oda, ahova legtöbbet hord a kés, az már felfogja az apró port, ami a legfontosabb, és a forgács 60-70%-át is.
    Ne porálarcban dolgozz, hanem vegyél egy 3M-es félálarcot. A porálarc az nem egyéb, mint szentelt víz. Semmire se jó.

    Nem értettem ezt az ismételgetett vertikális marást. A marógépet az anyag alá téve (asztalba építve) alsómarásról beszélünk, kézben tartva az anyag fölött pedig felsőmarásról. Plattolni kézből ne is próbálkozz!

    Biztos van még, amire raflektálni akartam, de most ennyi jutott eszembe.

    Több fa van, mint asztalos!

  • thyeby

    őstag

    válasz raidx #34085 üzenetére

    Ajjajj! :Y

    Sarokcsiszolóval nem fűrészelünk! Nem balesetveszélyes, hanem életveszélyes. Győzd meg az unokát feltétlenül!
    1 - A sarokcsiszolók 9-11 ezret fordulnak. Még a legprofibb vídiás lap is max 5 ezret foroghat, különben lerepülhetnek a lapkák. Ha az eltalál, annyim, mint ha fejbe lőnéd magad egy parabellummal. Gyors halálm és fájdalommentes.
    2 - Körfűrészlappal csak vezető talppal vágunk. Szabadkézből sose. Ha megremeg a keze az unokádnak, kilövi a fából a gépet hatalmas erővel. És irdatlan fordulatszámon. Akármilyen izmos is a legény, nincs annyi erő benne, hogy időben megfogja a kivágódó gépet. Nem lehet kiszámolni se, hogy a gép merre lő ki.
    3 - Láttátok a neten, de nem találjátok. Szerencsére nem találjátok. A vördvájdveb zsúfolásig tele van butaságokkal - én is írtam már oda jó nagy szamárságot nem is egyszer - nem szándékoltan persze. Szerencsémre gyorsan kijavítottak. Amikor srác voltam, hallottam jópárszor, hogy és ha jóskapista azt mondja, hogy ugorj a kútba, akkor te beleugrasz, fiam? Most én mondom: Ha azt írják a neten, hogy ugorjatok a kútba, de előbb hugyozzatok az ágyba, akkor ti úgy is tesztek? :F

    Több fa van, mint asztalos!

  • thyeby

    őstag

    válasz Bici #34212 üzenetére

    Ezt magad is el tudod készíteni egy fúrógéppel rögtönzött esztergán egy occó vésővel is akár. Tizedre pedig csiszolni kell csiszolóvászonnal. (forgás közben)

    Több fa van, mint asztalos!

  • thyeby

    őstag

    válasz raidx #34216 üzenetére

    Ebben nem vagyok biztos. A hamuporszívók gyakorlatilag csupán néhány másodperces üzemre kalibráltak. Szerintem.

    Hasonló pénzért néha van a Lidiben rendes száraznedves. Az inkább megfelelhet. Bár - vettem egyet régen, jól is dolgozott, de olyan hangos volt, hogy gyorsan megszabadultam tőle. Öcsém is vett akkor. Már nincs meg neki. Ő csak hobbizik, nem iparszerűen termel.
    Ha pedig csak az üres tartályosra pályázol egy háztartási porszívóval kombinálva, az inkább járható út.

    Több fa van, mint asztalos!

  • thyeby

    őstag

    válasz thomgrande #34222 üzenetére

    Ugyanezt gondolom.
    Látni kellene.

    Nem lehet, hogy a revolverütköző megakasztja? :F Nem lehet, mert a rugó akkor nem tudna összenyomva kitartani.

    Több fa van, mint asztalos!

  • thyeby

    őstag

    válasz raidx #34224 üzenetére

    Van egy Makita, aminek 35mm a lökethossza. Valószínűleg, vagy inkább elvileg jól használható kisebb munkákhoz, mert vélhetően az a 35mm ott mozog, ahol optimális. Erre a pici löketre itt a fórumon hívta fel valaki a figyelmet. Nekem sem tetszik, mert tuti, hogy így nehezebb a gépben patront/bitet cserélni a szűk hely okán.
    A fotó alapján tényleg a géppel nincs rendben valami szerintem. Arról nem lehet szó, hogy rövid a maró szára, ugyanis még a Dimar bitek is úgy vannak kialakítva, hogy max 3-4 mm-t enged kihúzni a patronból. És az ötcentis löketű gépeimben tökéletesen használhatóak még asztal alá építve is.
    Jól emlékszem, hogy ez az erősebbik B&D masina? Nekem a kicsi ilyen tekintetben teljesen korrekt. (Annak is 5 cm a lökete.) A képen látható bitnek ilyen felállásban legalább egy-másfél centire ki kellene nyúlnia.
    Úgy látom, hogy egy R=6,3 rádiuszú holkermaró bit van benne. Ha megteszed, hogy egy vonalzó mellett lefotózod csak a bitet, akkor meg tudom nézni, hogy az én ugyanilyen bitemhez képest ez hosszméretben különbözik-e? Nekem egy occó, kb 20 db-os Extool készletben van ilyen. tökéletes a geometriája, és jó minőségű lapka van rajta. Meg merem kockáztatni, hogy eddig már több, mint egy kilométernyit mart hiba nélkül úhy 4mm-es fogásmélységgel. (számold ki: kb 10x600x20 (cm), de inkább több van mögötte) És hiába occó készlet, van további 5-6 bit köztük, amikkel hasonló léptékben martam már, és a mai napig is marok velük. Megjegyzem, hogy megszólalásig hasonlít ez a készlet az Expert alu kofferosra, de többen beszámoltak róla, hogy az nem az igazi.

    Ha már a marásnál tartunk:
    Sokáig meg voltam lőve azzal, hogy vagyonokat költöttem drága csapágyakra, amik a biteken hamar szétrepültek. Elég sokat javított a helyzeten, hogy Winner kolléga javaslatára fújkálni kezdtem őket WD40-el. Elég sűrűen kellett rájuk fújni, amit azért nem szerettem, mert valahányszor befújtam, takarni kellett az asztalt, és keresni sebtiben olyan fát, amit megmarva kicsapattam azt a gázolajos lötyit, hogy ne a tiszta, majdnem készárumat taknyoljam vele össze. Aztán Balázs fórumtársunk a fülembe ültetett egy darazsat, hogy van valami zsírspray, ami hígítva van a flakonban, így ha kifújjuk, bejut mindenhova, ahova kell, ott aztán kipárolog belőle az oldószer, és kikeményedik optimális kenő állagúra. Sajnos nem tudta megmondani, pontosan mi ennek a spray-nak a neve. De olvasta Bari, és küldött nekem egy ilyen szprét. Fehér zsír spray a flakonon a megnevezése. Ennek jó egy éve. És azóta egyetlen csapágyat sem kellett kicserélnem. Gyakorlatilag a spray ára egy csapágy árával egyezik meg. Ha vesszük, hogy eleinte évi legalább 6-8 db ilyen csapágyat gyilkoltam szét - aminek darabja közel 2 ezer pénz volt, aztán a WD40 ezt évi 2-3 db-ra redukálta, s most el telt egy esztendő úgy, hogy egyetlen csapágyamat se kellett kicserélnem - szóval ez eredmény.
    S ha már erről írtam. Évekkel ezelőtt, amikor Jocó bég Boronkay úr szolgálatában állt, adott nekem egy Freud, vagy CMT maróbitet, amin nem csapágy van, hanem helyette egy fehér műanyag valami ebonit-féle anyag, amiben nincsenek görgők, hanem teljesen csúszóra veszi a figurát. Épp azért vettem ezt a kést akkor, mert úgy számoltam, hogy hamarosan ledobja a használatban levő a csapágyat, élezni is kell, így már majdnem az új CMT áránál járok. (Aztán a fehérzsír okán ezt a kést azóta sem kellett elővennem.)
    Van valakinek tapasztalata ilyen műanyag csapágyas bittel? Mire számítsak?

