Keresés

Új hozzászólás Aktív témák

  • orbano

    félisten

    válasz big-J #24 üzenetére

    én nem mondtam, hog a többiben igaza lenne, vagy hogy bármivel egyetértenék. csak arra hívtam fel a figyelmet, hogy azért a legtöbb cégnél megvan, hogy ki mutatja be az újdonságokat. nyilván a nagy volumenű eseményeknél a cég arca (lásd M$, Apple, akármi), a többinél meg a kisebb vezetők, ha alkalmasak ilyenre. Usában legalábbis én ezt a rendszert vélem felfedezni PR terén.

    A vér nem válik VAZZE!™

  • #65675776

    törölt tag

    válasz big-J #60 üzenetére

    De, az űrsikló egy rakétafokozat. A benne található három SSME nélkül a rendszer mégcsak egy szuborbitális repülést sem lett volna képes teljesíteni, nemhogy földkörüli pályára állni. A három SSME adta a rendszer fajlagos impulzusának a ~45%-át, ráadásul ez a három hajtómű közel a teljes pályáraállási ciklus alatt üzemelt. A Space Shuttle rendszer első fokozata ugyanis maga az orbiter az üzemanyagtartállyal együtt.

    A Buran valóban nem volt rakétafokozat, lévén csak kormányhajtóművei voltak. A rendszer főhajtóművei az Enyergiába voltak beépítve.

  • #65675776

    törölt tag

    válasz big-J #68 üzenetére

    Addig lesz egyszerű egy ilyen rakéta, amíg egyszerhasználatos, és nem a talpára száll le. Léthattad a Challenger esetében is, hogy az az egyszerű cső bizony roppant bonyolult tud lenni ha újra akarják használni. Ilyenkor már pár apró tömítés is kritikus fontosságú lehet.

    Az orbiter újrafelékészítésének egyik legköltségesebb része a három SSME kiépítése, atomjaira szedése, és teljes átellenőrzése volt. Magának a sárkánynak a szerkezeti integritásával kb semmit sem kellett foglalkozni, ugyanis nem érte érdemben komolyabb terhelés, mint egy hajófedélzeti repülőgépet. Magát a sárkány teherviselő részét nem érte szinte semmiféle hőterhelés a leszállás során. A hővédelmi rendszer karbantartása került még sokba, de az meg valójában nagyon is sokat kibírt. A Columbia esetén egy rossz helyen megsérült egység miatt következett be a katasztrófa. Annál messze komolyabb sérülésekkel is szálltak le űrsiklók. (Az STS-27 során az Atlantison elég durva sérülések keletkeztek, a Columbia az STS-107 esetén ahhoz képest intakt volt.)

    Ami a Falcom-9 esetén probléma lehet, és ami miatt sokkal részletesebb újraellenőrzést igényel az az, hogy ilyesmivel senkinek sincs tapasztalata. Nem lehet tudni, hogy hol vannak a határok, mekkora sérülések engedhetőek meg. Anno az SSME esetén is úgy gondolták, hogy nem kell majd vele foglalkozni. Ehhez képest az újrafelhasználás költségeinek elszállását jórészt a főhajtóművek ellenőrzési igénye okozta. De még így is olcsóbban kijöttek, mintha mindig új hajtóműveket kellett volna használni. Szinte mindegyik példány kibírt tíz repülést.

  • Cifu

    nagyúr

    válasz big-J #68 üzenetére

    Az egyik egy embereket a világűrbe szállító rendszer, a másik pedig egy "sima" hordozórakéta.

    Az űrsikló költséges ellenőrzése és újra indításra való felkészítése több tényezőnek köszönhető, amelyek még az előtt dőltek el, hogy az alkalmazott technológiát élesben kipróbálták volna. Ilyen volt az SSME és a szilikát hővédő téglák alkalmazása. Erről anno itt írtam részletesebben. De Da-Raa is leírta a lényeget.

    Szóval eleve rossz ötlet már csak felhozni is a Falcon 9 ellenében az űrsiklót. Almát körtével...

    Légvédelmisek mottója: Lődd le mind! Majd a földön szétválogatjuk.

Új hozzászólás Aktív témák