- Törvénnyel pörgetné fel az európai zöldtechnológiát az EU
- Egyre több európai használja a Telegramot, ezért megkereste az EU
- Synology NAS
- Itt van az eddig legjobban teljesítő kétfiókos NAS a TerraMastertől
- Mobilinternet
- Vivaldi (böngésző)
- Linux kezdőknek
- Autodesk - Revit
- Telekom otthoni szolgáltatások (TV, internet, telefon)
- Középpontba kerültek a hibrid autók, alig fogyaszt a BYD újdonsága
Új hozzászólás Aktív témák
-
DM-Fan
nagyúr
Szerintem benned még nem érett meg eléggé a lemez, kolléga. A Playing The Angel emlékeim szerint neked nagyon tetszett anno és ez a lemez sem sokkal marad el attól véleményem szerint. Nem lehet, hogy inkább neked változott az ízlésed azóta?
Nem is értem, hogy Ben Hillier producer státusza miatt miért aggódtál, hisz a PTA-t is ő producerálta. Ha majd megnézed a werkfilmet, akkor láthatod, hogy nem ő szabta meg a fő irányvonalat, abszolút Martin vezérelvei szerint készült a lemez, az ő hóbortja mostanában az analóg hangzás és a dalok nagy részét is ő írta. A jó producer csak arra hivatott, hogy kordában tartsa a bandát és esetleg kreatív ötletekkel segítsen, ezt a határt szerintem ő nem is nagyon lépte át.
Get Moded!
-
DM-Fan
nagyúr
Hát, nem tudom. Ilyen erővel akkor ne hallgassunk Kraftwerk-et sem, mert ők meg fullra a '70-es évek szintetizátor- és modulátor-hangjaiból építkezik még ma is. Ennek ellenére hatalmas volt a 2005-ös koncertjük.
Én szeretem, ha egy banda kísérletezik és pont azért találom érdekesnek ezt a lemezt is, mert anno én is C64 mellett nőttem fel és érdekes, ahogy az a hangzásvilág megelevenedik és működik egy mai lemezen. Ne írd le a lemezt úgy, hogy még nem hallottad, sok érdekes dal van a lemezen, amelyek eltérnek a Wrong-tól.
Get Moded!
-
DM-Fan
nagyúr
Hát, azt azért nem mondanám, hogy Sokol-rádiós a hangzás.
Mi az, hogy normál minőségű változat? Ezt a lemezt ilyennek készítették, ráadásul 5.1-re keverve is megkapod még az olcsóbb CD+DVD verzióban is korrekt áron.A PTA SACD-verziója úgy szól 5.1-ben, hogy ledönti a házat, de a Universe DTS-ben is nagyon üt, nemkülönben a stereo CD verzió sem. Attól, hogy effektes (pl. tömörítéssel érnek el bizonyos hangzásokat) még nem fog szarul szólni, a dinamika, a hangspektrum megvan, az énekek kristálytiszták. Normális hangcuccon ledönti az embert a lábáról és hihetetlen élményt nyújt. Egy minőségibb fülesben is fantasztikus részletekre lehetsz ám figyelmes ebben a Sokol-rádiós hangzásban. Gyenge hangrendszerből meg minden gyengén szól. Szerintem a lemez pont hogy inkább egy audiofil csemege.
Meglátásom szerint a rajongók nagy része alapvetően ott követi el a hibát, hogy egy újabb Music For The Masses-t, vagy Violator-t, vagy Songs of Faith And Devotion-t szeretne hallani és ami ezektől különbözik arra kevéssé nyitott. Számos olyan DM-rajongó ismerősöm van, akinek a SOFAD-nál véget ért a DM és nem is szívesen hallgatja az újabbakat, mondva, hogy az már nem DM, nincs Alan Wilder, a tagok megfásultak. Az tény, hogy Alan Wilder őstehetség volt és finom, nüansznyi részletekért ő volt felelős, de sokan kicsit túlmisztifikálják a szerepét szerintem. Az agytröszt mindig is Martin volt (meg korábban Vince Clark). Tudomásul kell venni, hogy azóta eltelt 15+ év, a tagok öregedtek, a zenei piac és annak elvárásai átalakultak. Ha folyton ugyanazzal jönne ki egy banda, rövid úton unalmassá válna. A DM-ről pedig minden elmondható, csak az nem, hogy lenne két egyforma lemezük. Pontosan ez a szép bennünk, ami egykoriban (és mai is szerintem) a hitvallásuk volt, hogy "never use the same sound twice", vagyis soha ne használd kétszer ugyanazt a hangot. Ennek azóta is maradéktalanul eleget tesznek, elég csak arra gondolni, hogy koncerten egy szimpla hangeffektből már mindenki tudja, hogy melyik dal fog következni, pedig még le sem ütötték az első taktust.
