Némi kis csalással, kezdjük egy olyan hírrel, amely nem a Google-ről szól, habár némi kapcsolódást nem lehet eltagadni. Nagy vihart kavart nemrég a Google Street View, amely fotókon alapuló 3D-s látvánnyal örvendezteti meg a felhasználókat, igaz, eközben némi személyiségjogi problémákat is felvet. Valami hasonlót csináltak az EveryScape nevű vállalkozás fejlesztői is, de mégis más a dolog szelleme. A technológia nagyon hasonló – legalábbis a weboldalt nézegetve –, mint a Google-nél alkalmazott, de itt még csak egyetlen tér, a San Franciscó-i Union Square járható be – ám nem csak kívülről, hanem bemehetünk az épületekbe, szétnézhetünk a boltokban is: nem csak az úthoz kötött virtuális autóról nézhetünk szét, hanem a mozgás teljesen szabad, nem kötődik az utcák alapparamétereihez. Roppant szűkszavú tájékoztatást kapunk, de valahogy úgy képzelhetik az alapítók, hogy többszörösen is bevonják a felhasználókat a további fejlesztésbe. Egyrészt szavazást tartanak arról, hogy mely helyek legyenek a következők, amelyek virtuális mását hasonló módon be lehet járni. Másrészt lehet a projekt munkatársának jelentkezni – hogy ez mit is jelent, az nem derül ki.
De akkor térjünk is vissza a Google-höz.
Az egyik – s a legkevésbé látványos, ám annál nagyobb súlyú – változás, hogy a Google és a Salesforce.com megállapodtak az együttműködés kereteiben. Ez körülbelül úgy fog működni, hogy ha a felhasználó rákattint egy hirdetésre a Google oldalain, akkor, ha további információkhoz akar hozzáférni, kap egy adatlapot, amelynek kitöltése után az információk a Salesforce.com adatbázisába is bekerülnek. S ez csak az indulás, mert a két cég együttesen bíz meg fejlesztői csapatokat, hogy a két vállalat kereskedelmi stratégiáját és rendszerét összehangoló új szoftvereket tervezzenek.
A másik – bennünket sajnos egyelőre még nem érintő – új szolgáltatásuk a Google Calendar Gallery, amely gyakorlatilag egy eseménynaptár, ahol különböző kategóriákba sorolva rendezvények ideje és helye van felsorolva, s e gadget használata afféle digitális USAEst programfüzetként működik.
De elindítottak egy másik szolgáltatást is, ami újra csak a Google Maps része. Ez amolyan netes útvonaltervező, ahol be lehet írni az indulási helyet és a célállomást, s megkapjuk egyrészt a térképen kirajzolt útvonalat, illetve a bal oldali sávban a részletes útvonaltervet, illetve az utazás időtartamát. Ez elég vicces bizonyos szempontból, mert ahogy a New York-i indulástól megkaptam a Magyarországig vezető útvonaltervet, az azzal kezdődött, hogy forduljak be jobbra a Broadway-re, aztán ahogy megérkeztem a Christopher Columbus Parkba, onnan ússzam át az Atlanti-óceánt – összesen egy hónap az út. De tréfát félretéve, úgy tűnik, az Egyesült Államokon belül sokkal informatívabb a szolgáltatás, az amerikai vasút- és légitársaságok, illetve a japán kompcégek már szerepelnek az adatbázisban, s van ahol a buszmenetrendek, hajómenetrendek stb. is be vannak már építve. Persze egy ilyen rendszer működtetéséhez rengeteg adat kell, s Christoph Oehler, a Google termékmenedzsere el is mondta, hogy gőzerővel dolgoznak ezen, de valójában még kísérleti fázisban van a rendszer.
És még mindig a látvány. A Google megállapodott egy fapados légitársasággal, a Jet Blue-val, hogy a gépek üléseinek háttámlájába elhelyeznek egy monitort, amelynek segítségével a Google Maps oldalain láthatják, hogy hol is járnak(?). És még verseny is lesz, mivel az utasok által készített képeket feltöltik a Google adatbázisába, s 10 nyertest is kisorsolnak.
A végére a hét számomra legkedvesebb története. Többször írtunk már a Google nagyszabású könyvdigitalizálási projektjéről – amelyhez a héten újabb könyvtári csoport csatlakozott –, s arról is, hogy bizonyos könyvtári, kiadói körök nagy erőket vonultatnak fel az óriáscég ellen. A panaszok már bíróságra is kerültek (legalábbis Amerikában). Ám az egyik könyvesnek nem volt ez elég, s egy partizánakcióval kívánta felhívni a figyelmet a Google szerinte törvénytelen magatartására. Egy nagy amerikai könyvvásáron, ahol a Google is propagálta internetes adatbázisát, a fent nevezett úr, Richard Charkin és társa egyszerűen elloptak a Google standjáról két laptopot. Egy órába telt, míg a Google alkalmazottai észrevették, s Charkinék ekkor visszaadták a gépeket. Eszmei mondanivaló: a könyves a Google korábbi magatartására és a kiadókkal szemben használt indoklásukra utalt, amikor érvelésüket kifordította: ezek szerint sehol nem volt kiírva, hogy laptopot lopni tilos, de attól még nem szabad. Úgy érzi ez a könyvekre is igaz.
Ja, és közben a hangok is megérkeztek a Google Earthre.
