Új hozzászólás Aktív témák

• #150 Geller72 veterán

  Új Válasz 2020-01-01 01:55:44 #150

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Geller72

  veterán

  Hátha valaki követi az eseményeket...
  Nagyon sok dolog van, ami miatt nem túl jók a kilátásaink...

  -Amíg nem lépünk egy óriásit - vagy sokkal több óriásit - a részecskék mikrovilágában, addig az egész emberiség tudományos munkája egy helyben álldogál, nem ér semmit.

  -Éppen ezért addig a Quantumfizika is csak áll egy helyben..
  Abban a pillanatban, hogy a quantum világát megismernénk, gyakorlatilag egy csomó minden azonnal más megvilágításba kerülne. Mondjuk a tér és az idő pont ilyen lenne. A távolság nem lenne távolság többé. Mert éppen most pl. pont a távolság az, ami miatt kimaradunk minden komolyabb buliból. A földünk a naphoz képest méretileg, energiáját tekintve a vicc kategóriába esik. De ha annyi energiát tudnánk mozgósítani, mint a nap energiája, sem lennénk még önmagában sehol sem vele.. És akkor még nem említettem, hogy ha a fény sebességével tudnánk közlekedni, vagy közlekedtetni dolgokat sem lennénk sehol. Ide valami komolyabb cucc kell, mondjuk a qauantum világából majd..
  A szondáink, amik 40 éve távolodnak a földtől, manapság járnak a naprendszer peremén. Ez a távolság nulla. A tejutunk legkeskenyebb részén - mintha csak át akarnánk szaladni az úton, ahol a legrövidebb az átkelés - tízezer évig kellene hasítanunk fénysebességgel ahhoz, hogy azon a kis szakaszon átérjünk. Ugye, mondanom sem kell, hogy ez "hosszában" mekkora cumi lenne. .
  És akkor sehol nincs még attól a távolságtól, ami mondjuk egymásik galaxistól választja el a miénket. És még mindig csak két közeli galaxisról beszélünk.
  15 milliárd fényév. Ennyi most az univerzum életkora, és mondjuk úgy ezzel már a méreteit is lehet érzékeltetni. Persze ráadásul ez nem egy fix valami, azaz ha most elindulnánk egy adott irányba, a cél nem vár meg, folyamatosan távolodik is, tehát könnyen lehet egy 15 milliárd fényéves utazásból a duplája is. .
  Ha megnézzük, a mi galaxisunk sem annyira picur, van benne pár csillag... A galaxisban a finomabb becslések szerint is lehet olyan 800 milliárd galaxis...khm..
  800 milliárd - mondjuk pl. akkora, - mint a miénk.

  Einstein több - főleg önéletrajzi ihletésű művét olvasgatva nekem az jött le, hogy Albert barátunk feladta..
  Szép lassan tudatosult benne az, hogy mennyire messze vagyunk bármitől is. Szörnyű dolog erre rájönni. Mint amikor elkezdesz valamit tanulni, és hosszú évek múlva eljutsz arra a szintre, amikor már átlátod, hogy mennyire nem tudsz még semmit.. Mert annyira komplex, annyira szerteágazó. Megoldasz egy problémát, rögtön jön vele két kérdés. Megválaszolod, lett belőle újabb négy..és így tovább.

  Mert hiába akarunk elmenni messze és ehhez minden követ megmozgatunk, könnyen lehet, hogy sehova nem kell mennünk, mert amit keresünk, az nem távolságban mérhető és nem is kell hozzá menni sehova, hogy elérjük. Üzeneteket küldözgetünk az űrbe gyakorlatilag zéró energiával. Még akkor sem biztos hogy lenne értelme, ha egy neutroncsillag energiája állna egy üzenetünk elküldése mögött.
  Az a távolság, ahova egy ilyen üzenet tőlünk eljuthat az annyira kicsi, hogy vicc az egész.
  És ha el is jutna messze? Mi értelme lenne? Ha "csak" ezer fényévre kellene elküldeni, tegyük fel meg is kapná valaki és válaszol - mi lesz itt 2000 év múlva? És mi ezer fényév távolság? Semmi.
  És hova mennénk? Minek?

  Más értelmes lényekkel akarunk kapcsolatot teremteni, amikor egymással sem megy még ennyi idő után sem? Amikor az első gondolatom a másikkal kapcsolatban az, hogyan lehetne az enyém, ami az övé még akkor is, ha nekem éppen semmi szükségem sincs rá? Amikor valakit csak azért képesek vagyunk elpusztítani, mert más a vallása, vagy csak úgy általában a véleménye? Ha egy kicsit is mélyebben magunkba tekintünk, láthatjuk, hogy velünk ki az az ökör, aki szóba állna? Válaszolna, amikor csak a kínt, a pusztítást és a háborút látja?
  Én bizony ha éppen most mennék el a föléd mellett, felhúznám az ablakot, lekapcsolnám a belső világítást, még a magnót is lehalkítanám, hogy még csak észre se vegyenek és olyan messze elhúznék, hogy soha vissza se találhassak. Ha nem ember lennék.
  Az emberiség egy parazita faj, jól tudják azok, akik esetleg beleraktak minket ebbe a nyomorult 3 dimenzióba, - gondolják, jó helyen vagyunk mi itt is.

  Az ember a saját korlátai miatt is csak abból tud kiindulni egy probléma megoldását tekintve, mint egy ember. Saját magunkból indulunk ki.
  Hiába rajzolnám le egy kakasnak a baromfi udvaron Pitagorasz okfejtését, ha nagyon komoly nagyságrendbeli különbség van köztem és a kakas közt fejben. Na most elég, ha egy földönkívüli intelligens faj és köztem is csupán ennyi a difi, már végünk van.

  Vannak dolgok, amin egyszerűen nem szabad agyalnunk, mert befordulunk, mint az utcasarkon Einstein..
  Annyira rövid ez a szaros kis életünk, hogy a legjobb, ha a mának élünk. Mert ki tudja, hogy lesz a holnap?
  Boldog új évet. .

Új hozzászólás Aktív témák