    Több fa van, mint asztalos!

  • thyeby

    őstag

    válasz raidx #34233 üzenetére

    A fotó alapján úgy tűnik, hogy Márton Gabi beletrafált - nem jók ezek a bitek. De nem fog kilátszani belőle semmi még a Festool marógép legendájából sem, épp úgy , mint a mostani gépedből.

    Most így viszonyítási alapnak veszem, hogy cca két és fél centi tehát egy marószár. Akkor a fotón látható holkerkés feje nem több mindösszesen egy centinél. No, ez igen kevésnek tűnik számomra. Extool marókészletem nincs ekkora nagy. De a lényegen nem változtat: Ha megnézed a fotón a felső sorban balról a negyedik bitet, na olyannak kell lennie egy normális geometriájú R=6,3mm-es holkerbitnek nyolcas száron.

    Több fa van, mint asztalos!

  • thyeby

    őstag

    válasz thomgrande #34239 üzenetére

    Igen, ezt én is akartam jelezni neki.
    Kiegészíteném az instrukcióidat annyival, hogy a patronban viszont teljes hosszon bennt kell ülnie a marószárnak, különben deformálódhat a patron - kiváltképp, ha bronz.

    Több fa van, mint asztalos!

  • thyeby

    őstag

    válasz raidx #34237 üzenetére

    Holnap megnézem Neked az enyém méreteit.

    Ne ess kétségbe, meg fog ez oldódni idővel.

    Több fa van, mint asztalos!

  • thyeby

    őstag

    válasz thomgrande #34243 üzenetére

    Köszönöm, hogy kijavítottál! Nem tudom, hogy sikerült ezt a butaságot ideírnom.

    Több fa van, mint asztalos!

  • thyeby

    őstag

    válasz pbujna #34251 üzenetére

    Sublerral megméred, és minden világossá válik.
    Az a gyanúm, hogy 12-es patronba próbálod bedugni a 12,7-es szárat.
    (A 12,7mm, az fél coll. Angliában használatos mértékegység, Júrópában az ilyesmit inkább mm-ben mérik, és az inkább 12-es)

    [ Szerkesztve ]

    Több fa van, mint asztalos!

  • thyeby

    őstag

    válasz salieri. #34256 üzenetére

    Attól függ, milyen matracot teszel rá. A szivacs nagy valószínűséggel be fog penészedni. Ám ha alkalmas (bonell) rugós matracot teszel rá, akkor valószínűleg nem lesz penész. A lényeg az, hogy olyan legyen a matrac, aminek a közepe szellőzni engedi a lenti részt.
    És persze megoldás lehet az is, ha kicseréled rácsra.

    Több fa van, mint asztalos!

  • thyeby

    őstag

    válasz salieri. #34263 üzenetére

    Olyan nincs, hogy nem tud ágyrácsot fogadni. A most benne levő ki, helyére a rács be.

    Több fa van, mint asztalos!

  • thyeby

    őstag

    válasz salieri. #34261 üzenetére

    "Nem értem akkor miért ezt kell belerakni, miért nem ágyrácsot készített?"

    Mert az (jó) ágyrács készítése igen macerás, és drága anyagból is kell elkészíteni. Készen venni pedig egy vagyon. Vagy egyszerűen csak nem gondolt a kiszellőztetésre.

    Több fa van, mint asztalos!

  • thyeby

    őstag

    válasz salieri. #34267 üzenetére

    Tudod, nehéz ebben állást foglalni. Elvileg beleférhetett volna, de azt sem tudom, hogy pl tartalmazza már ez az összeg a matracot is, vagy az külön tétel?
    Sokféle ágyrács van a piacon. Egyszemélyest (90cm-est) kaphatsz már akár ötezer forintért is. Igen ám, de az rétegelt nyír. Magyarul puha fa, ami nem túl strapabíró. Nagyinak biztosan tökéletes, ha nem túlsúlyos, de egy lepedőakrobata valószínűleg már az első produkcióját sem fogja tudni befejezni rajta.
    Legyen valami komolyabb fa, mondjuk bükk, vagy kőris. Így már drágább. Legyen ívelt - magyarul gőzön hajlított. Felár lesz rajta. S ha mindezt még nem fűrészelt, hanem hasított fából gondolja ki a megrendelő, akkor jó mélyen zsebbe kell nyúlnia - és akkor nem beszéltünk egzótákról egy szót se.
    Van, aki jót tud aludni egy sátorban is, van, akinek a Hotel Kempinski is ciki.

    Több fa van, mint asztalos!

  • thyeby

    őstag

    válasz thomgrande #34278 üzenetére

    Erre nem is gondoltam. Valóban, ez egy valószínű forgatókönyv lehet.

    Nem értem egyébként, hogy mire jó az, hogy ilyen bepattanós patront terveznek? :F
    Van egy drága felsőmaróm, amibe a nyolcas, és a tizenkettes patront úgy kell cserélgetni, hogy igen nehéz kipattintani a helyéről az éppen bent levőt. Használtan vettem, kitűnő állapotban. És a nyolcas patronnal üt. Elképzelhető, hogy az előző tulaj addig erőltette, míg valami kajla került bele. Így aztán nem tudott marni vele, és eladta. Nekem az volt az első dolog a vétel után, hogy rendeltem még egy gyári hollandit hozzá, hogy ne kelljen kínlódni a patroncserével. És ezmiatt nem értem, hogy amikor ilyen konstrukciót terveznek, akkor miért nem adnak hozzá annyi hollandert, ahány patront? És miért nem teszik bele már a gyártósoron a patront a helyére? Nem hiszem, hogy a tervező nem tud arról, hogy így akár jól meg is lehet szorítani a patront a perselyben. Mert ez még vélhetően kiügyeskedhető, de kérdés, hogy nem sántul-e meg ezmiatt a pontosság?
    Egy felsőmarónál már századokban való mérni, hogy mennyire központos. (Elég egyszer leejteni, és oda a sima futás, és a szép maráskép menten.)

    Több fa van, mint asztalos!

  • thyeby

    őstag

    válasz pbujna #34279 üzenetére

    Régóta várom, hogy valaki, akinek volt már a kezében mondjuk egy Makita 3612, beszámolna róla első kézből, hogy mit tud ez a nagy B&D. Még nem ítészkedek, hogy az első észrevételek nem túl rózsásak. Ettől függetlenül, ha mégis úgy hozná a jövő, hogy megkockáztatok egy ilyen gépet, az már teljesen biztos, hogy addig nem fizetem be az árát, míg ki nem próbáltam rajta mindent.

    Remélhetőleg rendeződni fog számodra ez a patron dolog. Számolj majd be a fejleményekről! Gondolom, bosszantod magad, amiért nem éltél a három napos azonnali szónélküli cserelehetőséggel.

    [ Szerkesztve ]

    Több fa van, mint asztalos!

