Indulókészlet oldschool gamereknek
Akik számára természetes, hogy a számítógép grafikus felülettel indul és gépelni csak szövegszerkesztéshez kell, azok kissé nehezen látják meg a szépet és jót a régi idők gépeiben, rendszereiben. Természetesen az otthoni számítástechnika hőskorának rajongói is tudják, hogy nosztalgikus érzéseik saját fiatal(abb) koruknak szólnak, mégis: egy régi, de működő kütyü, vagy ahhoz való modern kiegészítő, de akár a kedvenc játékfigurájával nyomott póló is nagy örömöt okozhat. Talán az ünnepek alatt adódhat egy kis idő is arra, hogy valaki ilyesmivel foglalkozzon, hát van néhány tippünk, hogy a retró-függőség fokához, progressziójához és anyagi lehetőségeinkhez mérten mivel érdemes örömet szerezni az „öregeknek”.
A 80-as évek elejétől nagy divatja volt a kvarcjátékoknak. Az akkori technológiai szinten megvalósítható egyszerű, fix mozgásfázisokkal előre elkészített kvarc (mono folyadékkristályos) kijelzőkön a játékélmény felidézte a játéktermi gépekét – persze csak az újdonság varázsa miatt – és nem kellett bele érméket dobálni, mint az arcade masinákba. Emellett órán, pad alatt, szünetben lehetett velük játszani, mindig jött valaki egy új rekorddal, a verseny folyamatos volt – mígnem a kütyü valamelyik tanár zsebében kötött ki.
Akkoriban 500 forinttól indultak a használt kvarcjátékok, ami jelentős összeg volt a korabeli jövedelmekhez képest, de nem volt kifizethetetlen. Ez ma is így van, 2-6000 Ft közötti áron kaphatunk használt, működőképes darabokat. A vásárlásnál persze legyünk óvatosak, nézzünk meg több ajánlatot, ügyeljünk a kijelző és a gombok épségére, az elemeket eltávolítva ellenőrizzük, hogy tartalmuk nem szivárgott-e bele a gépbe. A kvarcjáték nem csak ára, hanem kis mérete miatt is jó tipp, persze – ahogy más ajándékok esetében is – érdemes vásárlás előtt puhatolózni, hogy milyen típusnak örülne leginkább a megajándékozandó személy. Ha pedig a végső döntés előtt kíváncsiak vagyunk a játékélményre, akkor irány böngészőből indítható Pica-Pic emulátor, itt rengeteg modell kipróbálható.
A kezdetek másik nagy boldogságfaktorát az elektronikus TV játék ada, melynek még hazai változata is létezett, a Videoton gyártotta. Világszerte Pong néven ismerték és egyszerűsége ellenére nagy sikert aratott. Különösen kétjátékos módban volt izgalmas a meccs, és ezen nem tudott rontani a monokróm kép és a kezdetleges csipogás sem. A Videoton változat elég ritka sajnos, más klónokat 5000 Ft alatt meg lehet szerezni – ha éppen elérhetők valamelyik aukciós oldalon.
Néhány évvel később, a nyolcvanas évek végén már itthon is beszerezhetőek voltak a különféle játékkonzolok, melyek akkori viszonylatban igen fejlett grafikát és hangot, azaz jobb játékélményt kínáltak. Jött a mászkálós, platformos (pl. Mario), oldalra görgetős-lövöldözős kétdimenziós játékok korszaka, aztán a verekedős címek, mint pl. a Street Fighter. A NES (Nintendo Entertainment System) külföldön sok helyütt már 1985-től sikeres volt, de hozzánk még csak kis számban jutott el. Igazán népszerűek itthon a kilencvenes években hódító SEGA Mega Drive és a Super Nintendo Entertainment System (SNES) konzolok lettek.
[+]
Mindkét rendszer 16 bites, sőt a Sega Mega Drive CPU-ja 32 bites felépítésű, csupán 16 biten kapcsolódik a memóriához és a perifériákhoz. Akárhogy is, az előző konzoloknál és számítógépeknél (pl. Commodore 64) egy nagyságrenddel szebb grafikát és hangot biztosítanak, igazán hangulatos játékokkal. Annak idején az 576 KB Szegasztok műsora a SEGA, Dévényi Tibi bácsi Elektor Kalandora pedig a NES és SNES játékokat népszerűsítette. Országszerte klubok nyíltak, ahol játékidőt lehetett vásárolni és a két legkedveltebb konzol valamelyike elé ülve élvezni az akkori legjobb – rendszerint 2D-s – játékokat.
