2017. december 13., szerda

Gyorskeresés

Útvonal

Hírek » Történelem rovat

1942. május 19.

  • (f)
  • (p)
Írta: | | Forrás: IT café

Megszületett Gary Arlen Kildall, a nagy sikerű CP/M operációs rendszer kifejlesztője, a Digital Research Inc. alapítója. Legendáját rejtélyes történet alapozta meg: az 1980-as sikertelen tárgyalása a CP/M licenceléséről az IBM-mel, melynek hátterében ott láthatjuk a Kildallt ajánló Bill Gatest, aki a kudarc után szerződik az IBM-mel az MS DOS 1.0-ra, melyet sokan a CP/M koppintásának tartanak. Kildall egy fejsérülés következtében 1994-ben hunyt el.


Gary Arlen Kildall

A skandináv ősöktől származó Gary Arlen Kildall 1942. május 19-én az USA Washington államában, nevezetesen Seattle városában született meg – a születési hely a később vele történtek kapcsán mindenképpen sorsszerűnek tűnik, hiszen 1986 óta Seattle-től nem messze, Redmondban van a Microsoft székhelye.

Kildall a helyi egyetemre járt, matematikatanárnak készült, de hamar elkezdett érdeklődni a számítástechnika iránt. Végzés után a haditengerészetnél vállalt tanári állást a kaliforniai Montereyben. Érdeklődése és a földrajzi közelség (Monterey egy óra autóval a Szilícium-völgytől) vezették az Intelhez, akik 1971-ben adták ki az első kereskedelmi forgalomban is kapható mikroprocesszort, az Intel 4004-et. Kildallt annyira érdekelték a processzorok, hogy vásárolt is egyet, és programokat írt rá, másrészt pedig sikerült tanácsadóként segítenie az Intelt, így első kézből tudhatott meg információkat a CPU-król.

A fiatal szakember 1972-ben számítógép-tudományokból doktorált, majd visszatért tanítani a haditengerészethez. Közben már ekkor publikált egy roppant fontos tanulmányt, melyben ő vezeti be az adatfolyam-analízis fogalmát, melyet a compilerek a mai napig használnak a programvégrehajtás optimalizálására.

Az Intelnél hozzáfért a 8008-as és a 8080-as processzorokhoz is, ennek köszönhető, hogy 1973-ra kifejlesztette a mikroprocesszorok számára írt első magas szintű programozási nyelvet, a PL/M-et. Ugyanebben az évben készült el a híressé/hírhedtté vált CP/M operációs rendszerrel is, de az Intel ekkor a PL/M iránt érdeklődött inkább.

A CP/M legendája, az IBM és a Microsoft

Hir​d​e​t​és​

Kildall azonban nagy fantáziát látott a CP/M-ben, így feleségével, Dorothyval céget alapítottak Intergalactic Digital Research néven – a vállalkozást később átnevezték Digital Research Inc.-re, és úgy tervezték, hogy a témával foglalkozó magazinokban elhelyezett hirdetések útján fogják értékesíteni az operációs rendszert. Az áttörés akkor következet be, amikor az MITS Altair 8800 egyik klónjára, az IMSAI 8080-ra licencelte az OS-t a gyártó. A CP/M-et ezek után egyre több gyártó használta fel, és a szoftver lassanként mind több hardvert támogató kvázi szabvánnyá vált. Kildall ezek után nekiállt kidolgozni egy BIOS koncepcióját, egy olyan programcsomagét, melyet a hardveren tárolnak, és amelyik a CP/M operációs rendszer számára biztosítja, hogy módosítás nélkül futhasson a különféle rendszereken. Pályafutása csúcsán, 1981-ben a CP/M 3000 különféle számítógépen futott, és 5,4 millió dolláros éves bevételt hozott a Digital Researchnek.

A híres tárgyalásról biztos adatok gyakorlatilag nem állnak rendelkezésre, miden résztvevő másképp emlékezik.

Az IBM 1980-ban a legenda szerint Bill Gates, a Microsoft alapítója és tulajdonosa tanácsára kereste meg a Digital Researchöt, hogy megvásárolják a CP/M következő verzióját, a CP/M-86-ot az IBM PC számára. Gary Kildall állítólag a feleségére bízta az üzleti tárgyalást (ez volt a bevett gyakorlat, munkamegosztás náluk), ő közben kollégájával, Tom Rolanderrel magánrepülőjükön szoftvert szállított egy gyártónak, Bill Godboutnak.