  • thyeby

    őstag

    válasz yooccoo #34284 üzenetére

    Perszepersze, igazad van. Magam sem szeretem összehasonlítás tárgyává tenni a barkács és az ipari kategóriát. Mégis, most ez az eset azért kivétel számomra, mert tíz éve gyilkolom a kisebbik B&D gépeimet. Ezek barkács gépek, és bírják az ipari nyüstölést. Sőt, mondok mást: A Bosch POF szintén ipari léptékkel volt hugyoztatva talán három éven át, amikoris szénkefés lett, és megállt. (Mivel nem sikerült megszeretnem, Barinak ajándékoztam, azóta nála megy tovább.) Nagyon sokat marok felsőmarókkal, amik asztal alá vannak építve. Nem bírják az ipari gépek csapágyai sem tovább, mint az említett barkácsgépek. Tekintve, hogy a legtöbb asztal alá dugott gépet csak akkor állítom, ha az javításra szorult, vagy élezésre a benne levő bit, igazából nem használom ki még az ipari gépeken sem az extra állítási lehetőségeket, sem az egyéb kézből használatos extrákat, mint pl a párhuzamvezetők finomállítási lehetőségeit. Mivel lehetséges, hogy készülnöm kell hamarosan nagy profillal nagy sorozatot marni (egyazon beállítással és késsel), mozog bennem a kisördög, hogy hátha elég egy ilyen erősebb B&D. Mert ha a kistestvéréhez hasonlóan tiszta futása van, és tartós üzemtől sem rosál be, akkor miért egy háromszor olyan drága gépet "butítsak le"?
    Nézem a jutyubon a "wooden" videókat, és látom, hogy egyre másra alkotnak olyan homemade kitalációkat, amik egy csupasz marómotorra épülnek fel. A világ túlfelén egyszerűen beszerezhető egy sima felsőmaró motor, mifelénk még a hírét sem hallani ilyesminek. Pedig nekem ezek a pucér mezei motorok lennének legoptimálisabbak, kivált, ha kaphatnék aszinkron kivitelben, tizenkettes hüvellyel a tengelyvégen. (Pontosabban olyan méretű hüvellyel, amibe tizenkettes patron járatos.)

    És nem azért, hogy az idegeidet borzoljam, de összehasonlítom neked a Makita 3612-t a kis piros B&D-vel:
    Mindkettővel meglehetősen sokat dolgozok. A Makita halk, és rendkívül sima futású. Meg persze rém stabil. A B&D-hez már ajánlott egy jóféle Peltor füles még rövidebb munkákhoz is, és nem is fut annyira tisztán, mint bármelyik Makita. Mégis, van két dolog is, amit a B&D javára kell írnom. Legelsősorban az, hogy nem lő pofán a szélkerék szelével. Mert a 3612 az pofonvág vele, mégpedig olyan agresszívan, hogy olykor a könnyem is kicsordul. Jó, odatettem egy terelőlemezt, hogy mégse direktbe kapjam a hűs levegőt, de így is nagy szelet kavar. Túl nagy szelet. Nem tudom, hogy valóban van-e ekkora légáramra szüksége annak a gépnek, de azt igen, hogy ha egy asztalosműhelyben nincs aranytisztára sikálva minden a finom portól, akkor ez a Makita rövid idő alatt köddé változtatja a munkaterületet. Szó szerint azért kell kikapcsolnom félóránként, hogy a szemüvegemről letörölgessem a löszt, mert már nem látok ki tőle. Szóval amíg a kis piros barkácshoz elengedhetetlen a Peltor, addig ehhez az ipari (valóban remekbe szabott) masinához elengedhetetlen a 3M félálarc. Másik dolog pedig a kis piros javára, hogy - bár ritkán kell ilyet tennem - a Makita nyögős gépállítása után (asztal alattit értek ez alatt) rendesen passzió a kis pirosat a helyére tenni. Igaz, könnyebb a gép jóval, de azt hiszem, a Makitával se remegne az inam olykor, ha valami hasonló elrendezésben lenne mind a tengely, mind az orsó kireteszelése, mint a B&D-n van. (És itt megjegyzem, hogy a Bosch összes GOF gépjén nekem suta, hogy amikor oldjuk a reteszt, kilőnek ezek a dögök, mint a rakéta. Hogy minek, ezt máig nem sikerült megfejtenem.)
    Szóval volt már többször, több konstrukciónál olyan gondolatom, hogy a barkácsgép mérnökeinek a fricskájával áll szemben néhány legendás márka. (Ez nem utalás volt, Jocó!)

    Több fa van, mint asztalos!

  • thyeby

    őstag

    válasz salieri. #34305 üzenetére

    Én inkább innék hideg vizet erre a dologra. A Mesternek ha visszaviszed, akkor megint szembepisálsz a széllel. Ha az a mester érti a dolgát, nem csinál ilyet. Mivel azonban csinál ilyet, ő nem fogja érteni, hogy te mit akarsz?
    Én viszont értem, hogy Te mit akarsz. Egy jól használható ágyat ebből a lehető legrövidebb úton. Akkor vidd el Jimy-nek, hogy javítsa ki, és fizesd ki azt, amit kér érte. (Ösmerem, nem fog lehúzni, nyugi.) Így az ágyad hamar és szakszerűen rendben lesz. Viszont ennek az a veszélye, hogy valahogy szóba kerül, hogy Jimy mennyiért vállalta volna ugyanezt, és Jimynek mentőt kell menten hívnia, de nem fogja érteni, hogy miért?

    Több fa van, mint asztalos!

  • thyeby

    őstag

    válasz stgellert #34316 üzenetére

    Levágsz a kéziddel egy selejt darabból valamennyit próba gyanánt. Ragasztószalag nélkül. Megfigyeled, és megjegyzed, hogy melyik oldalon töredezte ki a fűrészed. (Ha jó a gép is, a lap is, akkor csak az egyik oldalon fogja kitöredezni.) No, oda kell ragasztószalag. (Mondjuk a Havanna szalag itt annyi, mint halottnak a csók. Valami komolyabb szalag köll.) Nyugisan, egyenletesen, és határozott kézzel tolod a gépet. Ha jó a szalag, nyerő lehet ez a megoldás. Eccer-eccer. Ám ha többször kellene így produkálnod, akkor szerezz be egy holkeres lapot, vagy egyéb olyat, amit kifejezetten laminált lap vágásához ajánlanak.
    Legolcsóbb megoldás azonban az, hogy lapszabászatra bízod.

    Több fa van, mint asztalos!

  • thyeby

    őstag

    válasz raidx #34325 üzenetére

    Kézbe még sosem fogtam ilyen strauszausztria ződgépet soha. Arra sem méltattam, mert már messziről kiabál, hogy ipari selejtek olyanok számára, akiknek pénzük nincs (vagy sajnálják rá), de szerszámgép fétisük van. Szememben ezek a gépek a birtoklási vágy kielégítésén kívül mindenre alkalmatlanok. Barkácsolóknak ajánlom a ződbosch, vagy a B&D gépeket. Igényesebbeknek a Maktec-et. Ezek többnyire hozzák a barkácsolók elvárásait.
    Harmincezer forintból nem marad semmi, miután néhányszor használni próbáltad a strausz, budget, kinzo és társait, ennyi pénzből viszont akár két jobb valódi barkácsgéphez is hozzájuthatsz. Olyanhoz, amivel még tíz év múlva is stabilan barkácsolgathatsz. A harmadikra meg gyűjtögetsz.
    Az igazi megoldás az lenne, ha inkább vadászgatnál a használtpiacon valódi ipari gépekre. Mert azok egy barkácsoló számára életre szólnak, és árban ott vannak majdcsak, mint az új, de jobb barkácsgépek.