Kell a kísérletező kedv, legfeljebb gyengébb lesz az adott lemez. Na és akkor mi van? Ha ez az ára, hogy rátaláljanak egy új útra, akkor legyen. Eddig sem volt minden DM lemez hibátlan, sőt, szerintem olyan lemez nem nagyon van egyetlen létező előadótól sem (na jó, azért van).
De ahogy az már elhangzott itt: attól szép a világ, hogy különbözőek vagyunk. Valakinek ez tetszik, valakinek az. Nem tetszhet valami mindenkinek.
[ Szerkesztve ]
Get Moded!
-
DM-Fan
nagyúr
válasz
Mercutio_
#21
üzenetére
A testvérlemez és az egyforma lemez között azért van némi különbség. A hasonló hangzás és az azonos hangzás azért nagy kettő. Annyiban hasonlóak, hogy analóg eszközöket használtak mindkettőnél, a koncepció hasonló. A dalok hanganyaga és ezáltal hangulata azonban teljesen más.
Get Moded!
-
DM-Fan
nagyúr
Részben egyetértek az általad írtakkal, bár én inkább úgy érzem, hogy a DM jelen pillanatban erős kísérletező korszakát éli (ez a kiadványon található kisfilmből is tisztán lejött), amiben mindig benne van, hogy gyengébb lemez születik, mint amit a rajongók várnak. Őszintén megmondom, hogy nem is tudom, hogy milyen hangzásúnak kéne ma lenni egy DM-nek, de abban szerintem megegyezhetünk, hogy az is fura lenne, ha újra kihoznának egy olyan lemezt, amelynek hangzásvilága szorosan igazodna valamelyik korábbi favorit sorlemez stílusához. Az önismétlés szerintem gyávább és jobban elítélhető dolog egy zenekarnál, mint ahogy magad is írtad, hogy unásig hallgattad már az Enjoy The Silence-t, a Walking In My Shoes-t, vagy a World In My Eyes-t. Szóval szerintem az ezekhez hasonló produkciók is szánalomra lennének méltók, mert akkor meg azzal vádolnák a Depeche-t, hogy újra megpróbálja meglovagolni azt, ami egyszer már nyerő volt.
Én azt gondolom, hogy belefér egy ilyen múltú bandánál egy rosszabb lemez is, nekem speciel a Playing The Angel sokkal jobban bejött mint az Exciter, szóval szerintem nem lehet exponenciális romló tendenciáról beszélni velük kapcsolatban. Pont ez a szép egyébként a DM-ben, hogy nincs két olyan rajongó, akinek pontosan ugyanaz tetszene a közel 30 éves életműből. Elég széles (megkockáztatom, hogy műfaji-) skálán mozog a banda által ez idő alatt asztalra letett zenei anyag. Szóval szerintem nem kell végleg leírni ezt a zenekart, sosem lehet tudni, hogy mit hoz a jövő, Dave meg még egyébként is viszonylag újonc a dalszerzésben, viszont nem működnek rosszul egyes dalai, ahogy az a PTA-ön, vagy a Hourglass-on is hallható volt (meg most is).
A cikkért nincs mit köszönnöd, örülök, hogy tetszett.
Get Moded!
-
DM-Fan
nagyúr
Az Exciter-t én sem szerettem különösebben, de azért el kell ismerni, hogy azon is volt egy-két erős szám (Dream On, Sweetest Condition, Breathe, I Feel Loved). A Playing The Angel-lel kapcsolatban viszont fenntartom, hogy nagyon rendben van. Az új lemez ennél csakugyan gyengébb, de azt szerintem semmiképp nem lehet kijelenteni, hogy egy évtizede lejtmenetben lennének.
Az én meglátásom az, hogy a rajongók zöme nem tud elszakadni a Violator - SOFAD lemezpárostól. Egy dolog tény, a DM akkor volt a csúcson, ezzel nehéz is lenne vitatkozni. Sokaknak már azzal meghalt a DM, hogy kiszállt Alan Wilder, pedig szerintem a banda az Ultra-val nagyon is megmutatta, hogy nélküle is képes erős anyagot letenni az asztalra, csak egyszerűen sok rajongó nosztalgiával gondol arra, hogy "bezzeg mikor még négy bőrdzsekis fiúból állt a DM..." Igen, állt, pont. El kell ettől szakadni. A nyolcvanas évek véget ért. Sokaknak a DM nem is zeneileg jelent sokat, hanem azért, mert a fiatalságukat juttatja eszükbe. Sokaknak épp ezért teljesen mindegy milyen zenét játszik épp a DM az új lemezen, akkor is kajálják. A másik oldal meg pont az ellenkezője: nekik szintén teljesen mindegy, milyen zenét játszik aktuálisan a DM, ők úgyis csak arra vevők, amire ifjúkorukban tomboltak a jelenlegi nejükkel/férjükkel, illetve akkori barátnőjükkel/barátjukkal.
