Keresés

Új hozzászólás Aktív témák

  • MaUser

    addikt

    válasz dabadab #146 üzenetére

    Ezeken kár vitatkozni, még egy pár tíz év és kiderül. De az előzmények alapján nem hinném, hogy pár arab orvul megtervezett akciójáról lenne csak szó. Sokkal inkább arról, hogy ez a pár eszelős megtervezte az akciót, majd valakik segítettek nekik, hogy sikerüljön is. Hogy miért mondom ezt? Azért, mert már sokkal többet tudunk arról is, hogyan lépett be az USA a két világháborúba. Egy kis kronológia

    Anno általános iskolás koromban azt tanultam, hogy a galád németek kilőtték a Luisitániát, ezért lépett be az első vh-ban az USA. Ugyanekkor megtanulhattuk, hogy Perl Harbour is egy hadüzenet nélküli orvtámadás volt.

    Középiskolában már tanultuk, ami akkor kiderült: a Luisitania hadanyagot szállított, valamint bizony Perl Harbour előtt az amik észleleték a közeledő japán flottát, de "hiba csúszott" a hírközlési láncba.

    Ma már megnézheted a NatGeo-n vagy a Discovery-n azt a filmet a Luisitania-ról, amiben arról van szó, hogyan szegték meg sorozatosan a tengerészeti kódexeket Anglia és az USA, hogy végre kiprovokáljanak egy indokot az USA hadba lépésére No ellen. (Érdekes módszereket használtak: nyíltan katonákat vettek fel a kereskedelmi hajókra, hogy a német hírszerzők mindenképpen meglássák, katonai sávokon sugároztak segélyhívásokat megtámadott kereskedelmi hajók, ha tengeralattjárót láttak (ez sokszor a kapitányok tudta nélkül, valamely angol vagy amerikai beépített ügynök által, mivel az ilyen sugárzást a kódexek értelmében elsüllyesztéssel lehetett jutalmazni), úgy vittek fel fegyvereket a hajókra, hogy arról biztosan értesüljenek a németek, stb.) Ma már angol-amerikai dokumentumfilmek szólnak erről, hogy hogyan sikerült végre kiprovokálni a háborút, mert az USA csak akkor léphetett háborúba, ha őt megtámadják orvul.

    Ugyanez a helyzet Perl Harbour esetén. Ma már tudjuk, hogy volt hadüzenet jóval korábban, azt is lehet tudni, hogy a japán flottát nem csak az egy szem felderítő repülő észlelte, hanem sokan mások is, de minden ilyen jelentést elhallgattattak azokban a napokban. Az is kiderült már, hogyan szabotálta az Japán olajhoz jutását az USA, miközben neki ebből semmi haszna nem volt, de bele kellett kényszeríteni a még nem olyan erős Japán-t egy konfliktusba. (Ne felejtsük, Japán egy porfészekből 30 év alatt olyan hatalom lett, mely szétverte a német és orosz ázsiai flottát, valamit olyan szinten fegyverkezett, ami 20-30 éven belül reális veszélyt jelentett volna a szárazföldi USA-ra is.) Azt még csak sejteni lehet, hogy a csendes-óceáni flotta bizonyos részének Perl Harbour-ból történő kivonása csak véletlen volt-e, de vannak arról feljegyzések, amelyek egy közelgő konfliktus miatt, a flotta rejtett megosztását javasolták. Itt még várni kell a titkosítás leteltére, de még pár év és hasonló lesz a helyzet valószínűleg, mint az első vh. esetén.

    Szóval az előzmények alapján abban hinni, hogy tényleg pár ráérő arab srác egyedül tervezte és kivitelezte egy hegyekben élő szellem aktív támogatásával 9.11-et erősen megmosolyogtató. Jóval kisebb szabású merényleteket hiúsított meg közben a német vagy spanyol titkosszolgálat, ilyet meg nem vesz észre az amerikai, izraeli, brit. Hááát, lehet még hinni a mesékben...

    [ Szerkesztve ]

    ''A file-cserélés öli meg a filmipart? Inkább a filmipar öli meg a file-cserélést. 2 hónapja nincsen semmi értelmes film, amit érdemes lenne letölteni...''

