Habár a horribilis összegért megvásárolt YouTube a Google számára elképsztő számú letöltést és oldallátogatást hozott, ez a felvásárlás mind a mai napig a gazdaságilag megkérdőjelezhető döntések közé tartozik. Már a kezdet kezdetén világos volt, hogy a vásárlónak meg kell majd küzdenie a a jogvédett tartalmak feltöltése miatt hangosan elégedetlenkedő, gyakran perekkel fenyegető kiadókkal. Ezt Google eddig több-kevesebb sikerrel megoldotta (ahol lehetett, kétoldalú szerződéseket kötöttek, illetve igyekeznek maximálisan betartani a kiadói követeléseket, és ha jogvédett tartalomra figyelmezteti őket egy felhasználó, akkor azt törlik – igaz, legtöbbször csak átmenetileg), ám a viharok lecsillapítása után egy legalább olyan súlyos problémával:kell szembenézniük: a YouTube-ból hallatlan népszerűsége ellenére is nehéz pénzt csinálni, mivel a cégek nem igazán kedvelik mint reklámhordozót.
A problémát nem nagyon feszegető Google helyett általában gazdasági elemző, piackutató cégek szokták erre felhívni a figyelmet, ám tavaly augusztusban Eric Schmidt, a vállalat elnök-vezérigazgatója – aki elismerte, hogy ráfizetnek a YouTube üzemeltetésére – határozottan kijelentette, hogy olyan szolgáltatásról, olyan „brandről” van szó, ami igen fontos cége számára, s minden módot ki fognak próbálni, hogy gazdaságossá tegyék az üzemeltetést.
Ám hiába történtek lépések ez irányban, a Credit Suisse áprilisi jelentése szerint a YouTube idén 470 millió dollárjába fog kerülni a Google-nak, bevételt pedig szinte egyáltalán nem hoz. Az elemzőket azonban foglalkoztatja a világ egyik legnépszerűbb weboldalának sorsa, és egy kaliforniai elemzőcég, a RampRate már kedvezőbb(?) előrejelzést tett közzé: szerintük a YouTube 2009-ben „csak” 174 millió dolláros veszteséget fog termelni.
A YouTube szóvivője, Aaron Zamost nem kívánta közvetlenül kommentálni a RampRate jelentését, mivel nem ismerte még a részleteket, de azt elmondta, hogy a videókba ágyazott, illetve azokhoz kapcsolódó hirdetések száma egyre bővül, jelentős jövedelmet termelve ezzel a cégnek, ám az üzleti konstrukció miatt – meg kell osztani a bevételt a hirdetőkkel – kevéssé látszik az eredmény, de ezt a gyakorlatot fenn kívánják tartani: „Méltányosak akarunk lenni partnereinkkel, mert ha ők sikeresek, akkor mi is azok vagyunk.”
A Google ugyanakkor „megengedheti magának ezt a kísérletet”, hiszen a tavalyi évet 4,2 milliárd dolláros eredménnyel zárták, s az idei első gazdasági negyedévben is 1,4 milliárd dolláros profitot könyvelhettek el. A fenti találgatások – márpedig azok, akármilyen tekintélyes elemzők is készítik a jelentéseket, mivel a Google könyveléséhez senki nem fér hozzá, így csak az általában ismert költségekből indulhatnak ki (energia, tárhely, sávszélesség) – semmiképp nem adnak választ arra, hogy a Google-nak mennyibe kerül az üzemeltetés – s ez nem lehet kevés, mivel a YouTube-ra percenként 17–20 órányi mozgóképes tartalom kerül fel. Talán csak abban van egyetértés, hogy a rezsiköltség körülbelül 300 és 400 millió dollár között van évente – a kalforniai RampRate azonban ezt is kevesebbre becsüli, szerintük minderre elég 83 millió dollár is, s ezt azzal magyarázzák, hogy a Google exkluzív megállapodásokkal tudott takarékoskodni, hiszen a világ egyik vezető internetes cége olyan engedményeket tud elérni a tárgyalások során, amit más nem, vagyis nem szabad a listaárakkal számolni.