A legnagyobb érzelmi töltettel amúgy nálam pont a SOFAD bír, szemben az egyébként mesteri és számomra szintén talán legkedvesebb Violator mérnöki, gépies, programozott zenéivel, az a lemez él, méghozzá nagyon érzelmes módon. Annál kimunkáltabb anyagot nehéz lenne letenni az asztalra, mint ahogy a lemez turnéját is nehéz lenne fölülmúlni. Igen, csak ne felejtsük el, hogy az a lemez olyan körülmények között született, valamint a turné olyan dolgokat hozott, amik majdnem megölték a tagokat. Dave és Martin életük legsötétebb napjait élték akkor, a lemez pedig kínkeservvel készült el. Mégis akkor nyújtották a legcsodásabb teljesítményt. Furcsa paradoxon ez, de szerintem nem véletlenül nem fordulnak rá újra arra az ösvényre.
A zenei közízlés sajnos évről-évre silányabb, de a DM szerintem még jóval az átlagszínvonal fölött található a jelenlegi munkáival is. A DM rajongók nagyon széles körből kerülnek ki, pont a SOFAD az oka, hogy a DM elektro-szintipop műfaja iránt vajmi keveset érdeklődők is tömegével kerültek a DM hatása alá a '90-es évek első harmadában. Megfigyelésem szerint főleg ezen rajongók mondják azt, hogy rossz lemez a Universe. Ezek az emberek nemigen hallgatták a Construction Time Again-t, vagy a Some Great Rewards-ot.
Én például nagyon szeretem a Kraftwerk-et is, és ilyen füllel hallgatva szerintem sok pozitív dolgot tartalmaz ez a friss lemez.
Asszem azzal nem vagyok vádolható, hogy elfogult lennék a DM-mel szemben, mivel én is nyíltan megírtam, hogy a lemez fele kuka. De mutasson bárki egy olyan előadót most, 2009-ben, akinek egy friss lemezén minden dal maga a tökély. Még az oly sokra tartott U2 friss lemezéről sem tudnék 3 olyan számot sem mondani, ami megmozgatna, pedig az már nagy szó, mondjuk ezt már a U2 előző lemezénél is éreztem.
Dave szerintem nagyon hektikus dalszerző. Vannak briliáns ötletei, ugyanakkor egyes dalai meg hallgathatatlanok. Én spec. a Paper Monsters-t nem igazán szeretem, a Hourglass-on azonban számos jó dal van, de persze azon is van totál hallgathatatlan förmedvény. A PTA-s dalai viszont nekem tetszettek és most is van két olyan Dave-dal a lemezen, ami szerintem nagyot üt.
Szóval én nem érzem úgy, hogy a DM kiégett volna, egyszerűen ők is változnak. Így belegondolva nem is szeretnék egy újabb SOFAD-ot hallani tőlük, azt az érzést, amit kivált belőlem én örökké annak a lemeznek a kapcsán szeretném érezni, nem pedig egy újragondolt, ám azonos témájú korongon. Egy korszak lezárult a SOFAD-dal, mint ahogy az Ultra - Exciter páros is egy másik időszak. A PTA-Universe a jelenlegi éra, szerintem a következő lemezük gyökeresen más lesz. Csak érjük meg!
ui.: mondd meg a párodnak, hogy hallgassa meg még párszor a Jezebelt, és figyeljen a szövegre is. Szerintem nagyon szép dal.
[ Szerkesztve ]
Get Moded!
Mi az, hogy normál minőségű változat? Ezt a lemezt ilyennek készítették, ráadásul 5.1-re keverve is megkapod még az olcsóbb CD+DVD verzióban is korrekt áron.
Új hozzászólás Aktív témák
lo A pénteki napon (a hivatalos megjelenés előtt 3 nappal) beesett hozzám a Depeche Mode legújabb, Sounds of...
Állásajánlatok
Cég: Alpha Laptopszerviz Kft.
Város: Pécs
Cég: Ozeki Kft.
Város: Debrecen