Keresés

Új hozzászólás Aktív témák

  • Dr.F.E.R.I.

    addikt

    Végigolvastam a hozzászólásokat. Szép szakmai viták kerekedtek, magára a cikkre kevesebben reflektáltak. Utóbbiak táborát erősítve, leírnám én is, saját magam miben látom az okokat (elnézést, ha 'kicsit' hosszú leszek). Rólam annyit, hogy kisáltalánosban még kék iskolaköpenyt kellett viselnem, a középiskolai, majd technikusi tanulmányaimat az ezredfordulóra fejeztem be. Azóta nincs különösebb kapcsolatom az oktatásüggyel, úgyhogy ha az eltelt időben robbanásszerűen javult az általános képzési színvonal, akkor előre is elnézést kérek, de nem tudtam róla :B.

    Mivel a mélyen Tisztelt Cikkíró nyelvtanár, így persze érthető, hogy elsősorban a saját szakterületén vizsgálódik, azonban az a szomorú helyzet, hogy mi a nyelv(nem)tudáson kívül is sok mindenben a régió sereghajtói közt vagyunk. Ráadásul több olyan területen is, ami mellett -megkockáztatom- a nyelvtudás is csak sokadrangú probléma. Ilyenek a korszerű egészség-nevelés hiánya, az analfabetizmus különféle válfajai és hasonlók. Éppen ezért nem tartom ördögtől való gondolatnak, hogy az egyedi kategóriákon túltekintve, kizoomoljunk kicsit a képből, és inkább szélesebb összefüggéseiben tekintsük át a hazai 'kórképet'.

    Mindenképp ki kell térnem rá, mert a napjainkban tapasztalható rengeteg negatív trend közös gyökerét ebben látom: a "vasfüggöny" leomlásakor ugyanis a mienk volt azon országok egyike (ha nem az egyetlen), ahol nem volt semmilyen elszámoltatás a korábban regnáló politika képviselőivel szemben. Gyakorlatilag azok az elvtársak kerültek (maradtak) a bársonyszékes pozíciókba, akik addig is a kályha körül melegedtek (napjainkban pedig főleg az utódok, a 'mi kutyánk kölykei' viszik tovább a jó öreg rákosista-kádárista hagyományokat). Természetesen így mélyreható társadalmi reformokról is értelmetlen beszélni, és sajnos az oktatás is ezt szenvedte meg - és szenvedi mind a mai napig. Mert a 'függöny' ugye lehullt, és özönvízként nyakunkba szakadt a kapitalista világ, annak minden - jó és rossz - vonzatával, de a magyar nép szinte állva maradt mindeme változás mellett. Egy olyan környezetbe csöppentünk, ahol meg kellett volna tanulnunk újra kiismerni magunkat. Megörököltük a 'régi rendszertől' a maga ósdi, kopott, rugalmatlan oktatásügyét, de ez az új világban - a gombamód növő pénzügyi szektor, a szélvészként viharzó informatika és a nyugat-európai nyelvek betörésének világában - kevésnek bizonyult.

    A cikk az idegen nyelvekkel foglalkozik, hadd említsem meg akkor a másik örök klasszikust, a 'pénzügyi kultúrát'. Ezt is legalább havonta egyszer az ember arcába tolják valamelyik tévéadón, vagy újságcikkben. Itt többnyire az emberek megtakarításait veszik alapul, és azt hasonlítják mindenféle nemzetközi sztenderdhez. 'Meglepő' mód a magyarok a legrosszabb, vagy akörüli helyeken végeznek ezekben a felmérésekben. Persze a kötelező dorgálás sem marad el soha, "jobban is figyelhetnénk a pénzünkre" és efféle lózungok közepette búcsúznak tőlünk a riporterek/cikkírók. "Miért nincs pénzügyi kultúrája a magyaroknak?" - teszik fel az izgalmas és provokatív kérdést a fent említett emberkék. Én most véget vetek szenvedéseiknek, és elárulom nekik:

    ad1: mert nem tanították meg nekik
    ad2: mert az átlag magyar embernek már pénze sincs

