(Infobulvár?) Akár vicc is lehetne, vagy végtelenül érdektelen provinciális történet a Seattle Times tudósítása egy helyi iskola eseményeiről, ám mégis érdekes megszemlélni ezt az elsőre valóban csak lokális jelentőségű történetet, mert mint mondják: cseppben a tenger…

Az említett sajtótermék arról számolt be, hogy Linda O’Connor könyvtáros, az Egyesült Államok New Jersey államában, Great Meadows városának egyik iskolájában letiltotta az iskolai könyvtár számítógépeiről a Wikipedia weboldalát. A hölgy egy figyelmeztető feliratot helyezett el a gépeken (Just Say „No” to Wikipedia – ez az amerikaiak számára többletjelentéssel bír, mivel Nancy Reagan ezzel a Just Say No jeligével kampányolt a kábítószerek ellen). A könyvtáros nem áll egyedül kezdeményezésével, más amerikai iskolákban is hasonlóan gondolkodnak a Wikipedia tartalmáról. Az indoklásokban legtöbbször az szerepel, hogy megbízhatatlan, mivel bárki módosíthatja a szócikkeket, emellett többször is elfogultnak találták az itt található megfogalmazásokat. Dawn Moore, az egyik középiskola könyvtárosa elmondta, hogy többször találtak rasszista alapállásból megfogalmazott szócikkeket, s például a vietnami háború kapcsán a Wikipedia szövege sokkal kevesebb áldozatról számolt be, mint a valós adatok. A legnagyobb baj az, hogy a gyerekek a monitoron megjelenő információkat szentírásként kezelik, s ez a vakbizalom aggasztja a tanárokat.

Az akut problémát ismerő Sandra Ordonez, a Wikimedia Foundation kommunikációs igazgatója erre reagálva azt mondta, hogy méltányolja az aggodalmakat, épp ezért javasolja szervezet, hogy a Wikipediát soha ne használják elsődleges forrásként, s azt hangsúlyozzák, hogy a további kutatás első lépéseként tekintsenek az itt található adatokra.

A tanárokat az is nyugtalanítja, hogy a webes böngészésre rászokott diákok a keresőben az első találatok között mindig ott lelik a Wikipedia szócikkeit, ám nem tudják ezek szövegeit kellő kritikával kezelni.

Megoldás egyelőre nincs, de a Wikipedia esete már régóta azt mutatja, hogy az információkhoz való, korábban elképzelhetetlen mértékű hozzáférés új problémákat vetett fel, melyekre egyelőre nincs megnyugtató megoldás. Azok a hitelesítő mechanizmusok, melyek a papíralapú tudásközvetítésnél többé-kevésbé megnyugtatóan működtek, egyelőre még nem alakultak ki (vagy csak részlegesen) az internetes adatbázisokkal kapcsolatban.

Bár – némileg populista módon – azt is lehet mondani, hogy a gyerekektől nem adathalmazokat kell követelni, hanem gondolkodást… (Brrr… ez tényleg demagóg volt. – a szerk.)