Ehhez sem kellett körző
Már a két konzol tavaszi leleplezésekor kiderült, hogy nem csak a gép szerepét illetően, hanem designban is eltérő utat választott a Sony és a Microsoft. A PS4 meglepően kicsi, még a legutolsó, szupervékony PS3-nál is kisebb helyet foglal, és szakít a PS3 kerek vonalaival, formatervének gyökerei inkább a PS2-höz nyúlnak vissza: Csupa egyenes és szög, sehol egy lágy ív, egy kis puhaság, már a ház is keménységet, erőt, határozottságot sugall, mintha a Sony ezen a téren is megpróbált volna minél jobban elhatárolódni a korai, rossz emlékű PS3-tól. A döntött előlap és a két különböző műanyag valahogy izgalmassá és újszerűvé – szinte már széppé – teszi a fekete dobozt, ehhez képest az Xbox One ormótlanul nagynak, ódivatúnak tűnik, az embernek akaratlanul is a régi, orosz technikai vívmányok méretét „méltató” viccek jutnak az eszébe a két eszköz megjelenésének összehasonlításakor.
Persze a Microsoftnak nem a szépérzékével van baj, egyszerűen el akarták kerülni az Xbox 360 első éveit jellemző RRoD-fiaskót. Így aztán fogtak egy még éppen elfogadható méretű és kinézetű dobozt, amibe minden belefér szép levegősen, túlméretezett hűtéssel, és a sokszor téglaként emlegetett tápegységet továbbra is a készülékházon kívül tartották. A végeredmény ugyan nem Red Dot designdíj-esélyes, viszont racionális mérnöki érvek állnak mögötte – inkább legyen nagy és működő, mint kicsi, de halott. Ezzel szemben a japán gárda a lehető legkisebb helyre a zsúfolta a lehető legtöbb lóerőt a tápegységgel együtt. Reméljük, nem számolták el magukat, és ebben a generációban nem a PS4-ek fognak túlmelegedés miatti problémával küzdeni, a teszt alatt mindenesetre nem tűnt túlzottnak a hőtermelés, a ház a processzor környékén inkább kellemesen, mint zavaróan meleg volt. A kisebb ház viszont hangosabb hűtést is jelent, és bár a terhelés alatti zajszint sosem volt túlságosan zavaró, elfeledtetni sosem engedte magát.
Gombot egyet sem találunk, a bekapcsolást és a lemezkiadást is érintéssel intézhetjük. Ez fokozza ugyan a letisztultság érzését, a fizikai visszajelzés hiánya viszont eleinte hiányozhat, ráadásul szinte biztos, hogy néhányszor össze fogjuk keverni a két funkciót amíg megjegyezzük, hova nyúljunk a vékonyka függőleges csíkon. A zongoralakk-felület amellett, hogy az ujjlenyomatot gyűjtő helyszínelők álma, továbbra is csak addig szép, amíg soha, senki nem nyúl hozzá. Tesztpéldányunkon ez a rész már meglehetősen sok karcot és egyéb kis felületi sérülést összeszedett, míg a matt, kissé rücskös műanyag teljesen újszerű volt. Röviden, ha azt akarjuk, hogy a fényes oldal ne úgy nézzen ki, mint amit a kutya szájából húztunk ki, ne nagyon pakoljunk rá semmit.
A döntött előlapot vízszintesen kettéosztó bevágás két USB 3.0 portot és egy tálca nélküli Blu-ray meghajtót rejt, hátul pedig egy optikai hangkimenetet, HDMI kimenetet, Ethernet portot és a PlayStation kamera csatlakozóját találjuk. Az Xbox One-nal ellentétben itt nincs HDMI bemenet, és a PS3-at médialejátszóként használók bánatára eltűnt az infravörös érzékelő is, így a Blu-ray távirányító a PS4-gyel már nem használható. És ha már a csatlakozóknál tartunk: A PS4 Wi-Fi vezérlője sem az 5 GHz-es sáv használatát, sem az n-nél sokkal gyorsabb 802.11ac szabványt nem támogatja. Az üzembe helyezés viszont roppant egyszerű, főleg, ha egy PS3-at váltunk le: Csak kihúzzuk a HDMI- és a tápkábelt a régi konzolból, és bedugjuk az újba.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