A fenti konzolokhoz általában 3000-10000 Ft közötti áron juthatunk hozzá, ám a jobb játékok darabja is 3-5000 Ft, így nem ritkák a 20-30 000 Ft-os komplett csomagok sem. A korabeli játékkonzolokhoz jellemzően kazettán (cartridge) vásárolhattunk címeket. Viszonylag olcsón hozzáférhetők az említett márkák hordozható játékkonzol termékei is, a Game Boy verziótól függően 4-10 000-ért érhető el, ugyanebben a sávban mozog a SEGA Game Gear is – jó hír, hogy a kézi konzolokhoz olcsóbbak a játékkazetták.
Régi számítógépek 8-32 bitig
Akik nem csak fogyasztói, játékélvezeti oldalról emlékeznek vissza szívesen az úttörő korszakra, azok valószínűleg egy 8-bites gépen kezdték. A Commodore 64, ZX Spectrum és társai sok izgalmas élményt tartogattak, sokan ezeken a gépeken írták első gyakorló programjaikat. Mások a Commodore Plus/4-en, Enterprise 128-on vagy a hazai gyártású Primo-n, HT-1080Z-n vagy Videoton TV Computeren gyakoroltak, fejlesztettek – közülük jó páran ma is programozásból élnek.
Sajnos a hazai gyártású gépeket nem értékelték sokra akkoriban, mikor a 8-bites gépeket IBM PC-kkel váltották ki, nem sokan gondoltak a megőrzésre, arra, hogy később jól jönnének még a kiszolgált masinák. Ezért aztán a legtöbb szeméttelepen kötött ki, a még működő darabok igazi ritkaságnak számítanak, melyek csak esetlegesen, akkor is 30-50 000 Ft-os áron férhetők hozzá – a valaki Primo-t vagy HT-t szeretne, annak gyorsnak kell lennie és áldoznia kell rá. Sokkal egyszerűbb dolgunk van, ha egy Commodore 64 a kiszemelt példány, messze ebből adtak el világszerte a legtöbbet, így ma is folyamatosan kapható a hirdetési oldalakon, tápegységgel tízezer forintért valószínűleg tudunk szerezni. Mibe kerül neked, hogy szereted a retrót cikkünkben részletesen írtunk drágább Amiga és Atari típusok piacáról és általában az árakról, melyek azóta sem változtak lényegesen.
Háttértárak és kiegészítők
A 8-bites korszakban a merevlemez még rettentően drága dolog volt, kevés gépben találunk ilyet. A gép a beégetett BASIC-cel indult, a programokat floppyról, cartridge-ről vagy magnószalagról kellett betölteni, becsipogni. Akármilyen gépet is válasszunk, meg kell oldanunk a programok mentésének és betöltésének kérdését is, hiszen eléggé korlátozottan szórakoztató BASIC programokat begépelgetni a régi Mikrovilág újságokból . A legtöbb esetben ez ma is megoldható magnóval vagy floppyval, célszerű ezekkel együtt beszerezni a gépet. A 8-bites Commodore gépekhez (C16, C116, Plus/4, C64, C128) saját magnetofontípust kell vásárolnunk, a többi 8-biteshez általában csak kábel kérdése, hogy bármilyen magnó illeszthető-e. (Vigyázat, a C16 és C64 vonal magnói nem kompatibilisek egymással, az átalakító beszerzése problémás lehet.)
(forrás: Bögrebolt) [+]
Ha már megvan a gép, akkor sokat adhatunk használati értékéhez egy modern háttértárral. Létezik a Commodore 64-hez olyan magnó adapter, amire MP3-lejátszót vagy okostelefont kötve becsipoghatjuk a programokat. Az mp32c64 Commodore magnót is formáz a hangulat kedvéért. Legcélszerűbb, ha az androidos Tap Dancer alkalmazással játszatjuk ki a magnószalagokról digitalizált, emulátorokhoz használatos TAP fájlokat, így nem kell konvertálgatnunk. (TAP fájlok számos helyről tölthetők le.)
Nem csak a magnó, hanem az akkoriban sok géphez használt floppymeghajtók pótlása is megoldható. Commodore 8-bitesek (jellemzően C16, C116, Plus/4, C64, C128) esetében az Sdrive 1564 az egyik legolcsóbb megoldás. A készüléket a floppy meghajtó helyére (Commodore soros busz) kell csatlakoztatni és úgy is viselkedik, mint egy VIC-1541-es drive. SD kártyára másolt lemezkép állományok (D64) szolgálnak a lemeztartalom forrásául, a lemezváltást BASIC parancsokkal eszközölhetjük. Az emuláció nem teljes körű, emiatt néhány saját turbo megoldást használó játék sajnos nem működik az Sdrive-on.
