(Frissítve3 - Éljen a 8-8-8-8!) Hócipőnk rovat: megint leállt a UPC netje

Frissítés: Nevét nem vállaló forrásunk szerint a most is tapasztalható üzemzavar oka egy túlterheléses (DDoS-) támadás, mely bizonyos DNS-szervereket érint. Ezt jelenleg nem tudják elhárítani, épp ezért működik a DNS-váltás, vagyis a DNS átírása nagy valószínűséggel segít a gondon.


Frissítés2: a visszajelzések és a UPC közleménye alapján úgy tűnik, hogy december 5-én este, két-három órás üzemzavar után a szolgáltatást sikeresen helyreállították. A cég képviselője a hiba okáról és természetéről felhatalmazás hiányában nem kívánt nyilatkozni, így a túlterheléses támadásról szóló információt sem tudta megerősíteni.


Frissítés3: a netes fórumok tanúsága szerint ma, december 6-án este újra DNS-problémák vannak a UPC hálózatán. Annak, aki valamilyen módon képes ezt a bejegyzést elolvasni, javasoljuk a hír topikját, ahol szorgos és lelkes olvasóink elmondják, hogy mit kell átállítani ahhoz, hogy a felhasználó ne szenvedjen a UPC DNS-gondjai miatt. De röviden: a gépen a hálózati kapcsolatok menüt kell megnyitni, ott az aktív kapcsolatra jobb gombbal klikkelni, a tulajdonságokat, majd a TCP/IP-t kiválasztani. Ekkor megjelenik egy menü, ahol az automatikus DNS-kiszolgáló helyett a másodlagosra kell kattintani, és jobb oldalon a négy nyolcast, a Google DNS-ét beírni. És kész, elvileg megkerültük az akadozó UPC szervereket.


Megint leállt. A UPC netje. Kb. fél órával az után, hogy elküldtem két telekomos ügynököt, akik megpróbáltak szolgáltatóváltásra rábeszélni.

Hirdetés

Van, igen, van, biztosítékként – aranyáron – mobilnetem egy másik cégtől, de az csak vésztartalék, meg az utazások idejére szolgál. A UPC netje nekem nem egyszerűen lehetőség a torrentezésre meg a fészbúkozásra, hanem munkaeszköz. És igen, azt is tudom, hogy az előfizetésem nem dedikált szolgáltatásra szól, nem 24/7-re 100 százalékosan, de attól még zavarhat, ha pár héten belül már sokadjára futok bele üzemzavarba. (És nálunk még istenes a helyzet, hallottam olyan híreket, hogy az ország más részein ez gyakoribb, én magam csak a mostani országos leállásokat szenvedem meg.)

A probléma természetesen sokrétű, és meglehet, hogy nem kell hisztizni. Ahogy nem is tettem, amikor kiderült, hogy az eddigi legkomolyabb leállás nem az UPC-n múlott, nem ők voltak a hunyók.

De most jönnek ezek a DNS-problémák. Ezekkel szemben is türelmes lennék, ha – mint deus ex machina – a legváratlanabb időpontokban nem akadályozná a munkámat – meg ha nem érezném azt a trendet, hogy az elmúlt években különösen megbízható szolgáltatóm már nem nyújtja azt, amit korábban.

A UPC-n túl

Persze, hivatalosan is kerestük a UPC-t, de nem kaptunk több infót, mint amit a Facebook-fiókjukban lehet olvasni.

De nem is a UPC-re vagyok kiakadva. Nem.

Hanem azon gondolkodom, hogy lassanként el kéne jutni oda, hogy a netszolgáltatás ne csak a nagyon sok pénzűek és cégek esetében legyen garantáltan 24/7, hanem mindenkinek, legalábbis valamilyen minimális sávszélen, ugyanis annyira függünk már a nettől, hogy ez előbb-utóbb muszáj lesz.

Jó, az senkinek sem tragédia, ha én egy rövid hírt épp nem tudok posztolni időben – ennyire azért nem gondolom fontosnak magunkat. De a sok millió felhasználó közül egy csütörtök délután bizonyosan sokan vannak olyanok – egy is elég egyébként –, akik számára a rövid kiesés is nagy problémát jelent.

És ez ellen nem védekezés az, hogy az ÁSZF-ben nem 100 százalékos rendelkezésre állás szerepel, ugyanis a világ megváltozott: 100 százalékra van szükség. Ha egy szolgáltató ezt nem tudja megoldani – márpedig nem tudja, egyik sem, ezt azért belátom –, akkor gondolkodjanak el többlépcsős, kiegészítő, szolgáltatóközi megoldásokon, egy olyan rendszeren, ahol tízezrelékekben lehet mérni a leállás kockázatát.

Ez van. Ebben a netes világban ilyenek lettek az igényeink. Talán már nem az x száz megabitre hajtunk, hanem inkább a folyamatos rendelkezésre állásra.

Ők meg szolgáljanak ki bennünket. Ennyi. Oldják meg.

(A blogbejegyzés írásának időpontjában is dadog a szolgáltatás.)

Előzmények