Ügynökbotrány a távközlésben

A közelmúltban lapunk tudomására jutott néhány olyan székesfehérvári eset, amikor a távközlési vállalatok nevében megjelenő ügynökök kilétével kapcsolatban kétségek merülhettek fel. A T-Com „területeként” számon tartott városban főként a Tele2 és az Invitel alternatív szolgáltatásokat kínáló, házhoz jövő képviselőivel lehet találkozni, így mivel elsősorban az ő hírnevük forog kockán, mindkét társaságot arra kértük, foglaljon állást a jelenséggel kapcsolatban. Kiderült, számos más településről hasonló problémákat jeleztek az ott lakók.

Kinek a nevében?

Hirdetés

A Tele2 megerősítette, hogy több olyan bejelentést is kaptak, melyek szerint magukat a Tele2 ügynökeinek kiadó személyek kerestek fel telefonon és személyesen embereket. A társaság időközben sajtóközleményben, illetve több nagyobb vidéki napilapban fizetett hirdetések útján hívta fel a figyelmet a visszaélésekre. Meglepő módon a társaság a konkurenseket is felelőssé teszi, mondván: „Az »álügynökök« az ügyfeleket szándékosan félretájékoztatják – a 1502 előhívószám használatával, a Tele2 szolgáltatásával és a percdíjakkal kapcsolatban –, ami azt eredményezheti, hogy a gyanútlan ügyfél a hónap végén egy ismeretlen, harmadik szolgáltatótól kapott számlával kénytelen szembesülni.”

Ha a vád megalapozott, alighanem a szolgáltatók között vívott utcai harc egyik szomorú fejezetéhez érkeztünk, ahol az ügyfelek korrekt információkra alapozott döntését megnehezíthetik, bizonyos esetekben ellehetetleníthetik az (ál)ügynökök által alkalmazott etikátlan módszerek.

Az ügyfelek szempontjából kétségtelenül rossz, ha kimerítő információk nélkül, esetleg rábeszélés hatása alatt döntenek, ennek ellenére általánosságban nehéz vitatni döntési felelősségüket. Ennél van azonban rosszabb lehetőség is, mégpedig az, ha az álügynökök voltaképp semmiféle szolgáltatást nem kínálnak, pusztán ürügyként használják a telefontársaságok nevét arra, hogy emberek bizalmába férkőzzenek, és kifürkésszék őket.

Elsőként tehát meg kell győződni az ügynök és az általa képviselt társaság kilétéről. A Tele2 ügynökei eredeti megbízólevéllel, fényképes igazolvánnyal és eredeti formanyomtatványokkal rendelkeznek; ha ezek bármelyike hiányzik, az ügynök nem a cég hivatalos megbízottja. Ha az ügyfélnek kétsége merülne fel az ügynök valódiságát illetően, akkor a 1202-es számon ingyenesen érdeklődhet; itt az ügynök azonosítószáma alapján azonnali felvilágosítással szolgálnak.

Az Invitel afelől biztosított bennünket, hogy viszonteladó partnerével kötött szerződése részletesen szabályozza az értékesítés menetét, emellett – mint írják – „elvárjuk a partnertől és alkalmazottjaitól, hogy tartsák be az alapvető etikai normákat”. A vállalat nevében eljáró ügynököknek „természetesen kötelező azonosítaniuk magukat (név, ügynökazonosító, a cég neve, amelynek nevében eljárnak). Partnerünk minden ügynöke rendelkezik eredeti – színes, nem fénymásolt – inviteles kitűzővel, mellyel saját személyazonosságán túl a képviselt partnert is igazolni tudja.”

Az azonosítószámon túlmenően legjobban a kínált szolgáltatással kapcsolatos információk bőségével és alaposságával „igazolhatja” magát legjobban egy ügynök. Alapvető követelmény minden helyzetben, hogy pontos adatokkal szolgáljon, és közölje a netán kevésbé kedvező feltételeket is. Ne tüntesse fel megbízóját hamis színben (ne varázsoljon „partnercéget” a konkurensből, nagyobb bizalmat remélve), ne mismásolja el ajánlata lényegét (ne percdíjcsökkentő szolgáltatásként adja el a másik társaság előfizetői szerződését), és ne bagatelizálja el az ügyfél (leendő ügyfél) döntésének súlyát (például szimpla űrlapkitöltéssé degradálva a szerződés jogi aktusát). Mindeközben tiszteletben kell tartania az ügyfél privát szféráját, így nem magától értetődő például a korábbi számlák bemutatása sem. Az ügyfél egyetértésével, kizárólag tanácsadás céljából használhatják fel más szolgáltató számláját.

Adatvédelmi elvek

A Tele2 kapcsán merültek fel, de voltaképp bármelyik szolgáltatóval kapcsolatban előfordulhatnak olyan trükkök, hogy személyes vagy forgalmi, számlázási adatok felvételére, kiegészítésére hivatkozva kerestek fel embereket. Természetesen a szolgáltatónak éppúgy (sőt jobban) kell ismernie a forgalmi adatokat, mint az ügyfélnek, a személyes adatok felvétele pedig a szerződéskötés során megtörténik. Ha a szolgáltató ezek után ajánlattétellel vagy más hivatalos ügyben fordul ügyfeléhez, azt levélben, esetleg telefonon teszi meg. Ma már talán mondani sem kell, hogy a díjbeszedés nem ügynökök feladata, ezt minden szolgáltató postai úton kiküldött csekkel vagy banki csoportos beszedési megbízás útján rendezi.

Az ügynökökkel szemben támasztott, triviálisnak tűnő kritériumok a valóságban a jelek szerint korántsem olyan egyértelműek. Bár a megkérdezett társaságok egyöntetűen elvárják az őket képviselő ügynököktől az etikus magatartást, ezt csakis mi, ügyfelek tudjuk kikényszeríteni, és magától értetődővé tenni. Csalók és álügynökök ellen tehát az első számú szabály: ne riadjunk vissza a kérdezéstől, ha pedig kilétüket, felkészültségüket vagy a kínált szolgáltatást illetően a legcsekélyebb kétely is felmerül, ne folytassuk a beszélgetést, ne adjuk ki adatainkat.

Azóta történt

Előzmények