    De van nekem egy vesszőparipám:
    Akár barkácsol valaki, akár ipart űz, szerszámgépekre beruházni csak megfontoltan, és visszafogottan. Csak olyat megvenni, ami a vételárral arányos használatban lesz. Venni egy körfűrészt, egy gyalut, meg egy szalagcsiszolót egyszerre, ez számomra igen irreális dolog. Az irreális, hogy épp ezekre lenne szűksége egy barkácsolónak. Ha olyanokat vesz külön-külön, amikre épp valóban szüksége van, akkor később nem jár úgy, hogy de jó lenne most inkább egy fúrógép , vagy dekopírfűrész ahelyett a gyalugép helyett.
    A marketingesek már tökélyre vitték a dolgot: Ha most veszel egy terménydarálót, egy napernyőt, meg egy gyümölcsturmixot, akkor hihetetlen, elképesztő, kihagyhatatlan extraengedményt adunk. És az emberek buknak ezekre a szavakra ész nélkül. De ki tudja, lehet, hogy egyszer tényleg fognak terményt darálni, vagy elbújni a nap elől gyümölcsöt kotyvasztani a szép és olcsó ernyőjük alá. :Y

    Több fa van, mint asztalos!

  • thyeby

    őstag

    válasz raidx #34333 üzenetére

    "Dekopír van egy nonem és egy B&D"

    Magad illusztrálod épp, amire rá akartam világítani, mint lényegre.

    Nézd!
    Ezek mind kidobált gépek csokorba gyűjtve, occó pénzért újabb balekra vadászva. Vadonat újak, kéremszépen! (Legfelül épp egy strauszausztria legenda virít, ha észreveszed.) Valakik egyszer már pénzt adtak érte, de úgy felvitte az úr a dolgukat, hogy kidobálják a vadiúj fasza gépjeiket? Akinek már volt egyszer is ilyenje, soha többé nem vágyik rá. De a kereskedő tudja, hogy egy újszülöttnek minden gép új. Olyanokat keres, akik még nem láttak ilyet soha.

    S most gondold át: Valamikor pénzt adtál azért a noname dekopírodért, amit azóta is gondosan raktározol, porolgatsz. Valószínűleg occó pénzt. De valahogy került egy B&D. Tartalékgépnek vetted? Vagy inkább azt veszed elő, amióta megvan? Bármilyen olcsón jutottál ominózus noname csodához, tedd fel magadnak a kérdést: Odaadnád bárkinek, aki felajánlja, hogy vesz érte cserébe a gyerekednek egy fagyit? Ha odaadnád, akkor gondold át, milyen drága fagyi lett belőle. Ha nem adnád oda, akkor gondold át, hogy miért nem? Mert olyan jól muzsikál mégis, hogy többet ér az egy fagyinál? :F
    Nekem az első dekopírfűrészem egy B&D volt. Ütöttem, vágtam, de nem lehetett agyonütni. Ipari célra használtam, míg nem került valódi ipari gépre pénzem. Aztán elajándékoztam. Ma is múkodik, pedig már menstruál - elmúlt tizenöt éves.

    Több fa van, mint asztalos!

  • thyeby

    őstag

    válasz thomgrande #34336 üzenetére

    Szerintem mi nem egyre gondolunk.

    Ilyenekre gondoltam. Nincs itt se vízhűtés, se frekiváltó, csak egy kapcsoló.
    Több jó marógép létezik fordulatszám szabályozás nélkül - egyebek közt az egyik 3612-es makitám is ilyen. Az újabbikon már van szabályzó, de sohse használom.
    Lehet, hogy a videóban épp egy kellékeitől megfosztott felsőmaró van épp, de ne ezzel gyere, kérlek.
    Szimpla, mezei 1,5-2Kw-os motor 8-10 ezres fordulattal, a tengelyvégen hüvellyel, patronnal, hollandival.
    Még kezdetekkor pályáztam egy DeWalt prospektus által kínált marómotorra. Nem volt alacsonyan árazva, de nem tudtam szert tenni rá. (Ahogyan most sem tudok szert tenni DW prospektus által kínált tépőzáras papírra a D26441-es marokcsiszolómra.)
    Bizonyára jó dolog a vízhűtés, valószínűleg van olyan terület, ahol napi 25 órát megy, de én nem vagyok akkora aduász, hogy erre lenne szükségem. Elég lenne nekem egy motor vízhűtés nélkül, ami stabilan megy sokáig.

    Több fa van, mint asztalos!

  • thyeby

    őstag

    válasz thomgrande #34339 üzenetére

    Nem, úgy látom, nem értesz engem.

    Képzeld el a következőt:
    Beépítek egy komplett felsőmarót az asztal alá. Beledugok pl egy R=5 csapágyas rádiuszmarót. Beállítom. Aztán nem állítgatom, nem cserélgetem a bitet. Nálam ez igen meglassítaná a napi munkát. Aztán ez a gép addig megy, amíg csapágyas nem lesz, vagy szénkefés. Új kést csak akkor teszek bele, ha a benne levő éle kiment. Én csak melléülök, bekapcsolom, és marok orrvézrésig, meg még tovább.
    Namost. Megvettem, kifizettem egy komplett marógépet. Azon kívül, hogy forog, én nem használok rajta semmi egyéb funkciót. De ezeket a funkciókat igen jó pénzért kifizettem. Feleslegesen, ha úgysem használom. Nincs szükségem semmi finom orsójárásra, semmi precíziós állításra. Egy százezres nagyságrendű ipari felsőmarógépen ezek a dolgok drágák, nem önmagában a villanymotor, és annak gondosan felszabályozott tengelye, csapágyazása.
    Kerüljön egy jó villanymotor húsz ezer forintba. Kerüljön a tengely megmunkálása még egy tízezresbe. Valahol ötven alatt jó lenne találnom olyat, ami csak ennyi, és semmi több. Ha veszek egy jóféle villanymotort, megépíthetem belőle, de egy baj van ezzel. Meg kell hosszítanom a tengelyt, hogy valamit applikáljak rá, ami tudja fogadni a marókést. De minden cm hosszabbítás megnöveli azt a pontatlanságot, ami a tengelyvégen van. Plusz hozzáadódik az általam készíttetett toldat pontatlansága. Ez így garantáltan nem lesz sima futású, pedig nekem az lenne a lényeg. Ezért ilyeneken nem is ötletelek, meghagyom másnak a borítékolható csalódást.
    Jobb híján ezért használok komplett felsőmarókat inkább. Csak így drága. A kis 1200W-os B&D-k nálam két százados tűrésen belül ütnek. Ennyi nekem szépen belefér. És csak húszezer forint darabja kompletten. Kit érdekel, hogy nyikorog a süllyesztő orsója, ha úgysem süllyesztem, csak két évente egyszer. Tíz év alatt öt ilyen gép nem kopott el. Három most is megy, kettőt elajándékoztam, mert a szervizből visszahozva csapágyazás után mindkettő ütött. Több, mint egy tizedet. Pedig kértem, hogy jóféle csapágyat tegyenek bele, kifizetem. Az egyiket épp Barinak ajándékoztam. Ő aztán rendbetette magának, ismét két század alatt üt. Azóta Ő javítja nekem ezekat a gépeket - Őt szeretik a gépek.
    Igen ám, ez így rentábilis is egészen 1,2 Kw-ig. Erősebb marógépet hasonló áron nem ismerek. Ezért csigázott fel, hogy a B&D piacra dobott egy 1,6 Kw-os nagyobbacskát. Nem sietem el, kivárok vele. Pillanatnyilag tudok nagy profillal is marni, van néhány jobbféle hatkilós dögöm. Azoknak is hasonló feladat jutott. Nincs az se állítgatva. Bekapcsolom, pörgetem órákon át, kikapcsolom, arrébb tolom. De ha ezek (amikbe egyébként szép kis summa tolódott bele, hogy legyenek) kikopnak, jó lenne nem ismét ilyen komplett gépben gondolkodni egyszer, hanem valami egészségesebb megoldást találni.
    No, talán már érzed, miért rugózok ezen. Mert ahogy most oldom meg, az kicsit ahhoz hasonlít, mint lajtos kocsival elmenni egy vödör vízért a kútra. Elhozza az, többet is tud annál jó sokkal. De minek?