  • MaUser

    addikt

    válasz dabadab #151 üzenetére

    dabadab és wednesday: Hát ezek tényleg csak elméletek, konkrétumot szerintem nem is fogunk kapni, ezért elmélet. Majd az igazság kiderül a titkos anyagok feloldása után, ami még nagyon messze van. Én csak annyit mondok, hogy ha választani kell az gonosz öngyilkos és magányos szupermerénylők teóriája, és aközött, hogy hagyták ezeket a fanatikusokat dolgozni, mert abból valakinek rengeteg pénze és vélt vagy valós politikai előnye lett, akkor inkább a másodikra szavazok az USA eddigi történelme alapján.

    wednesday: Az USA állampolgárai sok nemzetiségből tevődnek össze. Nagy részük német származású (majdnem az USA nyelve is a német lett az angol helyett), így gondolom érthető miért nem elég egy sima (főleg támadó!) hadüzenet. Kicsit tovább fejtegetve: mivel a saját háborúdat kell beállítani szent háborúként, ezért olyan indok kell, aminél nem merülnek fel olyan kérdések, hogy mennyire is kell nekünk ez a háború és esetleg kössünk akkor békét, amikor Japán elfoglalja Kína-át, mert az nekünk úgy sem számít. Erre a legjobb egy galád orvtámadás. (Helyi példa: Kassa orosz bombázása, de mi kis ország vagyunk, ezért kicsi a casus belli-nk is. :) ) A politikusok tudták, hogy egy nagyarányú Japán terjeszkedés után sokkal nehezebben lenne megvívható egy háború (ugye a Japánok elsődleges célja sohasem az USA volt, ők annyit akartak, hogy az USA ne szólhasson bele nagy-Japán (Japán, Mandzsúria, Korea, Új-Zéland) kialakításába, amivel hozzá jutnak minden szükséges nyersanyaghoz).

    Midway: ekkor már régen fel volt törve a japán haditengerészeti kód, az USA haditengerészetének elég könnyű dolga volt. Nem kockáztattak ők ott semmi komolyat, de még ha el is veszett volna teljes flotta, mit veszítenek? Néhány tízezer pótolható közép és alsó osztálybeli hazafit és annyi hadihajót, amit egy év alatt bármikor legyártanak. Japánnak ekkor sem lett volna reális esélye a mainland elleni támadáshoz, ezt tudta mindkét fél. (Japán csak léggömbökkel tudta bombázni a mainland-et, illetve volt néhány tengeralattjárója, amin tudott pár kisrepülőt szállítani, ezekkel nem igen szálltak volna partra az USA-ban.) A japán katonai doktrína az USA öt-hat évre történő csendes óceáni kiütésével és lehetőleg minél előbbi békével számolt, lásd Jamamoto feljegyzéseit erről. Csak ott tévedtek, hogy az USA is akarta ezt a háborút, mivel így biztosíthatta hatalmi státuszát a térségben.

    ''A file-cserélés öli meg a filmipart? Inkább a filmipar öli meg a file-cserélést. 2 hónapja nincsen semmi értelmes film, amit érdemes lenne letölteni...''

  • MaUser

    addikt

    válasz dabadab #155 üzenetére

    Ki beszél itt az 1700-as évekről? Ki beszélt erről az urban legendről? A Lindbergh-kultusz idején felmerült a nagyszámú német kisebbség körében, hogy ideje változtatni az angol hegemónián (ebben mondjuk nagyszámú nem német követőjük is volt, hiszen az angolokat a II. vh előtt többen nem szerették, mint szerették.) Kezdésnek javaslom ezt a német kisebbség amerikai jelentőségéről [link], ha már a wiki-re kell hivatkozni történelem kapcsán. Esetleg vegyél elő egy származási térképet az 1930-as évek USA-járól és nézd meg.