(forrás: bytedelight.com)
Más gépekhez is kaphatók hasonló kiegészítők, a legtöbb esetben ezek a bővítősínre illeszthető, az alapgéphez képest igen modern konstrukciók. A szintén meglehetősen kedvelt és elterjedt ZX Spectrumhoz jelenleg a DivMMC Enjoy a legkezesebb megoldás, ami csak külföldi webshopokban hozzáférhető és sajnos nem is túl olcsón, 45 angol fontért (emellett számítanunk kell a cirka 20 fontos szállítási költségre is). Cserébe egy stabil, megbízható és dizájnos (a burkolat 3D printerrel készül), az ESXDOS lemezkezelő operációs rendszer kiegészítést is magában foglaló hardvert kapunk egy Kempston joystick porttal integrálva.
Ha attól tartunk, nem fogjuk eltalálni, milyen kütyüt milyen paraméterekkel és csatlakozókkal kéne megcéloznunk, akkor áttérhetünk a piac humán oldalára. Egy jól eltalált figurával díszített póló, bögre, vagy egy témába vágó új könyv (például a Pixelhősök), album szintén áhított ajándék lehet az őskockák chipekkel kitapétázott világában is. És persze jöhetnek a régi folyóiratok, mint a Commodore Világ, Spectrum Világ, Mikrovilág és a többiek.
Modern retróságok
Nem csak kiegészítők elérhetők, sokféle formában születtek már újjá a régi számítógépek. Az egyik leglátványosabb feltámadást a Sinclair ZX Spectrum produkálta: a kis fekete, gumibillentyűs 8-bites az eredetivel csaknem teljesen megegyező formában támadt fel az Elite és a Kickstarter jóvoltából, a sokat sejtető Recreated Sinclair ZX Spectrum néven. Táblagépekkel és okostelefonokkal Bluetooth felületen csatlakoztatható a készülék és a hozzá letölthető emulátor alkalmazások révén használható beviteli eszközként, pötyöghetünk a BASIC-ben vagy játszhatunk a régi játékokkal (ezekből rengeteg ingyen letölthető). Hangulatos, de működésében szokványos billentyűzetként is bevethető, ekkor PC-hez és Mac-hez is csatlakozhat. A mobil alkalmazások minden Apple eszközre letölthetők, de az androidos alkalmazás nem minden hardveren használható.
Az igen jól sikerült, minőségi replika ára 85 angol font, tehát nem a legolcsóbb ajándék. Nemrégiben látott napvilágot egy szintén közösségileg, az Indiegogo-n finanszírozott hasonló fejlesztés gyümölcse, a ZX Spectrum Vega, mely inkább játékkonzolként imitálja az eredeti gépet. Csak néhány gombot terveztek bele, sokkal kisebb az eredeti gépnél, így tényleg csak játékokhoz jó – sok cím letölthető és a programok hozzá is vannak igazítva a csonka klaviatúrához. Érdekes, hogy ez a kevésbé komplett megoldás 89 GBP-be kerül, azaz kicsivel drágább, mint a Recreated Sinclair ZX Spectrum.
Az FPGA – Field-Programmable Gate Array olyan chip, mely szoftveresen huzalozható, azaz a megfelelő leírások, támogatás birtokában beleprogramozható bármilyen más hardver tudása.
Nem is olyan friss, 2005-ös projekt a Minimig, ami az Amiga 500-ast hivatott FPGA alapokra helyezve újjáalkotni. A 30 éves Amiga 500-as már öreg, a benne szereplő chipeket nem gyártják, így az FPGA pótlás egyfajta hardveres “emulátorként” igen jó megoldást jelenthet. A Minimig alaplap SD-kártyát használ háttértárként, modern Nano-ITX házba építhető, mai monitorok és billentyűzet, egér használható hozzá.
Egy újabb FPGA alapú megoldás a MIST, mely nem csak Amiga, hanem Atari, Commodore, MSX, Coleco, Amstrad és Sinclair gépek hardveres „emulációjára” is képes. Előnye, hogy ma is rendelhető és ára csupán 200 euró, ami sokoldalúságához mérve nem is horribilis összeg. Előnye, hogy USB perifériákkal és VGA monitorral vehetjük körül, melyek úgyis megtalálhatók a legtöbb otthonban, ház is jár hozzá és kis helyen elfér.
Végül érdemes megemlítenünk a Raspberry PI-t, melyet már részletesen bemutattunk. A sokoldalú, aprócska hobbi alaplaphoz többféle retro-emulációs szoftver is letölthető (pl. Chameleon Pi), így tucatnyi régi rendszer használatát élhetjük újra. A 35 dolláros kütyü második kiadása már elég erős ahhoz, hogy egy Amiga 1200-as modellként is helytálljon, emellett más célokra is használható, a legtöbben retrós érdeklődés hiányában is örülnének neki.