Egy, a korral foglalkozó szakkönyv szerint az IBM képviselői ajánlatuk ismertetése előtt azt kérték Kildall feleségétől, hogy írjon alá egy titoktartási nyilatkozatot. Ő bizonytalan volt, ezért a cég ügyvédje, Gerry Davis tanácsára ezt addig nem akarta megtenni, míg a férje bele nem egyezik. Az valószínűnek tűnik, hogy a délután visszatérő Kildall megpróbálta folytatni a tárgyalásokat az IBM-mel, de sem azt nem tudni, hogy aláírta-e a titoktartási megállapodást, sem azt, hogy találkozott-e egyáltalán a cég képviselőivel.

A tárgyalások kudarcba fulladásának lehetséges okairól is csak találgatások láttak napvilágot. Meglehet, hogy a Digital Research, mint kis cég, nem akarta véglegesen eladni a jogokat, az IBM viszont nem akart belemenni egy jogdíjas licencelési konstrukcióba. Meglehet, hogy Kildall felesége úgy vélte: az akkor a Data General számára a PL/I implementációját végző vállalkozásuk képtelen lesz betartani az IBM által megadott határidőt – de mindezek csak találgatások, bármi történhetett.

Kildall később azt mondta egy visszaemlékezésben, hogy nem sokkal ezután ugyanazon a repülőn utaztak szabadságra a feleségével Floridába, amelyen az IBM képviselői is helyet foglaltak, és a gépen olyan sikeresen tárgyaltak, hogy szóban meg is állapodtak. Ezt az állítást azonban Kildall saját ügyvédje mellett cáfolja Jack Sams is, az IBM tárgyalóküldöttségének vezetője, aki azt mondta, hogy ő soha nem találkozott Gary Kildall-lal, és ugyanezt állítja egy másik, a tárgyaláson résztvevő IBM-alkalmazott is. Sams nem mondja, hogy Gary nem találkozhatot valakivel a küldöttségből azon a repülőn, ám vele biztos nem, mert ő visszarepült Seattle-be, hogy újra tárgyaljon a Microsofttal (egy híres mondatában az akkor már visszavonult Sams egyébként utal rá, hogy mindenki a saját érdekei szerint emlékezik: „We spun it, Kildall spun it, and Microsoft spun it”).

And the Winner is

A Microsoft ekkor már szállított néhány programot az IBM-nek, és mivel a Digital Researchcsel nem jutottak dűlőre, Sams megbízta Bill Gatest, hogy találjon nekik egy használható operációs rendszert. A Microsoft néhány hét múlva már jelentkezett is, ugyanis Paul Allen aláírt egy licencmegállapodást a Seattle Computer Products (SCP) nevű céggel, akik a CP/M egyik klónját 86-DOS néven forgalmazták. A Microsoft ezt a rendszert implementálta az IBM hardverére, majd a cég PC-DOS néven hozta forgalomba.

Kildall
Kildall és nevezetes repülője

Kildall a PC-DOS egy példányát megvizsgálva arra jutott, hogy az valójában a CP/M variációja, így megkérdezte ügyvédjétől, hogy milyen jogi lépéseket tehetne az ügyben. Gerry Davis úgy vélte, hogy az éppen akkoriban változott, még friss, a szoftverekre vonatkozó törvények nem fogalmaznak elég egyértelműen, hogy sikeres pert indítsanak rájuk alapozva. Kildall – miután volt egy teljesen eredménytelen, „csak mosolygunk egymásra, de egy lényeges szót se” találkozója Bill Gatesszel – azért az IBM-et megfenyegette, hogy eljárást kezdeményez ellenük, ám a cég roppant ügyesen igyekezett megúszni a lehetséges következményeket: felajánlották a szakembernek, hogy az IBM PC mellé a PC-DOS mellett opcionálisan kínálni fogják a CP/M-86-ot is. Kildall, a korábbi személyi számítógépek sikertelenségét látva, elfogadta az ajánlatot, úgy vélte, ez a gép is bukás lesz. Az IBM a piacra lépéskor csinálta meg a svédcsavart: a géphez nem adtak kötelezően telepített operációs rendszert, hanem felajánlották a vevőknek a PC-DOS-t, illetve a CP/M-86-ot is. Ám az előbbi 40, az utóbbi 240 dollárba került. Nem nehéz megtippelni, melyiket vették többen.