    A II. vh előtt erős angol ellenesség volt a lakosság körében (ugye rémlik még az 50 cirkáló átadásának fogadtatása a középiskolából?), erre építve a német kisebbség megpróbált tenni ez ellen és Lindbergh és más jelentős német-amerikai segítségével semlegességre biztatni (igen, még a '40-es évek elején is volt egy igen erősen támogatott náci párt is az USA-ban). Ezen csoportok alapvetően tiltakoztak még az ötletétől is az ún. új Németország megtámadásától és radikálisabbjai szerették volna ezt és az angoloktól történő minél teljesebb elhatárolódást biztosítandó a német nyelvet is államnyelvé tenni. Nagy esély volt, hogy a következő választásokon a német csoportok által támogatott képviselők is bekerülnek a szenátusba jelentős bázist alkotva, ezért megindult a megszokott támadásuk: Lindberg rasszistának lett bélyegezve, németeket táborba vittek (bár jóval kevesebbet, mint japánt), stb. Ennyit erről, hogy hogyan lett majdnem a német az USA nyelve. Ha ekkor a német kisebbségeket szervezetten támogatja az akkori német hatalom, minden bizonnyal már nem angol lenne a világnyelv. (Ne felejtsük, a 30-as évek végén az átlag amerikai közember csodálattal beszélt az olasz és német csodáról, utálta az angolokat (mert vagy ír, vagy német, vagy skót vagy francia származású volt) és elege volt a saját politikai elitjéből.) Remélem így már világos és nem keversz ide több urban legendet. :U

    A tornyokra visszatérve: Tehát te azt hiszed, hogy öt rosszarcú arab összebeszélt, hogy akkor ledőltjük a tornyokat, majd mindezt kivitelezték az amerikai, angol és egyéb titkosszolgálatok háta mögött? Miközben ma már tudjuk, hogy az USA mind a két világháború előtt saját állampolgárait áldozta fel azért, hogy beléphessen a háborúba? (Ok legyünk teljesen pontosak, az első vh-nál biztos még csak most, a második esetén még várni kell pár évet a teljes bizonyosságig.)

    ''A file-cserélés öli meg a filmipart? Inkább a filmipar öli meg a file-cserélést. 2 hónapja nincsen semmi értelmes film, amit érdemes lenne letölteni...''

  • MaUser

    addikt

    válasz wednesday #156 üzenetére

    A mainland ellen sem a kb. 70milliós (császári) Japánnak, sem a szintén kb. 70 milliós akkori nagy No-nak nem lett volna esélye. Ezt ők is nagyon jól tudták. Nem is tervezett szárazföldi műveleteket egyik fél sem ott, mindketten arra építettek, hogy az USA semleges marad (No) vagy megretten és követi az addigi doktrínáit (Japán). Az Usa lakossága a háború elején 130m fő volt, egyetlenként rendelkezett minden szükséges erőforrással határain belül, ebből fakadó előnye pedig hatalmas volt. Nézd meg mennyi tankot készített az USA és No. 1944 végéig, amikor is No. kb. elérte a gyártási csúcsát. (88 vs 45 edb). Kétszer többet gyártott az USA ebből, ráadásul már 1943-ban az USA GDP-je 1.6-szor több volt, mint a tengelyhatalmak össz(!) GDP-je és az olló ezután csak nyílt. Ezt a háborút az USA nem veszíthette el, jól tudták, hogy a mainland-et egy ellenséges csizma sem fogja érinteni, gazdaságilag pedig felőrölnek bárkit. Gyakorlatilag egyedül is győztek volna még az atombomba nélkül is.

    Ha emlékszel még a Victory hajókra, azokkal már akkor megnyerték volna az atlanti csatát, ha szinte nem is vadásznak a tengeralattjárókra. Ez természetesen túlzás, de számok magukért beszélnek: a németek a háború hat éve alatt elsüllyesztetek 14.5m tonna vízkiszorítású szövetséges kereskedelmi hajót, még a Victory-kból egy év alatt gyártottak 3.3m tonna vízkiszorítású hajót. És emellett ontották a cirkálókat, anyahajókat, tengeralattjárókat, stb. Japán soha nem tudta pótolni a midway-i vereség után flottáját, No pedig még a tengeralattjáróit sem...

    Casus belli: elfelejted, hogy az USA etnikailag (nagyon) nem egységes. Nem véletlenül zártak ott el rengeteg németet és japánt táborokba. Ezért kell az egyértelmű és hatásos indok, hogy fel sem merüljön senkiben, hogy ez nem egy jogos háború és még az adott nemzetiségű is inkább harcoljon amerikai zászló alatt, mint mondjuk a volt hazájának kémkedjen. Egyszerűen az USA előre látta, mi lenne 20-30 év múlva Japánból és ez alapján cselekedett.

