A nagy IT-cégek vezetői előszeretettel bocsátkoznak jóslásokba szakterületüket illetően (az önbizalom valamilyen módon jogos is, hiszen ők maguk is aktív befolyásolói a jövőnek), ez alól Eric Schmidt, a Google vezérigazgatója sem kivétel, aki a Gartner piackutató intézet Orlandóban megtartott Symposium/ITxpo 2009 elnevezésű konferenciáján október végén ötezer IT-vezető előtt vázolta fel, hogy szerinte a következő öt évben milyen tendenciák várhatóak az interneten.

Mondandójában hangsúlyosan kitért arra a nem épp revelatív szempontra, hogy a vállalkozásoknak marketingjük és tervezett üzleti modelljeik kapcsán különös figyelmet kell fordítaniuk a fiatal fogyasztókra, majd plasztikusan, gyakorlatilag hét pontba foglalta, hogy milyen arculata lesz az internetnek 2015-re.

• öt év múlva – a mai angol dominanciával szemben – az internetes tartalmak döntő része kínai nyelvű lesz
• Moore törvénye nem veszíti érvényét, ezért a 2015-ben működő számítógépek képességei jelentős mértékben meghaladják a maiak adottságait
• a széles sávú hozzáférés sebessége [s itt valószínűleg a fejlett területek letöltési átlagára gondolt] meghaladja a 100 Mb/s-ot, s ez lehetőséget ad arra, hogy az internetes hálózatokon kínálják a szolgáltatók a televíziós, a rádiós, valamint a hagyományos netes tartalmakat
• a YouTube addigra jelentős pénztermelő vállalkozássá válik [Schmidt itt – és a továbbiakban – kissé összemossa az internet és a Google jövőjét – bár azt el kell ismerni, hogy a YouTube lassanként legalább annyira uralkodó és meghatározó eleme az internetes videópiacnak, mint a Google keresője a keresőpiacnak]
• a valós idejű információk ugyanolyan értékessé válnak a neten, mint más, valójában archív módon kínált információk, s erre a trendre kiemelten figyelnek a Google szakemberei a kereső szolgáltatásainak bővítésénél
• a Google már most is tud valós időben találatokat indexelni, ám arra nincs (technológiai) válasz, hogy miképp lehetne e találatokat rangsorolni, minősíteni [Schmidt itt nyilván azokra az egyre szaporodó kísérletekre reagált, melyek a valós idejű keresési technológiákat vizsgálják, védekezése pedig arra mutat rá, hogy a rangsorolás („ranking”) technológiája, melyben talán valóban a Google a legjobb, jelenleg egy ilyen keresésnél megoldatlan. Ugyanakkor érdemes elgondolkodni azon, hiszen vannak rá példák, hogy talán az a hallatlan sikeres keresési és minősítési módszer, mely az internetes tartalmak káoszát egy tíz éven át folyamatosan fejlesztett komplex technológia segítségével a felhasználók többsége számára használható szolgáltatássá alakította, vajon tartható-e még? Nem jött-e el az ideje egy új Google-nak? Nem kéne-e változtatnunk az elvárásainkon egy keresővel szemben? Ez a megállapítás – épp a valós idejű keresés esetében – a Microsoft Bingjének is szólt, mely ha nem is szakított gyökeresen az eddigi módszerekkel, jelentős pontokon más felfogást tükröz, mint a Google-é, hiszen nagy közösségi oldalakkal keresik az együttműködési lehetőségeket.]
• a keresőszolgáltatásoknak sokkal nagyobb hangsúlyt kell helyezniük a felhasználók által generált információkra, mivel úgy tűnik, az emberek egyre inkább más felhasználók tartalmaira kíváncsiak, s kevésbé a hagyományos információforrásokra – ám itt is az előző probléma jelentkezik: hogyan lehet ezeket rangsorolni? Schmidt bízik abban, hogy a Google meg tudja ezt a problémát oldani. [Kifogás lehet: mint fent. Ha tényleg ennyire a webkettő (vagy inkább valami furcsa „webhárom”) kerül az üzletemberek fókuszába, akkor talán az alapoktól kellene újratervezni a keresők koncepcióját, de legalábbis új típusú megoldásokat kell keresni.]

Eric Schmidt ugyan nem fejtette ki ezt teoretikusan, de megszólalásaiból, véleményéből egyértelmű, hogy a keresőcég viselkedése a közeljövőben már egyáltalán nem az alapítók eredeti szándékát tükrözi, mely szerint (egy egyébként jövedelmező vállalkozás keretében) a világhálón lévő tartalmak közötti eligazodásban segítsék a felhasználót, hanem az üzleti harcok közepette egyre inkább az internetes tartalmak közvetett formálását tűzték ki célul – nem véletlen, hogy Schmidt olyan sokat beszélt a netbookokról és a cloudról.

Mielőtt elkezdődnének az összeesküvés-elméletekről szóló viták: nem hiszem, hogy a Google az ördög, hogy rosszabb, mint más nagy internetes cégek. De úgy vélem, túl nagyok lettek, s olyan uralkodó keretrendszert biztosítanak a neten, mely elől lassan alig van menekvés, az alternatíváknak egyre kevesebb a lehetősége – mintha a Coca-Cola mellett akarna valaki új üdítőt készíteni.

Ha a boltban csak kétcentes meg négycentes röviditalos poharat árulnak, akkor hiába ragaszkodom én ahhoz, hogy felest akarok kínálni a barátaimnak, mivel ennek végrehajtásához már komoly munkát kell befektetnem.