Kildall nem adta fel

Az IBM-mel való kudarcos tárgyalást a cégnél többen nem nézték jó szemmel, a történtek aláásták Kildall tekintélyét. Ő maga ezek után még több kísérleti projektbe is belevágott, az egyik legérdekesebb, hogy amikor megismerte az 1983-ban kiadott Apple Lisát, a grafikus felhasználói felülettől annyira lelkes lett, hogy cégénél kifejlesztették a saját GUI-t (Graphical Environment Manager – GEM), mely aztán a Novell tulajdona lett, akik 1991-ben felvásárolták a Digital Researchöt.

Érdemes megemlíteni az úgynevezett DR DOS történetét is. Ezt, a CP/M-et másoló MS DOS-t másoló szoftvert Kildall cége fejlesztette ki 1988-ban, hogy megszorítsák vele az addigra már hatalmas piacot nyerő Microsoftot. A Microsoft kénytelen volt ugyan javítani az MS DOS minőségén, hogy állják a versenyt, ám végül is nem a technológiai versengés döntött a javukra, hanem üzleti praktikák, melyek végül odáig vezettek, hogy a redmondi céget 1994-ben versenyügyi perbe fogták. Az 1994-es perben a Caldera Systems, a Digital Research utódcége azzal vádolta a Microsoftot, hogy a versenytársakkal szemben tisztességtelen licencfeltételekkel kínálta a gyártóknak az MS DOS-t (ezektől el is tiltották a Microsoftot), illetve a Windowson nem támogatták a DR DOS-t, valamint a Windowsba beépítettek egy programot, amely figyelmeztette a felhasználót, ha az akkor még nem önálló operációs rendszerként funkcionáló Windows alatt nem MS DOS, hanem DR DOS futott. Ezek miatt azonban nem indult eljárás, a Microsoft peren kívül fizetett 150 millió dollárt a Calderának, akik vállalták, hogy minden, az ügyhöz kapcsolódó dokumentumot megsemmisítenek.

Az élete második felére igen vagyonos emberré vált Kildall egyébként az Egyesült Államokban egy televíziós műsor által lett igen ismert, mivel ő volt a házigazdája az 1983-ban indított, népszerű Computer Chronicles nevű sorozatnak, amely a fogyasztó számítástechnika változásait követte nyomon.

Nagy mese

Kildall és az IBM eredménytelen tárgyalása az IT ipar egyik legnagyobb mítoszává nőtte ki magát, olyan legendává, melyről bizonyítékok nem állnak rendelkezésre, és minden érintett másképp emlékszik vissza rá. Bill Gates többször elmondta újságíróknak, hogy Kildall magának köszönheti, hogy nem a CP/M töltötte be azt a szerepet, melyet a PC-DOS (később: MS-DOS), mivel felelőtlenül és hanyagul állt a tárgyalásokhoz (egy ilyen fontos tárgyalás idején „röpködött”). Gary Kildall ezt szóban és írásban egyaránt tagadta, ő az IBM-et hibáztatta az árazási trükkért, illetve Bill Gatest kárhoztatta, akit azzal vádolt, hogy „sokat elvett tőlem és az iparágtól”, mivel úgy vélte, hogy a PC-DOS „tisztán és egyszerűen lopás”. (Kildall számára állítása szerint a legfájóbb az volt, hogy amikor a Washingtoni Egyetemen a számítástechnikai oktatás elindításának 25. évfordulóját ünnepelték, az ülés díszszónokának nem az itt PhD-t szerző, számtalan találmányt és fejlesztést jegyző mérnököt és tanárt, hanem azt a Bill Gatest kérték fel, aki félbehagyta egyetemi tanulmányait a Harvardon.) Az IBM részéről nagyon kevésszer kommentálták a történteket, és akkor sem árultak el tényeket, legfeljebb tagadták Kildall állításait.

A szakember legendáját tovább duzzasztotta, hogy máig tisztázatlan körülmények között hunyt el 1994-ben. Az biztos, hogy a fejét ért ütés volt a halála fő oka, de arról sok találgatás látott napvilágot, hogy a sérülést hogyan szerezte. Kildall egész életében rajongott a sportokért, a hivatalos változat szerint Montereyben, egy kerékpáros kocsmában leesett a székről, és ekkor ütötte be a fejét. De az akkori híradások írtak arról, hogy a székéből esett ki, hogy leesett a lépcsőn (felemlegették állítólagos alkoholizmusát is), sőt az is felmerült, hogy gyilkosság áldozata lett.

Copyright © 2000-2017 PROHARDVER Informatikai Kft.