Etűdök személyi számítógépekre (szerk.: Votisky Zsuzsa)
Budapest, Gondolat, 1984

Hosszabb szünet után folytatom a régi magyar számítástechnikai könyveket felidéző, alig megkezdett sorozatot – reményeim szerint most már fennakadás nélkül, hetente egy alkalommal, szombaton jelennek meg a blogbejegyzések.

Újrakezdésként egy poétikus című könyvet vettem elő 1984-ből: Etűdök személyi számítógépekre.

Ez az az időszak Magyarországon, amit nagyjából két szóval lehet jellemezni: Spectrum és BASIC – most zajlik az a nagyon fontos változás, amire a könyv előszava is utal, vagyis az, hogy az 1982-83-as tanévben megérkeznek a középiskolákba az első számítógépek az állam támogatásával (ezek a Híradástechnikai Szövetkezet által gyártott HT-1080z School Computerek voltak).

Emellett itt-ott, tehetősebb családoknál, közösségi helyeken is egyre szaporodnak a legálisan, illetve illegálisan beszerzett számítógépek, s habár még némileg misztikusnak számít velük foglalkozni, és az évtized eleje óta tartó nagy nyugati fellendülés jelei is alig szivárognak be Magyarországra, de – főként az oktatásnak köszönhetően – egyre többen érdeklődnek az informatika iránt. Ugyancsak az évtized közepén indul meg egyfajta fellendülés a szakkönyveknél is, egyre több magyar szakember vállalkozik oktató, ismeretterjesztő könyv megírására vagy lefordítására.

A többszerzős Etűdök… is ilyen alapozó könyv, és teljes mértékben magán hordozza a korszak felfogásának jeleit a számítógép-használatról. A rendelkezésre álló hardveres és szoftveres lehetőségekre alapozó kevés szakember ekkoriban egyértelműen úgy tartotta, hogy számítógépet használni az annyit jelent, hogy megtanulunk programozni. Ha visszahelyezkedünk a korba, akkor ebben sok igazságot vehetünk észre, hiszen még a felhasználókra koncentráló MS DOS felhasználói felülete is inkább a programozók parancssoros felületét adja vissza, nem pedig egy, a hozzá nem értőket is vonzó látványt nyújt. Még inkább így volt ez, ha a roppant népszerű és elterjedt Spectrumot nézzük. A Kemény János és Thomas Kurtz által kialakított általános felhasználhatóságú, oktatási célú BASIC sikerének is az volt az egyik oka, hogy a kezdők általa viszonylag gyorsan juthattak sikerélményhez – főként úgy, hogy a (nagyon egyszerű) játékokat, egyéb alkalmazásokat maguk írták meg.

Az oktatást az Etűdök… szerzői is teljesen az alapoktól kezdik el, és a BASIC használatát ismertető szövegben természetesen arra koncentrálnak, hogy a játékokra, illetve a grafikákra helyezzék a hangsúlyt, hogy ezeken keresztül ismertessék meg a programozás alapjaival az olvasókat. A könyv döntő részét kitevő leírások, lépésről lépésre kalauzoló példák természetesen ma is megállják a helyüket (a megfelelő környezetben természetesen), a szerzők közvetlen és sallangmentes stílusa és világos okfejtései egy teljesen átlagos műveltségű laikus számára is élvezhetővé és érthetővé teszik a szöveget.

A könyv számomra talán legizgalmasabb fejezete a harmadik, amely a számítógépeknek az oktatásban betöltött szerepével foglalkozik, mégpedig azért, mert a nagyközönségnek és a szakmának egyaránt szánt szöveg rávilágít néhány korabeli gondolatra az informatikával kapcsolatban.

Mik is ezek? Az egyik, talán a legfontosabb kérdés ezekben az években, melyet időnként szakemberek is feltettek: de hát mire jó egy számítógép úgy általában, de az iskolában különösen?

Török Turul, e fejezet („APPLE gépet” használó!) szerzője leírja, hogy a számítógép igen sok mindenre jó lehet az iskolában, de nem ez a lényeg, hanem az, hogy minél többen, minél többféle célra vegyék igénybe, aztán majd kiderül, hogy mire használható igazán egy iskolában. És a szerző itt lelassít egy kicsit, hogy két alaptételt magyarázzon el, láthatólag azért, hogy az idegenkedők berzenkedését legyűrje. Egyrészt kijelenti, hogy a számítástechnika sem a matematikának, sem a természettudományoknak nem része, hanem egy önálló tudományterület. Másrészt példákkal bizonyítja, hogy a BASIC nagyon rövid idő alatt elsajátítható. Ám a folytatást úgy képzeli el, hogy az a bonyolultabb nyelvek felé irányul, a magasabb szintű használat – az iskolákban is – szintén a programozáshoz kapcsolódva történik majd meg.

Ezek után következnek azok a leírások, példák, melyek különféle oktatási feladatokat is megvalósítanak: valószínűségszámítás, kérdés-felelet programok, fizika példák (pl. a radioaktív bomlás mértékének meghatározása), szimulációk, kereső eljárások, zenei, levélíró program stb.

A könyv eddig ismertetett gondolatmenetét erősíti meg, hogy a zárófejezet a FORTH és a LOGO rövid bemutatására vállalkozik – nyilván abban bízva, hogy sokakat sikerült annyira „megfertőzni”, hogy tovább szeretnének lépni a programozásban.