    Több fa van, mint asztalos!

  • thyeby

    őstag

    válasz thomgrande #34346 üzenetére

    Egyáltalán nem veszem sértésnek, sőt tudom, hogy nincsenek gépészeti alapismereteim.
    Mondjuk nem vettem volna rossz néven, ha rámutatsz, hogy miért komplett tévedés az eszmefuttatásom - legalább gyarapodnának az alapismereteim.
    Ezzel a százados pontossággal rendre az agyadra megyek, az már lejött. Ezúttal, amikor hivatkoztam rá, ki lett mérve indikátorórával - nem blöfföltem. (A CNC-k tűrése egyébként két század, ennek is utána lehet nézni.)

    Igaz, fával dolgozok, és asztalos berkekben valóban értelmetlen a tizedes pontosság, hiszen a fa mozog.
    Képzeld el a következőt: Távcsöves puskát gyártok (mára szerencsére elég sokat). A távcső levehető. A Domino-val két tiplivel oldom meg. A távcsőbe beragasztom, a puskacsőbe csak bedugom. A tipliket magam gyártom, mert a gyári drága is, meg nem is felel meg nekem az enyvtáska miatt. A Domino századpontos, hidd el.
    Namost. Legyártok egy diszperzites vödör 6-os tiplit, hogy legyen mihez nyúlni. Ezt szerencsés, ha valahol 6,05 köré kalibrálom, mikor gyalulom. A gyalu pluszmínusz 0,05 tűrést hoz, ami egy tizedes pontosságot jelent. Szó szerint mondom, nem hazudok. Ha a tipli 5,96-ra sikerül pl, az már nekem laza lesz. Lehet trükköznöm, hogy egy olyannal párosítom, ami meg 6,1 lett, de nem biztos, hogy jól sikerál így a végeredmény. Mert a cél az, hogy egy gyerek könnyen kivigye, betegye, de ha benne van, ne tudjon a játék hevében kiesni. Mára elértem, hogy 100 ilyen puskából vagy 90 hozza is pontosan ezt a törekvésemet, és könnyen, picikét feszesen jár. Csak úgy juthattam el idáig, hogy vagy hat éven át folyamatosan játszikáltam a századokkal - figyelem, nem a tizedekkel. Mindig egy picit jobb átlageredmény jött ki. Vannak ennek egyéb apró trükkjei is, de most csak erre az eszement pontosságra törekvésre akartam rámutatni. Jó érzés, hogy ma már itt tartok. Úgy érzem, nem jutottam volna el ide, ha nem rezgek rajta valahányszor butulásig.

    A másik százados becsípődésem pedig a felsőmaró tengelyvégének komplett rendkívüli pontossága.
    Ezt is értenéd, ha csinálnod kellene. Arról van szó, hogy "amorf" alakzatok körbemarására egyedüli üdvözítő dolog a csapágyas kés. Sokat kell ilyennel marnom. Többnyire pici fadarabokról van szó - a fát kísérem a késen. Amikor a gép simán fut, akkor 3 század alatti "ütése" van csupán. Kesztyűben ezt nem is érzem. Ám öt század felett már fizikailag nem bírnám a munkát. Kesztyűben sem. Ez meg tapasztalat.
    Amikor kezdtem, nem tudtam én ilyesmiről semmit. Léptékkel kevesebbet gyártottam, mégis folyamatosan úgy szét voltak rázva a csülkeim (Nem csak a marógéppel, hanem gyakorlatilag minden géppel.), hogy reggelente nem bírtam megfogni a cipőfűzőt. Ahogy nőtt a "termelés", úgy kényszerültem egyre többet áldozni arra, hogy tompítsak ezen a "munkahelyi ártalmon". És egyféle értelemben tehát a századok juttattak el oda, hogy valósággá lehetett a mai volumen.

    Nem értem, miért csípem azzal annyira a szemeidet, és nem tudom, mit tennél másképp? Pedig érdekel, de eddig nem mutattál rá.
    Nem úgy kell engem elképzelni, hogy amikor egy stokit készítek, akkor is tizedeket, meg századokat méricskélek. Persze, ha az időm engedi, ott is pontosságra törekszek, de nem ekkorára.
    Néha, amikor rácsodálkozhatok Soká akkurátus pontosságára egy-egy alkotása kapcsán, csillogó szemmel fürdök a fotóiban. Tetszik, lenyűgöz. Akkor is, ha talán túlzó. Vagy a Bari fotógalériáján órákat andalgok, ha időm engedi, és próbálok hasznosítani a látott pontosságból magam számára is részleteket. Ők a példakép, meg a japán asztalosok, akik olyan fiókos szekrénykét készítene, ami arról híres, hogy ha betolsz finoman egy fiókot, akkor a másik kinyílik, mert a mögötte levő levegő kitolja.
    Számodra nem vonzók az ilyenek, hanem értelmetlenek?

    A marómotorral meg - hát nem fogok berosálni, ha sohsem jön össze. De jó lenne, ha mégis.
    Talán az irány a lényeg ebben, amerre nézek, s nem a századok.

    Ha meg kifognám az aranyhalat, hát nem gépet, meg századokat kívánnék. Még csak nem is hármat, hanem csak egyet:
    Több emberszagot ebbe az országba, erre a világra. A gyerekeimnek.

    [ Szerkesztve ]

    Több fa van, mint asztalos!

  • thyeby

    őstag

    válasz Soká #34349 üzenetére

    "más-más páratartalmú környezetbe és ami nálad éppen cupppant, azt ott vagy megszorul vagy lötyögni kezd"

    Kétség nem fér ahhoz, hogy (esetenként) stabilan áll a lábán, amit észrevételeztél. Van azonban néhány trükk, és egyéb dolog is, ami miatt úgy tűnik, van értelme ennek a szöszölésnek. A fát paraffinnal átitatom. Ez jelentősen tompítja a nedvesség ki-be mozgását. A másik, hogy amikor elkészül, a nedvességtartalom egy egészséges középértéken van. Ha a pára ma bekerül, akkor feszesebb. De holnap kikerül, és ismét jó. Ha csontra szárad ma a radiátor mellett, kipotyog, de holnap ismét passzos lesz. Két akkora felületről van egyébként szó, mint a kisujjadon a köröm. Gyorsan végbemenő változások várhatóak oda is, vissza is.
    Amikor nincs kéznél, csak vékonyabb tipli, akkor pl ezt úgy hízlalom meg, hogy bekenem faragasztóval, és leteszem pihenni. Egy kenés 4-6 század. Szépen lehet játszani vele. És az ilyen darabok gyakorlatilag csak extrém esetben fognak dagadni/zsugorodni, hiszen a ragasztó elég agresszívan zár.
    Kopásról meg azért nem idevaló beszélni - bár az elméleted teljesen igaz, mert egy ilyen játékon a távcső vélelmem szerint tíz néhányszorosával mérhető, hogy hányszor fogja egy gyerek leszedni/visszatenni. Anyaga bükk, ami elég jó kopásálló. Ennél többet fog kibírni szerintem. Mire elkopna, felnő a gyerek.
    Szerencsémre a fiam együtt nőtt fel a vállalkozással. Naná, hogy mindenféle játékból elsők között kapott - sőt, sok olyat is, amit piacra nem készítek. Így aztán szépen nyomon tudtam követni, hogy melyik termékem miként viselkedik élesben.

