A gépi intelligencia meghatározásánál a dologban kétkedők mindig be szokták dobni, hogy majd akkor beszélhetünk valódi AI-ról, ha az nemcsak számolni tud, de a művészetet is érti majd. Nem véletlenül szokta nagy érdeklődés követni a neurális hálózatok által készített festményeket, dalokat, és így tovább.

Ehhez képest mondjuk egy kicsit visszalépést jelent a RePaint nevű rendszer, amelyet az MIT-n fejlesztettek: ez nem saját műalkotások, egész pontosan festmények készítését vállalja, hanem meglévő művek reprodukcióját. Ez sem kis munka, egy jó minőségű hamisítványhoz nagyon jól kell tudni festeni, ismerni kell a technikákat, azt, hogy a kép különböző elemeit hogy állíthatjuk elő, stb. A RePaint tudását valódi művek elemzéséből szerezte, “karja” pedig egy 3D-s nyomtató, amelynek köszönhetően tíz rétegből keveri, állítja össze a végső színeket.

Ahhoz mondjuk, hogy az ilyen eljárással készülő Bruegel reprók elárasszák a lakásokat, még lesz szükség némi munkára: egyrészt a jelenlegi eljárással legfeljebb képeslaphoz hasonló méretben tud a RePaint dolgozni, másrészt a felületi strukturáltság és a fényvisszaverési képesség reprodukciója egyelőre még a jövő zenéje. Mindenesetre arra biztos jó lesz, hogy a drága és sérülékeny eredeti helyett egy arra megszólalásig hasonló utánzatot nézhessünk majd a múzeumokban.