    ''A file-cserélés öli meg a filmipart? Inkább a filmipar öli meg a file-cserélést. 2 hónapja nincsen semmi értelmes film, amit érdemes lenne letölteni...''

  • MaUser

    addikt

    válasz wednesday #164 üzenetére

    A Victory-t példának írtam, hogy szemléltessem mekkora volt az amerikai gazdasági fölény. Ott van az a mondat közvetlenül utána, hogy "ez természetesen túlzás", de a számokból remélem látod, hogy a németeknek esélye sem lett volna, hogy akár egy tengeralattjárós anyagháborút is megnyerjen, pedig talán itt volt a legnagyobb a fölényük a háború elején. (Meg persze a tankok irányításában (nem magukban a tankokban, abban erősen lemaradásban voltak az egész háború alatt számban és sokszor minőségben is!), ami a beépített rádióban és a gyalogság nélküli harcban csúcsosodott ki, de pl hasonlót már alkalmazott Zsukov is 1939-ben Mandzsúriában.) Az anyagháborútól egyébként folyamatosan tartott a német vezetés, hiszen szinte mindig ők voltak számban és felszereltségben kevesebben, kezdve Fr. elfoglalásától, át az afrikai harcokon, egészen az orosz invázióig.

    Olvass el egy néhány erről szóló publikációt, No egyáltalán nem akart az USA-val háborúzni (abban reménykedtek, hogy a helyi nagyszámú német, az amerikai hagyományos elhatárolódás és a Japán front miatt ez elkerülhető), valamint Japán is abban bízott, hogy a Monroe elv miatt, amihez legtöbbször ragaszkodtak az amerikaiak, nem lépnek túl gyorsan és agresszíven. Jamamoto 5 évvel számolt, ez idő alatt kellett volna létrehozniuk a nagy Japánt és utána bízni benne, hogy a Monroe elv miatt USA nem avatkozik be, mivel Japánnak nincs amerikai országgal szemben követelése.

    No-ban ismerték az USA lehetőségeit (SZU-t erősen alábecsülték a finnek elleni háború miatt). Azt pedig, hogy mennyire álltak a németek nyerésre Moszkva alatt a háború jól mutatják némely német tiszt naplójában fellelt feljegyzések, amik már akkor arról írnak, hogy békét kéne kötni a SZU-val, mert nem fogják bírni emberhiány és a megnyúlt utánpótlási vonalak miatt. (Megjegyzem, sok tábornok egy év késleltetést javasolt az invázió elején az elhúzódó Jugoszláv harcok és az elégtelen felszerelés miatt, végül nekik lett igazuk. Ha nem fut bele a Wermacht a két hónap késés miatt az őszi sárba, valószínűleg elfoglalják Moszkvát, de még mindig ott lett volna utána a teljes orosz mandzsúriai hadseregcsoport frissen és pihenten Zsukovval az élen, aki éppen két éve verte ki a Japánokat onnan.)

    Azt pedig, hogy az USA mennyire érezte magát fenyegetve Japán által talán elég jól mutatja az első washingtoni konferencia, amelyen megegyeznek, hogy elsőnek No-val számolnak le, és Japán addig ráér. Mindezt 1941 decemberében. Hát ennyire érezték magukat veszélyben Japántól és ennyire viselte meg őket az emberek és a hajók elvesztése. Következő augusztusban Moszkvában pedig megállapodnak egy Fr-i front megnyitásáról, a japánok pedig továbbra is ráérnek. Nem Japán volt az elsődleges célpont hanem az addigi dominanciájuk kiterjesztése világszintre, ami minden valamirevaló birodalom jellemzője.

    WonderCSabo: Még két évtized és egységes lesz újra, egységesen spanyol. Ezt már Al Bundy is látta, amikor jogosítványt szerzett.:)

    [ Szerkesztve ]

    ''A file-cserélés öli meg a filmipart? Inkább a filmipar öli meg a file-cserélést. 2 hónapja nincsen semmi értelmes film, amit érdemes lenne letölteni...''

Új hozzászólás Aktív témák