Aktív témák

  • rdi

    veterán

    Búcsúvers
    Búcsú Sárikától

    Szalai Sára tanárnő
    csöpp volt, mindig sietett
    segíteni valakin,
    a Szegények Támogató Alapba.
    Az esőcsepek sietnek így lefelé,
    ritkán virágba boruló sivatagra.

    Szalai Sára tanárnőt
    az alagsor poros szürkeségében
    a használt ruha halmok között
    idézzük fel. Itt emlékezünk.
    Még halljuk a hangját, látjuk ahogy
    apró alakja fel - feltűnik közöttünk.

    Szalai Sára tanárnő
    asztalán ott maradt az utolsó segély,
    kiló cukor, liszt, olaj.
    Így tanultuk meg, milyen lehet a szükség.
    Csak emlékezni maradtunk, tenni helyette nem.





    [Szerkesztve]

    [Szerkesztve]

    [Szerkesztve]

    Fej! Tor! Potroh!

Aktív témák