Történetének legaktívabb időszakát éli az utóbbi fél évben a Google, bízvást kijelenthetjük, hogy gőzhengerként nyomul a cég. Az őszi, tél eleji bejelentések után itt az újabb: a marketinggépezet nem áll le, s már most tudhatjuk, hogy január 5-én egy fontos innovációról számolnak be az Android operációs rendszerrel kapcsolatban. Ez két dolgot jelenthet. A valószínűbb az, hogy a hírekben, szivárogtatásokban ügyesen adagolt Google-telefon, a Nexus One lesz a téma (ma derült ki, hogy kártyafüggetlenül 530 dollár, kétéves előfizetésben 180 dollár lesz az ára). Persze az is megeshet, hogy a – szintén ügyes pletykahadjárattal felvezetett – Google-netbook is szóba kerül.

Nem nagy bátorság azt mondani, hogy a Google korszakváltást igyekszik végrehajtani. Ez akár döbbenetesnek is nevezhető egy olyan vállalat esetében, mely alig több mint tíz éve alakult meg, de az IT-iparban nem szokatlan ez. Mára már a kívülállók számára is világos három olyan szegmens, ahol roppant keményen, a piaci elsőség igényével lépnek fel.

• Körülbelül egy-másfél éve lett világos, hogy a cég által fejlesztett számtalan ingyenes, igen jó minőségű online szolgáltatást nem elszigetelt működtetésre tervezték, hanem egy alaposan, szigorúan végiggondolt koncepció jegyében egységként képzelték el már évekkel ezelőtt. Iszonyú mennyiségű, a felhasználókat nagy erővel vonzó online alkalmazást kínálnak, kínáltak, s körülbelül 2007 vége óta elkezdődött ezek „összevonása”, vagyis az, hogy lassanként kialakítsanak egy nehezen meghatározható „Google-platformot”. Létrehozták – a jelenleg még igazi versenytárs nélkül álló – kereső mellett a Google Mapset, a Google Earthöt (ezt ugye megfejelték a navigációs szolgáltatással), megszületett az online office, hatalmas energiákat fektetnek a képkereső technológia javításába, jelen pillanatban a legnagyobb perspektívával rendelkező webes fordító az övék (a DARPA eredményei most még nem felhasználhatóak a nagyközönség számára), elkészítettek egy netes operációs rendszert (Chrome OS), beléptek a mobilpiacra az Androiddal, a netes kommunikációt a még kétséges sorsú Wave-vel igyekeznek befolyásolni, megnyerték a kreatívokat a 3D-s alkalmazások közkinccsé tételével, a Gmail lassanként a legfontosabb levelezőszolgáltatás lesz, megszerezték a YouTube-ot (ahol a friss hírek szerint online játéktér is létre fog jönni) stb. S mindezekben az az igazán nagy trükk, hogy ezek átjárhatóak, könnyedén használható az egyik a másikból – legalábbis ez a folyamat zajlik most. Igaz, hogy a Google által kínált ingyenes szolgáltatások önmagukban nem újdonságok, hiszen az online IT-ipar más cégei is biztosítanak ingyen ilyeneket (elég csak a Microsoft valóban professzionális és kiváló Live-családját említeni), de a Google imázsával és reklámerejével ezek az alternatívák nem tudnak versenyezni az átlagfelhasználók körében
• A másik, sokkal kevesebb hírverést kapó folyamat az, hogy a Google tőkeerejében és a válság ellenére is robusztus reklámbevételeiben bízva arra törekszik, hogy az online hirdetési piacon megkérdőjelezhetetlen pozíciót érjen el. Eric Schmidt, a vállalat elnök-vezérigazgatója kifejtette annak idején, hogy a heti egy felvásárlás a cég célja, s ezt tartják is. Leginkább nagy piaccal rendelkező, illetve ígéretes technológiákat alkalmazó hirdetési cégeket vesznek meg, s a felhasználó időnként nem is tudja, hogy az online hirdetések mögött már a Google rejtőzik – bár a titkolózás nem jellemző rájuk: egyértelműen az internet első számú reklámcégévé akarnak válni, hiszen csak így lehet az előző pontban említett ingyenes szolgáltatásokat kínálni
• A harmadik szegmens az, amire valószínűleg a jövő heti bejelentés is utal: kilépni az online piacról, s a fizikailag megfogható világban is jelen lenni. A mobilos (illetve, a tervek szerint netbookos) operációs rendszer, az Android is ezt szolgálja, erre lehet építeni saját telefont, saját kis számítógépet. Emellett kevés hangsúlyt kap, de a Google igyekszik a távközlési iparban is cövekeket lerakni: beléptek a kábelépítési piacra, igyekeznek az Egyesült Államokban a szolgáltatói szegmensben is helyet szerezni, s nem áll távol tőlük a saját mobilhálózat kiépítése sem – habár ez utóbbi egyelőre inkább vágyálom

Amit láthatunk: az időnként bicskanyitogatóan magabiztos Eric Schmidt komolyan gondolja azt, hogy a Google legyen az internet. Vagyis a cég célja, ez nem vitás, hogy a cloud, a hálózati felhasználás felé tolja el a jelenlegi fogyasztói piacot. Ez tökéletesen, kizáró módon nyilvánvalóan nem sikerülhet, hiszen a vállakozói szféra ezer okból lép fel más igényekkel, őket ez nem érinti, de Google-nak nem is ez a fontos, hanem az a több milliárd átlagfelhasználó, akiknek a gyerekei húsz év múlva már nem internetezni fognak, hanem „guglizni” – hacsak addig nem történik valami.