    De olyan jó helyen kapirgáltál - amikor írtam lentebb a japán fiókos legendákról, pont ugyanezen méláztam hosszan (fél napot vezettem utána egyedül). Hogy hogy is van az a passzentos japán fiók? Azt a pára-dolgok kikerülik? Vagy olyan fafaj, amit mi nem ismerünk? Mert azért egy fiók, ha olyan pontosan jár, mint a hüvelyben a dugattyúk, akkor igen pici pára úgy megszorítja, hogy egy törékeny női kéz azt a fiókot nemigen bírja kihúzni a helyéről, hogy kivegyen egy pár zoknit belőle. Aznap, amikor ködösebb az idő, mezítláb marad? Mert azért ott nem két kis körömnyi felületről van csupán szó - kicsikét nagyobb az a fiók. A dolog pedig úgy tűnik, hogy múkod. Ugyanis olyan filmrészlet is megragadta az emlékezetemet, hogy egy antik bútor kereskedésben tolják be az antik fiókot, és az a mögötte levő levegővel kitolja az alatta levő szintén antik fiókot. Vajon arról van szó csupán, hogy hasonlóak voltak a gyártáskori néhai légköri viszonyok a forgatáskori légköri viszonyokkal? Aligha.
    És de szeretnék én erről sokkal de sokkal többet tudni annál, mint amennyit tudok.

    Egyébként nagyon elgondolkodtattál, hogy a fa rugalmasságába kellene inkább kapaszkodnom. Találni olyan fafajt, ami "szivacsosabb" a bükknél (mondjuk nem bodzabelet, hanem valami erősebbet).
    Nah, megérkeztünk a fafajokhoz. Könyveket vágyok olvasni a világ fáiról, ábrándom pedig annyi fajt ismerni első kézből, hogy magam tudjak róluk könyveket írni. A mezei valóság meg az, hogy nincs talán húsz fafajta sem, amivel már volt szerencsém dolgozni.

    Több fa van, mint asztalos!

  • thyeby

    őstag

    válasz totron #34370 üzenetére

    Sajnálom, hogy nem veszed a lapot, és nem segítségnek veszed a segítséget, hanem hányaveti gőggel reflektálsz rá. Az a no zaj, egy butaság. Ezt én, mint süket ember üzenem Neked. Nagyanyáink ütötték a mozsarat, amikor törték a borsot. Az is hangos vót, oszt nem sükeűtek meg. (Összeszartad volna magad, ha velem együtt lettél volna katona, amikor lőtték a fiúk harckocsval a százast. Első két lövés után kettőből kétszer leestem a Csepelem lökhárítójáról a hóba, akkorát szól egy 100 mm-es töltény. Lőtték a fiúk sűrűen, és kicsikét közelebb voltak hozzá, mint én szimpla sofőr, oszt egy se süketült meg.) Szerintem nézz utána szakirodalomban a zajterhelési értékeknek, amik halláskárosodáshoz szoktak vezetni, és megnyugszol, hogy bármilyen soká tartson is egy konyhaszekrényt készre csinálni, annyi ideig nem fogod tudni ezáltal terhelni magad, ahhoz, hogy süketté legyél, mint jómagam. Ahhoz kellene legalább ötszáz ilyen konyhabútort gyártanod úgy, hogy a gépek zaját valami módon külön ki kellene hangosítanod közvetlenül valami fejhallgatón által a füleidbe. Én mondom, süket ember: Tégy egy próbát! Ha nagy zajt hallasz, tedd a két tenyered egyszerre a két füledre kreatívan. Mérd össze a fülsiketítő zajok mértékét tenyerekkel, és tenyerek nélkül. Szerintem meg fogsz nyugodni, hogy milyen egyszerű a zajcsillapítás. Egy Pertol, vagy egy 3M fülvédő nem azért kurvadrága, mert az jól megvéd a zajtól, hanem azért, mert mindezt úgy teszi, hogy eközben halld meg azt, ha rád dudál egy targonca. Mérj ki bátran egy ezer forintos fülvédőt. Meg fogsz lepődni, hogy jobban csillapít, mint egy tizenhatezer forintos. Ezt én mondom, süket ember, akinek olykor többet van zajvédő a fején, mint nincs. (Nem a zajterheléstől lettem süket ember, nyugi. Gyári hibásak a füleim.)
    Ha ezt nem nem így adod elő, hogy gép, meg süketség, hanem azt írod, hogy hagyományos, áram nélküli szerszámokkal módolnád ki, azt mindenki érti, és sokan fejet is hajtanak a törekvés előtt.
    Ezer hagyományos szerszám létezik, ami szigorúan zsíroskenyér hajtású. Egy a baj velük: Sokkal drágábbak, mint a mai termelékeny, ámde hangos gépek. Ha most ideírom, hogy egy kézi gyalut hány forintért tudsz beszerezni, ami már használható, máris seggre vágnád magad, hogy neked annyi tízezresed nincs egyetlen szar gyalura. De több tíz féle gyalu van, ami az alap. A valóságban pedig soksok ezer különböző.
    Gép nélkül mással síkot nem lehet csinálni, csak kézi gyaluval, mert a smirgli bizony koptatni tud, de egyengetni sajnos nem. Perszepersze, neked nem kell ennyi rengeteg gyalut venned, de egyfélével igen nehezen fogsz boldogulni, gyanítom. Már ha nem veszed azt is spórolósra.
    Kéregteleníteni ún hántolókéssel szoktak azok, akik nem akarnak berregést hallani. A rúdfát is igen nehéz kéregteleníteni így, pedig azon van fogás. A széldeszkát végighántolni jó kis hókamóka lesz, csak szólok.
    Ha hántolsz, figyelned kell a kéreg alatti megtisztított részt, hogy ne láss ott egy likacsot se. Mert ott mindenféle bogarak bújtak be önkényesen, és ott is maradnak, ha ki nem szeded őket egy szálig. Bármilyen fafaj legyen, erre ügyelned kell, ha nem akarsz az egereid mellé bogarakat is - sokat, sokat.
    A széldeszka igen olcsó. Mivel a bútoripar nem tudja hasznosítani, így tűzifának adják el. Szóval azt nem köbméterre fogod megkapni, hanem kilóra. (Azt hiszem, ez az egyetlen jó hírem számodra mára.)
    Olyan fafaj nem létezik, amit az egér nem rág át. Nem hazudok, nem túlzok: Az egér a betont is átrágja. A nyíregyházi dohánygyár betonjárdája telis-teli volt évtizedeken át egérlyukkal - évekig ott gyalogoltam el nap-nap után. Az egér egy dolgot nem tud átrágni: A macska nyakát. De gondolom, abból már túl rusztikus lenne a konyhabútor.
    Valószínűsítem, hogy akármennyire időmilliomos vagy, elbíztad magad ezzel az elképzeléssel, ugyanis még gépekkel is kúvájul nagy feladat úgy valóra váltani az elképzelésedet, hogy az olyan legyen, amilyennek elgondoltad. Tisztán kézzel meg? Ó, nem is folytatom. Mifelénk a mákdarálás igen lassú, nehéz hagyományos kézi munkafolyamat. Lihegek fél kiló mák ledarálása után. De inkább elvállalnám húsz kiló mák ledarálását ingyen, úgy, ahogy való, mint géppel készre csináljak jó pénzért egy olyasmit, mint amit elképzeltél.
    Hogy annyi tudást ideírjunk Neked, hogy legalább fogalmad legyen arról, mire is vállalkoztál, mindőnknek pötyögnie kellene több tíz oldalt valószínűleg - ahogy nekem a jelen ismereteid átjöttek a konyhabútor készítés terén. Konkrétabbakat kérdezz! Első hozzászólásod ebben a topikban, amit egyébként nem szeretsz, az én nyelvemre lefordítva kábé ennyit tesz. Tanítsatok meg a hagyományos, villanyáram nélküli szakmára, léccilécci. De ízibe!
    Hát vazze! Asztat mi se nagyon tuggyuk, sajna. De öregapáink, akik még tudták, ők is évekig tanulták. Az Ő topikjukat biztos jobban komálnád, mint a miénket.

