A Facebookhoz való viszony már eddig is élesen megosztotta az internetezőket, a nem internetezőket, a közösségi oldalakat használókat, a nem használókat, de nagyon úgy tűnik, ez a megosztottság a jövőben csak fokozódni fog, az újabb és újabb konfliktusok megannyi heves vitát fognak generálni.
Ahogy beszámoltunk róla, az Egyesült Államokban már érezhető annak a trendnek a hatása, amikor mind több helyen igyekeznek megkövetelni a munkavállalóktól bizonyos esetekben a személyes Facebook-fiókhoz való hozzáférést, néha jogosnak, néha jogtalannak tűnő módon. Biztosak lehetünk abban, hogy hamarosan nálunk is megjelennek ezek a törekvések, a nyilvános profilok megvizsgálása után az érdekeltek egyre több információhoz szeretnének jutni.
Megadod, vagy kirúgunk
A probléma bonyolultságát és egyelőre megoldatlanságát kiválóan példázza egy minapi amerikai eset, amikor egy tanárnőt azért függesztették fel állásából, mivel munkáltatója egy híresztelés után nyomozva kérte tőle a személyes Facebook-fiókjához való hozzáférést.
A történet szerint a Kimberly Hester nevű tanárnő egy olyan képet töltött fel a közösségi oldalra még tavaly áprilisban, melyen egy munkatársa cipőbe bújtatott bokája volt látható lecsúsztatott nadrágszáraival. A tanárnő szerint semmiféle pornográfiáról nincs szó, a vicces kép munkaidőn kívül készült egy buliban.
A kép szerinte kifogásolható tartalmát egy szülő, Hester Facebook-ismerőse jelezte a tanárnő új munkahelyén, bár az akkor készült, amikor ő még egy másik általános iskolában dolgozott tanácsadóként.
Az új iskola vezetője néhány nappal a bejelentés után magához hívatta Hestert, és azt követelte tőle többször is, hogy megnézhesse Facebook-fiókjának tartalmát. Ehhez ő nem járult hozzá. Nem sokkal később fenyegető levelet kapott az iskola igazgatójától, amelyben kijelentették, hogy mivel nem adta meg önként a hozzáférési adatokat, ne számítson semmi jóra. Ezek után szabadságra küldték, majd a további vizsgálat idejére felfüggesztették.
A felhasználó felelősségéről és a rosszindulatról
A történet csak látszólag humoros, ugyanis a közösségi oldalak, így főként a Facebook térnyerése olyan villámgyors volt, hogy egyelőre – legalábbis a precedensekre nagy gondot fordító angolszász jogrendszerekben – nincsenek sem új szabályok, sem minták ezekre az esetekre, így az iskola követelése egy helyi szakértő szerint szigorúan véve nem mondható jogszerűtlennek.
De ha eltekintünk az amerikai vonatkozástól, akkor a más jogi elvek alapján működő Európában is akadhatnak még gondok ilyen esetekben. A kontinens jogrendjében a magánélethez való jog szigorúan védett, ám azt már nem könnyű meghatározni, hogy a digitális világban hogyan is kell alkalmazni a világos szabályokat. A fenti történetből úgy tűnik, a tanárnő használta a Facebook adatvédelmi lehetőségeit, azért nem tudta az igazgató megnézni a feljelentő által hivatkozott képet, mivel az nem volt publikus, csakis az ismerősök számára látható. Ebben az esetben felmerül a kérdés, hogy kinek és milyen módon van joga kikényszeríteni a hozzáférés megadását – feltehetően csak a hatóságoknak, még az USA-ban is.
Az a sokat hangoztatott érv,, hogy ha aggódik valaki, akkor ne legyen tagja a közösségi oldalnak, illetve ne töltsön fel kompromittáló képet magáról vagy másról, most sem igazán állja meg a helyét. Mégpedig azért nem, mivel az, hogy mi kompromittáló és mi nem, az roppant relatív – egy fedetlen női arc mást jelent egy ortodox muszlim számára, és mást egy kereszténynek. Mivel nem láttuk, nem tudjuk, hogy Hester esetében ténylegesen milyen képről van szó. De az nagyon valószínűnek tűnik, hogy az önjelölt erkölcscsőszök kiváló eszközt kapnának a kezükbe, ha minden egyes ilyen feljelentés komoly szankciókkal járna – ráadásul itt valószínűleg egy nem nyilvánosan terjesztett, hanem egy bizalmas körben megosztott dokumentumról volt szó.
Bizonyos állásokhoz, munkakörökhöz természetesen szükséges a közösség által meghatározott erkölcsi minimum betartása, e szigorúan behatárolt szűk körben akár törvény is előírhatja a teljes átvilágítást, ám azt megtapasztalhattuk már hazánkban is, hogy milyen vékony jég az, amikor szíre-szóra lehetséges a feljelentés. És teljesen mindegy, hogy volt-e alapja, az egyszer besározott becsületet nagyon nehéz tisztára mosni, az alaptalan, ám nagyon súlyos vádak lemoshatatlanul ráragadnak az illetőre.
