Nemrég számoltunk be arról, hogy a Hamisítás Elleni Nemzeti Testület (HENT) az elkövetkező fél évben egy olyan átfogó, a tágan értelmezett hamisítás visszaszorítását célzó cselekvési tervet fog kidolgozni a kormány számára, amelynek hangsúlyos része lesz az internetes kalózkodás kezelése. Itthon két fő elképzelés látszik kikristályosodni e probléma megoldására, ezek közül az egyik az ún. kulturális átalánydíj – gúnynevén: internetadó –, melyet az internetszolgáltatás árába építenének be. Hasonlóan az üreshordozó-díjakhoz, ez is a jogtulajdonosok ellentételezésére szolgálna.
Az E.szer.int blog tegnapi posztja egy olyan brit tanulmányt ismertet, amelyben két londoni közgazdász (?) érvel a „három dobásod van” vagy fokozatos válasz néven ismert eljárás ellen és az internetátalány mellett. A szöveg több megfontolásra érdemes szempontot felvet:
- „A jogosultak hibát követnek el, amikor a kár megállapítása során minden letöltést figyelembe vesznek, mivel a letöltők – piaci helyzetben – nem vásárolnának annyi hangfelvételt, mint amennyit letöltenek.
- A zenefogyasztás jellege alapvetően megváltozott az elmúlt években, a zene egyre kevésbé jelenik meg kész termékként.
- Módosult a háztartások kultúrára szánt kiadásainak szerkezete is, egyre többet költenek élő előadásokra (a dráguló árak miatt), ebből következően kevesebb marad fizikai hordozókra.
- Az utóbbi években a zeneipar online bevételei folyamatosan és jelentősen növekedtek.”
A teljes ismertető itt olvasható.