    Van egy ellentmondás is, ez se jó hír. Olyan nincs, hogy egy fát egy egér nem rág át - hisz a falat is simán átrágja - nehezíteni lehet a dolgán. Minél keményebb a fa, annál nehezebb az egér dolga. Igen ám, de minél keményebb a széldeszka, fajlagosan annál kevesebbet kapsz ugyanannyi kilóban. Meg persze a smirgli is nehezebben horzsolja. És ugye a puha fában puha fa szú, a kemény fában kemény fa szú.

    Több fa van, mint asztalos!

  • thyeby

    őstag

    válasz totron #34387 üzenetére

    Figyelj már vazze!

    Már vagy nyócan is leírtuk neked, hogy hülye vagy. Írd ide légyszi, hogy mi mind a nyócan hülyék vagyunk, mert ideírtuk, hogy hülye vagy.
    Szerintem ha összetalálkoznál Soká fórumtársunkkal, akit itt kivétel nélkül mindenki tisztel, és nagyra becsül, bácsinak szólítanád. Gyanítom, hogy kábé feleannyi esztedős vagy, mint ő. Nem tudjuk, de nem taknyosoztunk le simán első kézből.
    Ha neked abban nem gyanús semmi, hogy sokan leállítunk, mert úgy találjuk hogy hülye vagy... hát öregem, én akkor is elgondolkozok, ha csak egy ember írja nekem. Ha meg sokan, akkor elpucolok szégyenemben.

    Mondok én valamit Öregúr:
    Édesanyám kamaszkoromban egyszer ezt mondta:
    - Nem olyan vagy Tibikém, amilyennek te gondolod magad, hanem olyan, amilyennek mások látnak.
    Én ezen évekig gondolkodtam ezután.

    Te gondolkodtál legalább tíz másodpercet rajta, hogy miért írták neked többen is, hogy nem vagy komplett?

    Több fa van, mint asztalos!

  • thyeby

    őstag

    válasz thyeby #34390 üzenetére

    Sajnálom, hogy nem tudlak a keresztneveden szólítani, mert kicsit sután hangzik, hogy figyelj már Soká!
    Még soha nem kerítetted magad olyan helyzetbe, mint most, amikor stabilan tudlak óvni.
    Komolyan venni komolytalant balga dolog. Ne tedd!
    Egy osztályvezető főorvostól hallottam ezt, most tovább adom:
    Aki vitába keveredik egy hülyével, könnyen összekeverik vele.
    (Szerinted való félteni női harisnyát olyan házban, ahol hemzsegnek az egerek?)
    Legalább várj ki, mielőtt ennyi energiát belefecölsz, hogy tényleg segítséget akarnak Tőled, vagy egy kidörzsölt trollt lakatsz degeszre izzadtságos munka árán. (Egyszer elgondolkodtam, hogy mit kellene tennem, ha jó troll akarnék lenni. Arra jutottam, hogy épp ilyen elemekből kellene építkeznem, ahogyan totron úr teszi. Ez nem jelenti azt, hogy ő troll, de hogy jó troll válhatik belőle, az tuti.)
    Ennyi sületlenséget egy kocsmában is nehéz eladni, nem egy szakmai fórumon. Nem tartom kizártnak, hogy ez nem kreatív becsípődés, hanem italtól megáradt fantázia, ahol is azért nem kellenek a gépek, mert kikapcsolták az áramot, mert az úr megitta a rávalót.

    Több fa van, mint asztalos!

  • thyeby

    őstag

    válasz Soká #34391 üzenetére

    A műanyagot elvetem. Nem elvből, mert sajnos ugyanennek a puskának a szíja mostantól műszálas nadrágkoptató annak okán, hogy a Kermi másfél százezer forintomért eltanácsolta a valódi bőrszíjat, amivel beküldtem vizsgálatra. Valami százszorosát találták a drága bőrben a megengedett értéknen a CrVI-nek. (Azt se tudom, mi az, és azt se, hogy milyen veszélyt rejt - de jó lenne rátalálnom, hogy legalább tudjam. Ebben az gondolkodtatott el nagyon, hogy egy puskaszíj nem készülhet bőrből, de cipő, kesztyű, ruházat igen.Ha ekkora baromi dózis van a kikészített bőrben, akkor az elvileg bőrön keresztül is felszívódik. Nem tudom. Ezért érdekel.) A műanyaggal az a bajom, hogy a távcső falába nem tudom beragasztani. Vékony a cső fala. Epoxigyanta biztosan megfogná, de az meg soká köt.
    Szerencsés félreértés volt ez egyébként duplán is. Egyfelől, mert mindkettő remek meglátás. Az is, hogy "szivacsosabb" fafaj legyen, amint félreértettelek, valamint az is, hogy bemetszéssel rugót készítsek.
    Ominózus távcső már marad így, hiszen évek munkájával ugyan, de bejáratottnak tűnik a dolog. Egy távcső passzosságának kalibrálásán pillanatnyilag nem molyolok többet néhány másodpercnél. Az volt sok idő, míg jelen értékekre rátaláltam - miközben termelni kellett, s nem kísérletezni.
    Azonban lesz még új termék, észben fogom tartani mindkét alternatívát, amik magamtól eszembe nem jutottak volna. Biztos sokat fogok még gondolkodni ezen, mint bevethető alternatíván. Köszönöm!

    [ Szerkesztve ]

    Több fa van, mint asztalos!

  • thyeby

    őstag

    válasz aszamóca #34403 üzenetére

    Jó kérdés.
    Szerintem köze nincs a CNC-hez. Tisztán faragottnak tűnik számomra, de közelről kellene látnom a technológia árulkodó részleteit.

    Az odafaragott zsanérok esztétikusak ugyan, de egyúttal stílustalanná teszik az együttest. Kár. Messziről kiabál, hogy ha ott zsanér működne, az az ajtó nem tudna kinyílni sehogyan, némelyik semennyire. Aligha ez a hatás volt a cél. Egy art karikírozása lenne? Egy laikust bizonyára jól elandalít.

    [ Szerkesztve ]

    Több fa van, mint asztalos!

  • thyeby

    őstag

    válasz thyeby #34404 üzenetére

    Vagy meg nagyot tévedek, és fenemód kiszámoltan mégis kinyílik, és ezek nem is álzsanérok? :F

    Több fa van, mint asztalos!

  • thyeby

    őstag

    válasz thomgrande #34406 üzenetére

    :DDD

    Híh! Ha a TEK vizsgálná a puskáimat, bizonyára kevésbé kopna fel az állam.

    Egyébként olyan, hogy Kermi, már nem létezik. Német cégcsoport tagja a TÜV-SÜD Kft. A köznyelvben maradt Kerminek, mert alig van magyar ember, aki érti, hogy mi az a TÜV, meg a SÜD. A Kermit meg mindenki ismeri.

    [ Szerkesztve ]

    Több fa van, mint asztalos!

  • thyeby

    őstag

    válasz aszamóca #34407 üzenetére

    Igen, igazad van. Ezen a fotón tisztán látszik.

    Akkor hát jó nagyot tévedtem.

    Nagyon érti a fát, aki ezt kimunkálta - és nem mindennapi esztétikai érzéke van. Szerencsés párosítás ez a két dolog együtt.

    Több fa van, mint asztalos!

