A nagy visszhangot kiváltó, az internetes kalózkodás ellen irányuló HADOPI-törvény után a kormányzó párt által uralt francia Nemzetgyűlés kedden 312:214 arányban megszavazta annak a törvényjavaslatnak a vázlatát, melynek célja, hogy az országban bevezessenek egyfajta internetforgalom-szűrést, hogy – az indoklás szerint – hatékonyabban léphessenek fel a gyermekpornográfia ellen. A törvényjavaslatot most a felsőház, a Szenátus elé terjesztik, s ha ők nem kívánnak érdemben módosítani, akkor sürgősséggel szavazásra bocsáthatják. Ha véleménykülönbség alakul ki, akkor azt egy bizottság fogja tisztázni.
A szűrésre, a cenzúrára törekvő kormányzati intézkedések mindig ugyanazokat az ellenérveket hozzák felszínre, ebben az esetben is: a Loppsi 2 néven emlegetett (Loi d’orientation et de programmation pour la performance de la sécurité intérieure – A belbiztonságról szóló irányelvek és programok törvénye [azért a második, mivel egy ilyen törvényt Loppsi névvel 2002-ben már elfogadtak]) törvény olyan rendelkezéseket és módszereket tartalmaz, melyek túl nagy mozgásteret adnak a kormányzatnak, s félő, hogy az eredeti céltól eltérő okokból is ki fogják használi a jogi lehetőségeket. Magyarul: úgy fognak cenzúrázni, ahogy éppen akkor az érdekükben áll.
Maga a javaslat egyéként roppant átfogó, nagyon sok jogosítványt adna az állami szerveknek: a bank- és hitelkártyák ellenőrzésétől kezdve, a kamerás megfigyelésen át a különféle (pl. DNS-) adatbázisok használatáig. Ha felmerül a pedofília gyanúja, akkor a rendőrség gyakorlatilag szabad kezet kapna: kémkedhetnek az interneten, lehallgathatják a telefonokat, illetve a szolgáltatókat is utasíthatják (a legegyszerűbb esetben arra, hogy blokkolják a gyermekpornográfiát tartalmazó oldalakat).
Az ellenzők szerint a tartalomszűrés nem jó választás, abszolút hatástalan a gyermekpornográfia elleni küzdelemben: legfőképp azért nem, mivel az ebben az iparágban tevékenykedők az elmúlt évek trendjeit figyelve már felkészültek a szűrésre, ezért ezeket az illegális tartalmakat ma már jórészt titkosított P2P-rendszereken osztják meg, ezek ellen pedig nem tud fellépni a szolgáltató. Egy jelentés szerint a szűrés alkalmazása kezdetben 140 millió euróba kerülne (később egyre többe), s ezt valójában a semmire költenék el. De ezek az aggodalmak süket fülekre találtak, az ellenzéki képviselőknek még azt sem sikerült elérniük, hogy a majdan blokkolandó internetcímek listáját havonta nézze át egy testület, hogy valóban szükséges-e a tiltás.
Az a jogos félelem ébredhet az emberekben – érvelnek az ellenzők –, hogy létrejön egy internetes szűrőrendszer, mely a gyermekpornográfiával szemben gyakorlatilag semmit sem ér, ám az infrastruktúrát más tartalmak szűrésére viszont ki lehet majd használni – például a netes kalózkodás ellen, ahogy ezt Sarkozy elnök januári beszédében javasolta.