    Még mindig jól emlékszem rá, hogy alsós kisiskolásként a zsebpénzemért vettem takarékbélyegeket, melyeket egy hozzá való bélyeggyűjtőbe kellett ragasztani. 1Ft volt a legolcsóbb, 50Ft a legnagyobb címletű bélyeg, szerdánként a konyhás néni hozta őket. Jómagam a köztes címletekből spájzoltam a legtöbbet, mert 'csak' átlagos család voltunk, nem voltam túlzottan eleresztve költőpénzzel. Év közben ragasztgattam, nyári szünet előtt pedig a Takarék visszaváltotta, és megkaptam a kis pénzem, némi kamattal együtt ;). EZ még pénzügyi tudatosságra való nevelés volt. Majd beköszöntött a 90-es évek vadkapitalizmusa, és a takarékbélyegek - a pénzügyi neveléssel egyetemben - örökre eltűntek a süllyesztőben. Noha egyre több pénzügyi termék jelent meg a piacon, és vált elérhetővé az utca embere számára (bankbetétek, részvények, később befektetési jegyek, és társaik), soha iskolai pályafutásom során nem építettek be semmi olyat az általános tananyagba, amiből egy jottányit is megtudhattunk volna ezekről az eszközökről, noha a kapitalista világ teljesen hétköznapi kellékei voltak. Mondanom sem kell, szüleinknek ez a téma méginkább kínai volt. Takarékos ember lévén, autodidakta módon tanultam pénzügyet, amikor már dolgoztam; és noha már hét számjegyű összegem hever részvényekben, melyeket magam kezelek, így is jó érzés visszagondolni a kissrácra, aki a pár száz forintocskájával vágott neki a nyári szünetnek... :K Első következtetésem tehát a cikkben is felvetett problémára: a hiányos oktatás, a közérdekű ismeretközlés hiánya.

    Főleg a szakközépben fogalmazódott meg bennem a gondolat, hogy ezt-meg-azt voltaképpen miért is tanulok :F Tanáraim - egy-egy gyakornoktól eltekintve - elég régi bútordarabok voltak, nem gyenge autokratikus személyiséggel megáldva. Számukra csak az Ő tantárgyuk létezett, nem érdekelte őket a tucatnyi másik, amit még a fejünkbe kellett valahogy préselni. Nem is annyira ez volt a baj, hanem a következővel: rengeteg - jó 15 évvel visszapillantva is - felesleges 'tudásanyagot' kellett beseggelnünk, aminek persze a világon semmi hasznát nem vettük. Talán még a tanárok is tudták, hogy nem ezektől válunk majd azzá, akivé, de hát mit volt mit tenni - a tananyag az tananyag. Azóta sem tudom, miért nem tanultunk életszerű dolgokról (pl a fent taglalt pénzügy), de miért kellett tudnom kiszámítani egy mátrix determinánsát, ami visszapillantva is abszolút WTF-kategória. Valahol hallottam, hogy a magyar törikönyvben több évszám volt(?) az angol polgári forradalomról, mint az angolok megfelelő tankönyveiben (gondolom, logikus). De véletlenül sem lehetett volna azt sem kihagyni, hogy megtanuljuk kívülről "Tatjana levelét" az "Anyegin"-ból, mert én attól olyan fasza csávó leszek (talán az első két sorára emlékszem még). Természetesen mindezt egyszerre lehetetlen volt megtanulni, ezért ott spóroltunk, ahol tudtunk - és ennek sajnos pont az olyan tárgyak estek áldozatául, mint az angol... :O Angolul szintén autodidakta módon - és szintén már dolgozó koromban - tanultam meg, bár 'csak' egy középfokú nyelvvizsgára futotta. Sajnos a netezésen kívül másra nem használom, ezért állandóan küzdök a szinten tartásért. Második következtetésem: életszerűtlen oktatás, felesleges ismeretek felhalmozása, gyakorlatiatlanság.

