Hirdetés

A svéd mintaállam lesz az igazi Nagy Testvér?

Hirdetés


A svéd kormány nagy vihart okozó törvényjavaslatot nyújtott be a múlt héten a parlamentnek, melyben a Nemzetvédelmi Hivatal távközléssel foglalkozó osztályának (FRA) megadná a törvényi felhatalmazást arra, hogy bírósági végzés nélkül is monitorozhassák a svéd állampolgárok e-mailjeit és telefonbeszélgetéseit.

Az FRA, a nagy múltú és tekintélyes védelmi intézmény (ők fejtették meg a nácik kódolását a 2. világháború során, illetve ez a szervezet hallgatta le a szovjet adásokat a hidegháború idején) jelenleg csakis a katonai kommunikációt figyelheti. Ám Mikael Odenberg védelmi miniszter azzal érvelt a javaslat benyújtásakor, hogy a megváltozott technológiai körülmények között nemzetbiztonsági szempontból szükséges új eszközöket bevetni az ország lakóinak biztonsága érdekében, hiszen az oly sok jót adó internet a terroristák kezébe is új fegyvert adott.

Ha a svéd parlament megszavazza az új törvényt, akkor az 2007. július elsejétől lépne életbe. De nem kevesen vannak azok sem, akik éles kritikával illették a tervezett változtatásokat. Köztük az egyik legtekintélyesebb Thomas Bodström, a korábbi igazságügy-miniszter, aki már a tervezet januári előkerülésekor is úgy vélekedett, hogy egy kontrollálatlan ellenőrzési jogkör, mely nem lenne bírósági döntésekhez kötve, súlyosan sértené a polgárok személyes szabadságát. A zöldek és a svéd baloldali pártok mellett érdekes módon ellenzi a javaslatot a svéd biztonsági szolgálat, a Säpo is, melynek egyik vezetője, Lars-Åke Johansson úgy nyilatkozott, hogy tűrhetetlen jogsértés lenne úgy nyomozni emberek után, hogy nem merül fel annak a gyanúja, hogy valamiféle bűnténnyel gyanúsíthatóak. Anne Ramberg, a svéd jogi kamara vezetője pedig úgy vélte, hogy a világ egyik legdemokratikusabb berendezkedésű államára nézve szégyen volna, ha állampolgárait kiterjedtebb megfigyelésnek vetné alá, mint a személyiségi jogokat európai mércével mérve kevéssé tisztelő Egyesült Államokban (az USA-ban az elektronikus kommunikációt ugyan hellyel-közzel törvényesen figyelik meg a nemzetbiztonságiak, viszont a telefonbeszélgetések lehallgatása a legtöbb államban roppant szigorúan szabályozott, általában csak konkrét bűncselekmény alapos gyanúja esetén engedélyezheti a bíróság).

Ám hiába a tiltakozások, a parlament felvette napirendjére a törvényjavaslatot, s tehetik ezt annak tudatában, hogy – talán a mindent háttérbe szorító kampányoknak köszönhetően – a személyes szabadságukra egykor oly büszke svédek közül egy kormányzati felkérésre készült januári felmérés szerint ma öt svéd emberből négy elfogadja azt, hogy lehallgassák a személyes kommunikációját, ha ezzel vissza lehet szorítani a terrorizmust.

De ez sem biztos. Egy, a kormánytól független elemzőcég februári jelentése ugyanis azt mondja, hogy a svéd állampolgárok hatvan százaléka elutasítja a törvényjavaslatot.

Ja, és még egy érdekes tény. A lehallgatás befektetési költségeit az állam a távközlési társaságokkal kívánná megfizettetni.

Azóta történt

Előzmények