  • thyeby

    őstag

    válasz aszamóca #34410 üzenetére

    Abból gondolom, amit írtam, hogy a képen úgy tűnik, a faragás az nem gépi. Ha ebben nem tévedek, akkor az, aki így tud faragni, az íveket, kötéseket kisujjból, játékszerrel megoldja ilyen minőségben.

    Több fa van, mint asztalos!

  • thyeby

    őstag

    válasz thomgrande #34413 üzenetére

    Énszerintem, vagy csak elütötték a villám ujjaid, és Teszerinted? :F

    Több fa van, mint asztalos!

  • thyeby

    őstag

    válasz Melack #34417 üzenetére

    Megadják a gyártók a konzol teherbírását. Onnan kezdve kiszámolhatod.
    A kérdés tehát nem az, hogy milyen, hanem hogy mennyi? A választék nagy, úgyhogy gyakorlatilag esztétikai kérdéssé redukálódik ez a probléma - magyarul mi tetszik? És a másik fontos kérdés a falra rögzítés módja. Miből van a fal, és milyen tiplit akarsz hozzá. A tiplik teherbírásáról is biztosan van specifikáció. Aztán egy tétel a tipli szakszerű fúrása, ill becsavarozása is.

    Több fa van, mint asztalos!

  • thyeby

    őstag

    válasz zoli03 #34420 üzenetére

    Sorolt márkák kiváló minőségűek. Közülük bármelyik.
    Minden típusú ezen belül valamilyen speciális célra van kihegyezve. Az egykezesek olyan munkákhoz, ahol a másik kezünkre szükség van a darabokat pontosan illeszteni pl a szorítás megkezdése előtt. A T típusúak igen nagy szorítóerejükről híresek, ám macerásabb a kezelésük (ez inkább ácsoknak lett kitalálva), mint a hagyományos markolatúak, amik remekül megfelelnek pl ragasztáshoz.
    Ha tudod, hogy zömmel mire használnád őket, akkor van értelme speciális szorítóra beruháznod. Általános célra a hagyományos kialakításúak teljesen megfelelnek.
    Fontos szempont még az, hogy mire képes. Ezt a méretei, és a geometriája határozzák meg. Hosszúval nagyon sok dolog befogható. Olyan is, amit a rövidebb nem ér át. Ám az ár, a súly, és a kisebb dolgokra használás nehézségei arányosan változnak ezek függvényében. A hosszabb általában drágább. Súlya nagyobb, megtartani, emelgetni nehezebb, és több a helyigénye. Másik dolog a benyúlás. Az, hogy az anyag szélétől milyen mélyre ér be. Ez a pofák hosszának függvénye. Minél hosszabbak a pofák, annál drágább a szorító. Cserében annál mélyebbre tudsz benyúlni vele. Viszont a pofa hossz többnyire azzal a kompromisszummal is jár, hogy csökken a szorítóerő. Nem márkásaknál pedig hamar tönkre is megy. Piherrel, Besszivel ettől nem kell félned. Ezek egy asztalost életen át kiszolgálnak. Csak akkor mennek tönkre, ha nagyon barbár módon vannak kezelve. (Láttam egyszer, hogy egy úriember vízpumpa fogóval húzott még a szorítón azon a tartományon túl, amit kézzel már nem bírt tekerni. Láttam olyat nem is egyszer, hogy nem jó állásban kezdték a szorítást, és addig erőltették a szorítást, míg már a menetvégnél fogott. Kioldáskor aztán ezmiatt nem tudták oldani, hát kalapácsot vettek elő, hogy majd azzal lefejtik. Tipikus kezdő barkácsoló gányolás ez. Az ilyet egyetlen márkás szorító sem hálálja meg.) Jellemző azonban, hogy aki már elunta a noname tönkremenős, elgörbülős meg széttörős, lógós, kotyogós szorítókat, hajlandó beruházni komolyabb összeget, mert elege lett a kínlódásból és a bosszúságból. Addigra már megtanulja a helyes kezelést, és mert igen nagy pénzt csörgetett a kasszánál az asztalra, úgy vigyáz egy piherre, mint a szeme világára. Ez nem baj, talán még nem is fölösleges. De egy Piher, egy Bessey az igazi igásló. Ezért drága.
    Vannak ilyen szorítóim jónéhányan. De dufla, triflaennyien sorakoznának, ha sohsem adtam volna alább sorolt két márkánál. És a világ akkor is jobbá változott volna, ha azokért, amik eddig hamar tönkrementek, nem adok pénzt, hanem az árát, amit buktam rajtuk, elutalnám inkább pl most Neked ajándékba, aki vágyik jó szorítókra.

    [ Szerkesztve ]

    Több fa van, mint asztalos!

  • thyeby

    őstag

    válasz stgellert #34441 üzenetére

    Ennyi akkuval a vokálban hogyne lenne elég?

    Több fa van, mint asztalos!

  • thyeby

    őstag

    válasz stgellert #34454 üzenetére

    Osztom a véleményemet Specialival.

    Régen volt, igaz sem volt talán. Az öcsém szerelmes lett az akkus fúrókba, és ódákat zengett róla. Elhajtottam, hogy az egy nagy butaság. Aztán akkor is kitartott az idegenkedésem, amikor már gyakran dolgoztam egyszerre négy fúrógéppel, hogy gyorsabb legyen a munka. A francnak nekem az a drága akkus gép, hogy akkor merüljön le, amikor legjobban kellene - mikor ott a konnektor, abban meg folyamatosan van áram. Aztán mégis megbarátkoztam vele, mikor már pénzre ment a dolognak az a része is, hogy mennyi idő, és mennyi fáradtság ugyanannyi pénz. Mert kilencven dekás vezetékes fúró nem létezik, ez meg nagy előny évi 2-3 ezer 3x10-es csavar behajtásakor, került egy szekérderékalj akkus fúró.
    Így voltam az ásványvízzel is. Adjak százszoros pénzt a palackos vízért, meg cipeljem, mikor a csap tele van vele? Ma meg? Szinte csak azt iszom. Jó, abban legalább van bugyborék - ha a párom piroskupakost vesz, akkor magamnak ma is a csapból mérem.
    Szombathelyen történ a Ligno-n, hogy megkérdeztem a DeWalt képviselőt, mennyit lehet vágni az akkus dekopírral egy töltéssel. Akkor már rengeteget használnom kellett a dekopírt. Azt válaszolta, hogy egy métert. Hogy komolyan mondta-e, vagy csak bosszúból ironizált, máig sem tudom, de hátat fordítottam, és azóta is hátrafordulva vagyok. Azt hiszem, ugyanazon okból, amit Speciali sorolt tételesen.
    És nem is vágyok semmi egyéb akkus csodára. Nem tudom, hogy csupán addig-e, míg ki nem próbálok élesben ilyesmit valami szerencse folytán, de eszembe nem jutott, hogy pénzt adjak a meglevő akkuimhoz még valami újabb solo nagyszerűségre.
    Az excentereseim mind vezetékesek. Talán annak éri meg ilyet venni akkusban, akinek nem túl sűrűn, de nem is túl ritkán jól jönne csak előkapni picike munkára. Akkor nem kell kicsomagolni bedugni, meg kihúzni, elcsomagolni, hanem belöki egy fiókba, és amikor kell, összekoszolja magát vele kicsit, aztán visszalöki.

    Több fa van, mint asztalos!

  • thyeby

    őstag

    válasz stgellert #34451 üzenetére

    Azt hiszem, ennek a vezetékes változata is hasonló nagyságrendű teljesítményre képes. Most csak a hasamra ütök: 230W? :F Nem egy kutya?
    De tényleg okosabb egy vezetékes.

    Több fa van, mint asztalos!

Új hozzászólás Aktív témák