    Ugyan többször elhangzott a fórumtársaktól, de én is megemlítem, hogy a magyarság, és az európai népek közt hatalmas kulturális szakadék van. A finneket és baszkokat nem számítva kis hazánk körül egy hatalmas indoeurópai tenger hömpölyög, melynek közepén apró szigetként álljuk a történelem viharait. Kulturálisan nem igen kötődünk egyik régiós országhoz sem, talán ha egyet említenem kellene, az a német kultúra, ami főleg Gizella bajor hercegnővel és népes kíséretével toppant be Szent István királyi udvarába. A magyarok történelme sem kedvezett a hosszú társas kapcsolatok kialakításához; nem voltunk gyarmatosító ország, és Nyugat-Európa elég rapszodikusan állt hozzánk, a mindenkori politikai szélkakas függvényében. A mongol, majd a török népek pusztítása, és a Habsburg uralom árnyékában a magyarok leginkább a túlélésért küzdöttek, a németesítés során találkozhattak a tömegek először nagyobb méretekben a német nyelvvel. Ami azt illeti, a rendkívül sokáig fennálló feudalizmus és a kései polgárosodás sem kedvezett a tömegek idegen nyelv-ismeretének. Majd a két világháború pusztítása következett, és a közelmúltig tartó szovjet megszállás, a kötelező orosz nyelv-oktatással. Az a naiv következtetésem tehát, hogy egy ország lakosságának (most a tömegekről van szó!) idegen nyelv-ismeretéhez első sorban más országokkal való tartós, többé-kevésbé zavartalan, szimbiotikus kapcsolat szükséges. Magyarország ez alól kirívóan rossz példa, történelme során számtalanszor porig rombolták és számtalanszor újjáépítették, a nyugat-európai országok zömére ez nem igaz. Ami a jelen napjainkat illeti, piszlicsáré kis nyitott gazdaság vagyunk, afféle gyarmatként kezelnek minket, rokon népeink pedig a közelben sem élnek, így egyszerűen a történelmi hagyományt folytatjuk tovább. Magam sem tudom - megvallom férfiasan - mi ösztönözhetné a 'nagy' tömegeinket idegen nyelvek tanulására.

    U.I.: Nem nyújtanám a témát tovább, mert nem vagyok szakmabeli, csupán leírtam a magánvéleményem - remélem, nem rugaszkodtam el nagyon a cikk témájától :B. Véleményem mindenféle rosszindulat és flamekeltés szándéka nélkül íródott!

    [ Szerkesztve ]

    Két lehetőség közül mindig a harmadikat válaszd

  • Dr.F.E.R.I.

    addikt

    válasz b0bcat #250 üzenetére

    Nyilván azt jelenti, hogy ez az 1,2% napi szinten angolul beszél (vsz a munkájából fakadóan), és nem csak alkalomadtán, mint a többség. Bár a megfogalmazás lehetne valóban pontosabb.

    Két lehetőség közül mindig a harmadikat válaszd

  • Dr.F.E.R.I.

    addikt

    válasz b0bcat #252 üzenetére

    Ehhez annyit tudnék érdemben hozzáfűzni, hogy közel nyolc évig dolgoztam a tuskónál, ebből ráadásul közel négy évet mint csoportvezető - ennek ellenére mégsem kellett soha használnom az angol tudásom. Hiába "nemzetközi környezet" (lsd álláshirdetéseik szövegét), ez kimerül abban, hogy pár havonta jártak ide külföldi delegáltak, akik az igazgatókkal tárgyalgattak, majd tettek a raktárban egy tiszteletkört, és pár óra ittlét után haza is téptek. Gyakorlatilag a raktárigazgató, a személyzeti-, és az operációs igazgató (plusz néhány nagyobb hazai fejes) irányította a folyamatot, miközben több száz alkalmazottal dolgoztunk ott helyben. Ez alátámasztani látszik az említett 1,2%-os értéket. Egyszerűen olyan a vállalati hierarchia, hogy a döntő többségnek egyszerűen nincs szüksége nyelvismeretre, hogy a munkáját elláthassa (ebbe beletartoznak a csoport-, osztály-, és műszakvezetők is!). És hogy ne feledjük: az országban lévő egyik (ha nem a -) legnagyobb multiról beszélünk!

    Szerk.: viszont azt azért hozzá kell tegyem, hogy angol nyelvtudást eleve nem is vártak el az alkalmazottaktól

    [ Szerkesztve ]

    Két lehetőség közül mindig a harmadikat válaszd

  • Dr.F.E.R.I.

    addikt

    válasz legendary #256 üzenetére

    Kb ezt írtam eggyel feletted... :U

    Két lehetőség közül mindig a harmadikat válaszd

  • Dr.F.E.R.I.

    addikt

    válasz b0bcat #258 üzenetére

    "...kifejezetten szánalmas hogy Magyarországon idegen nyelvet várnak el a magyar munkavállalóktól" [holott a megpályázott munkakörükben soha egy percig sem fogják használni] - szerintem így gondolhatta a kolléga, de majd kijavít, ha nem.

