Felturbózni a vasat!

Az utóbbi években hatalmas mértékben felszaporodott a számítógéppel csak most ismerkedő felhasználók aránya, és a gépeket összeállító szervizek néha alig győzik a munkát. Nem csoda, ha a boltokból, az összerakó műhelyekből kikerülő új számítógépeken rendszerint csak egy alap operációs rendszer – manapság főként Windows XP Home vagy Professional, esetleg valamelyik Linux-disztribúció – van gyári alapbeállításokkal, és a számítógépek beépített hardverelemeihez tartozó meghajtószoftverek nem mindig, vagy nem a legfrissebb változatban kerülnek fel. E helyzet szükségszerű következménye teljesítményromlás, és néhány kényelmi funkció igencsak bosszantó kiesése.

Egy másik alaphelyzet, amikor egy használt, felújított számítógépet kapunk vagy vásárolunk, és azt használatba is szeretnénk venni. Rendszerint jó lenne tudni, mi van benne pontosan, márpedig igen körülményes, és nagy szakértelmet kívánó feladat a gépház felnyitása, és megfelelő segédprogramok nélkül egy tételes hardverleltár összeállítása. A felnyitás a vásárolt gépek esetén garanciavesztéssel járhatna, és az is igaz, hogy nem mindenki élvezi, ha a csavarhúzóval kell nekiesnie az új számítógépnek.

Mire vagyunk kíváncsiak egy új otthoni gépnél?

Feltételezve, hogy az érintett számítógépen már van telepített Windows rendszer, rengeteg adatot meg lehet nézni a Windows Vezérlőpultjának Rendszer appletjén. A probléma csupán az, hogy nincs minden adat egy helyen, és vannak olyan rejtett beállítások, amelyeket segédprogramok és/vagy szakértelem nélkül nem lehet így előcsalogatni.

Azt megtudhatjuk, hogy mennyi memória van telepítve a gépbe, de nem kapunk információt arról, hogy ez hány és mekkora memóriamodulból áll, mennyi szabad bővítőhelyünk van – ha maradt még egyáltalán. A telepített memórialapkák között nem kevés van, amelyről kézikönyv vagy segédkönyv nélkül bajos megállapítani a méretet, a sebességet és egyéb, a megfelelő működési beállításhoz nélkülözhetetlen adatokat.

Erre vajon mikor van szükség? Gondoljuk csak el, hogy látva a pillanatnyilag alacsony memóriaárakat, eldöntöttük, hogy befektetünk néhány ezer forintot a memóriabővítésbe. A szakboltban olyan indiszkrét kérdéseket fognak feltenni a kívánt memória méretén túl, hogy egyáltalán van-e még üres memóriacsatlakozónk, és mennyi, milyen típusú (SDRAM vagy DDR stb.) RAM-okat tud gépünk kezelni, milyen a memória sebessége, milyen a frissítési gyakoriság, a memóriaidőzítések és pár egyéb, a laikusokat csak megrémítő kérdés.

A legtöbbször két használhatónak tűnő tanácsot kapunk: vigyük be a gépet, és majd a szerviz beépíti a bővítést, vagy próbálkozzunk magunk a beszereléssel, s ha nem megy, addig cserélik, amíg nem találunk működőt. Alternatívaként azt is szokták javasolni, hogy vegyünk inkább nagyobb méretű új memóriát, és dobjuk ki a régi modulokat. De miért kellene pazarolni? Mindegyik esetben csak veszítenénk az üzleten: szervizköltséget, saját munkaidőt vagy kidobott alkatrészeket.

Hasonló gondot jelenthet a videokártya, a hálózati adapter, az alaplapi lapkakészletek pontos azonosítása, a telepített javítócsomagok, sőt vírusvédelmi szoftver (és vírusadatbázis) meglétének és naprakészségének ellenőrzése. Az egyik javasolható megoldás az EVEREST (www.lavalys.hu) program legfrissebb Home vagy Professional változatának beszerzése.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!