    Két lehetőség közül mindig a harmadikat válaszd

  • Dr.F.E.R.I.

    addikt

    Leírom, ha már úgyis nyelvészkedünk: az akadémiai kézikönyvek nyelvészettel foglalkozó kötetében olvastam, hogy a nyelvtanulásnak rendkívül serkentő hatása van agyunk működésére nézve. Egy állítólagos tanulmány szerint azoknál az idős embereknél, akik a sajátjuk mellett egy idegen nyelvet is beszéltek, sokkal ritkábban fordult elő az időskori demencia, mint az egynyelvűeknél. A vizsgált csoportban 70 éves kor alatt szinte elő sem fordult, de afelett is jóval ritkább volt, mint a kontroll csoportnál. A tanulmányban vizsgálták azokat is, akik két idegen nyelven is beszéltek az anyanyelvük mellett, ezen emberek körében a demencia szinte ismeretlen volt, életkorra való tekintet nélkül.

    Úgyhogy ha másért nem is, de agytorna gyanánt mindenképp csak ajánlható az idegen nyelvek alapos tanulmányozása.

    Két lehetőség közül mindig a harmadikat válaszd

  • Dr.F.E.R.I.

    addikt

    válasz b0bcat #299 üzenetére

    Volt munkahelyemen, a logisztikai központban rengeteg külsős munkaerőt alkalmaznak a mai napig, ezek után a cég fizet a rabszolgatartónak (polkorrekt nevén: bérmunkaerő kölcsönzőnek) fejpénzt. Ennek a fejpénznek és a rabszolga bérlapjára kerülő összegnek az aránya kb. 3:1. Ennek a ~60%-át fogja a szerencsétlen még leadózni, plusz a maradék 50%-át otthagyni áfára, jövedéki adóra, mint mindenki más. A tulaj tehát lefölözi a 2/3 részét az embere által megkeresett pénznek, plusz még állami támogatást is felvesz utánuk, mert rengeteg szakképzetlen, lerongyolódott nyomorultat foglalkoztat, akik ebbe a bűvkörbe esnek. Sajnos azt kell mondjam, hogy Te - mindamellett, hogy értem a problémádat - még a szerencsésebbek közé tartozol, mert még mindig szabadabban mozoghatsz, mint sok honfitársunk, a szaktudásod pedig alkupozícióra jogosító tényező, azokkal ellentétben, akiknek a két kezükön kívül egyebük sincs :( .

    Két lehetőség közül mindig a harmadikat válaszd

  • Dr.F.E.R.I.

    addikt

    válasz b0bcat #302 üzenetére

    Attól nekem is mindig kinyílik a bicska a zsebemben, ha valakit nem fizetnek ki, és emiatt tönkremegy, sokszor a családi életével együtt (bárhol máshol a világon ennek min. börtön, jobb esetben akasztás a vége). Az a módszer, amit Pala is említ, miszerint minél több elemet kihagyunk a fogyasztói láncból, teljesen jól működik az olyan jogfosztott, kiszolgáltatott társadalmakban, mint a magyar is (sőt, sokszor az egyetlen eszköz, ami a kezünkben van). Tanárral egyénileg szerződni, élelmiszert - ahol csak lehet - termelőtől vásárolni, könyvet venni csak a kiadójától, nem a két könyvmultitól, akik még ráraknak 50% haszonkulcsot, stb.

    Két lehetőség közül mindig a harmadikat válaszd

  • Dr.F.E.R.I.

    addikt

    válasz b0bcat #318 üzenetére

    Ez annyira nem véletlen, mert a nyelvújításkor Kazinczyék rengeteg szót, kifejezést egy az egyben átemeltek német, angol nyelvterületekről (de főleg németből) sima tükörfordítással.

    Két lehetőség közül mindig a harmadikat válaszd

  • Dr.F.E.R.I.

    addikt

    válasz b0bcat #320 üzenetére

    Gyorsan puskáztam egyet :U... Németül 'aufhalten' (szintén ez a szerkezet), tehát ez bizonnyal átemelés.

    Két lehetőség közül mindig a harmadikat válaszd

  • Dr.F.E.R.I.

    addikt

    válasz Pala #322 üzenetére

    Nem vagyok egy nyelvzseni amúgy, a hollanddal annyi tapasztalatom van csupán, hogy voltak holland ismerőseim, és akkoriban még én is makogtam valamit németül. Egy holland szöveget viszont majdhogynem magam is ki tudtam silabizálni, tehát elég hasonló a két nyelv egymáshoz - mondanom sem kell, minden holland perfekt beszélt németül is, ez gondolom nem csak az ő köreikben lehetett így. Tehát az általad felhozott példa sem lepett meg különösebben.

    Két lehetőség közül mindig a harmadikat válaszd

  • Dr.F.E.R.I.

    addikt

    válasz b0bcat #324 üzenetére

    Valahol azt olvastam, hogy az angolt kivéve ezek a nyugati germán nyelvek eléggé egységesnek mondhatóak, de ezt már inkább Ti tudnátok jobban megerősíteni, vagy cáfolni :B .

    Két lehetőség közül mindig a harmadikat válaszd

  • Dr.F.E.R.I.

    addikt

    válasz b0bcat #326 üzenetére

    Igen, ezt kábé én is így tudtam. Mondjuk akkor már a rómaiakat se hagyjuk ki a 'buliból', elég sokat tanyáztak ők is brit földön.

    [ Szerkesztve ]

    Két lehetőség közül mindig a harmadikat válaszd

  • Dr.F.E.R.I.

    addikt

    válasz Pala #331 üzenetére

    Az általam ismert holland közösség perfektbe nyomta a németet (nem is tudtam magam máshogy megértetni), de tudomásom szerint ők is beszéltek angolul. Hallottam egy vicces aranyköpést, miszerint a holland nyelv úgy keletkezett, hogy egy részeg angol és egy részeg német szóba elegyedett egymással :) .

    [ Szerkesztve ]

    Két lehetőség közül mindig a harmadikat válaszd

  • Dr.F.E.R.I.

    addikt

    válasz #11302912 #345 üzenetére

    Ez így gyenge túlzás szerintem, de mit sem számít, mert angolban a 'mister' megszólítás (ha jól tudom!) a 'master'=mester szó elferdítéséből ered. Tehát ha azt mondjuk, hogy mi most 'Mr B0bcattel' társalgunk, akkor lényegében azt mondjuk, hogy 'B0bcat Mesterrel' :K . Nem kell politikusnak lenni, hogy mindent meg lehessen magyarázni :D...

    Szerk: félreértés ne essék, sokra becsülöm azokat, akik a tanításnak szentelik magukat, de volt "szerencsém" kényszertanárokhoz is, ill. jószándékú, de szakmailag nem túl erős egyénekhez. Csak ezért nem szoktam automatikusan mindenkit mesternek titulálni, szakmai részről legalábbis.

    [ Szerkesztve ]

    Két lehetőség közül mindig a harmadikat válaszd

  • Dr.F.E.R.I.

    addikt

    válasz #11302912 #347 üzenetére

    Ez univerzális dolog szerintem, csak amíg az angolok 'hivatalosan' használják ezt a tiszteletbeli titulust, mi 'önszántunkból' adományozzuk ezt másoknak. Szerintem is megérdemli B0bcat, mert komolyan foglalkoztatja az, amit csinál, úgyhogy részemről is +1 :K.

    Szerk: sokaknak szüksége van rá, hogy 'sztárolják', de vannak, akiknek nincs.

    [ Szerkesztve ]

    Két lehetőség közül mindig a harmadikat válaszd

  • Dr.F.E.R.I.

    addikt

    válasz m1sk4r #355 üzenetére

    Nekem tizen éve megvan már ez a könyv, ez lett a bibliám. Gyakorlatilag ebből tanultam meg angolul, Isten a megmondhatója, hányszor ragasztottam már meg. Ötven éve még tudtak valamit a tankönyvkészítésről, ne habozz megvenni!

    [ Szerkesztve ]

    Két lehetőség közül mindig a harmadikat válaszd

Új hozzászólás Aktív témák