Raspbian, ha csak úgy
Az ismerkedést célszerű az egyik általános célú disztribúcióval kezdeni, ami elvileg lehet a Pidora is (Fedora-rajongóknak ajánlott), de ha a Raspberry PI Foundation eredeti elképzeléseinek megfelelően szeretnénk kicsit ismerkedni a linuxos rendszerekkel és a modern hobbiprogramozás világával, akkor érdemes a Raspbiant választani. Kipróbáltuk az installációt hagyományosan, képállomány letöltéssel és NOOBS-szal is – az utóbbi kicsit egyszerűbb, itt automatikusan a memóriakártyára kerül a boot loader is, ha több rendszert telepítünk egymás mellé – szóval kezdőknek mindenképpen ezt javasoljuk. (Megjegyeznénk, hogy nem hibátlan a NOOBS, illetve nem mindent szerencsés egymás mellé telepíteni, egy RiscOS, RaspBMC, OpenELEC hármassal befürödtünk, jobb a mértéktartás: egy kártya egy rendszer.)
A Raspbian telepítő a NOOBS újraindítási kérelme után szöveges képernyővel indít, amin jó pár zavaróan technikai hangzású menüpont olvasható.
Leglényegesebb a nyelv és billentyűzetkiosztás kiválasztása az Internationalisation Options pontban, itt ki kell választanunk a magyar karakterkódolásokat.
Az Enable Boot to Desktop/Scratch pontban lehet beállítani, hogy parancssorral, grafikus felülettel, vagy a grafikus felülettel és egyből a Scratch játékfejlesztő rendszerrel induljon el a rendszer a későbbiekben.
Rendelkezésre áll egy Overclock pont is, amivel érdemes óvatosan bánni, különösen ha valamilyen szűk házba csomagoltuk az aktív hűtéssel egyáltalán nem rendelkező PI-t. Mi a Medium (900 MHz-es CPU) beállítást kockáztattuk meg egy műanyag házban nagy szellőzőnyílással, úgy tűnik, hogy ennyit üzembiztosan kibír a vas. A kis különbség is érezhető sebességtöbbletet biztosít, de száguldozásra ne számítsunk, lassacskán zajlanak a dolgok a PI-n. Nem lesz gondunk persze egy parancssor ablakkal a Python editorral vagy a Scratch használatával, de a böngészésnél bizonyosan megmutatkozik a különbség a PI alapállapotban 700 MHz-es ARM központi egysége és egy két GHz-es asztali CPU (Intel/AMD) adta élmény között. Sokat számít, hogy milyen írási-olvasási sebességgel bír az SD kártyánk: Raspbianhoz és Pidorához érdemes a lehető leggyorsabbat venni.
A felhasználói felület az OpenBox ablakkezelővel dolgozó LXDE asztali környezetre épül. Tekintettel a visszafogott memóriaméretre, sok minden hiányzik belőle, ami más rendszereken kapásból adott, de azért az alapok megvannak ahhoz, hogy nekiállhassunk ismerkedni a programozással.
A PI Store kínálatából bővíthetjük az alkalmazáskészletet, ha hiányozna a LibreOffice, esetleg valami játékra vagy szakirodalomra vágynánk. Az alapkészletben szereplő NETburst és Midori böngészők nagyon gyorsak és kis erőforrás-igényűek, de nem minden weboldalt képesek megjeleníteni, illetve működtetni. A Midori például nem tetszett a Google Drive-nak, és a szolgáltatás újabb böngészőt kért – persze a kérés teljesíthető a PI Store kínálatából vagy parancssorból. A boltban jócskán előfordulnak fizetős címek, és elvileg magunk is „beszállhatunk az internetbe”, azaz szoftverportékáinkat kellethetjük az áruházban. A legdrágább cím sem kerül két fontba, így lehet, hogy ebből nem könnyű meggazdagodni.
Vannak apróbb hiányosságok, hibák a rendszerben. Hiába állítottuk be a magyar kódlapokat és billentyűzetet, a rendszer magyar felülettel, de angol billentyűzettel indult, utóbb mégis parancssorból kellett elintézni a kiosztás beállítását. Úgy általában azért elboldogultunk vele, és úgy éreztük hogy az OS jól szolgálja a PI projektet: a hardver egységes alapot ad a fejlesztőközösség kezébe, az operációs rendszer és az ingyenes fejlesztőeszközök, no meg a milliós felhasználói közösség pedig jól kikerekíti ezt.
PI remixek és célgép képzés indul
Ha valaki nem fejlesztői indíttatásból szerzett be egy PI-t, az nyilván azért, mert szeretne egy olcsó, kis fogyasztású, sokoldalú vasat, amit kedvére használhat szinte bármire. Legalábbis olyan célokra, melyekhez az alkotóközösség már elkészítette a feladathoz szabott szoftvert.
Az egyik legnépszerűbb ötlet a PI médialejátszóként, médiaközpontként való alkalmazása. A kis teljesítmény ellenére megvan az erő (és céláramkör) a hardverben ahhoz, hogy nagy felbontású videókat képes legyen lejátszani, csakhogy ennek kihasználásához kodekeket kell vásárolnunk a Raspbianhoz, ezek nélkül a lejátszás nem működik megfelelően. A másik megoldás egy médialejátszó linux. A hivatalos PI oldalról is letölthető a RaspBMC és az OpenELEC, mindkettő működőképes és gazdagon beállítható, de nem mondhatnánk, hogy kezdők számára könnyen üzembe helyezhető lenne, nekünk legalábbis akadtak problémáink. Fórumokon könnyedebb megoldásként javasolják a teljesen ingyenes (és nyílt forráskódú) Xbian rendszert.
Ha már asztali rendszerként megismerkedtünk a PI-vel, akkor felmerülhet, hogy miért ne szolgálhatna miniszerverként? Erre jó a Raspbian Server Edition, amivel speciális kiszolgálói feladatok láthatók el. Közvetíthetjük például egy webkamera képét, Csodálkoznánk, ha nem igényelne a telepítés és beállítás szakértelmet, mindenesetre egy szerveralap rendelkezésre áll az érdeklődők számára. Vannak még páran a komolyabb, üzleti területeken is. Az Elastic VoIP egységes kommunikációs megoldást (fax, e-mailszerver, VoIP-központ) kínál a PI-re építve, egy 4 GB-os SD kártyán. Akad még vékony kliens projekt is, a Raspberry Pi Thin Client segítségével, mely Microsoft RDC, Citrix ICA, VMware View és OpenNX & SPICE rendszerekhez kínál hozzáférést.
Akadnak jócskán speciális alkalmazások, melyek cseppet sem rugaszkodtak el a mindennapoktól, sőt, kiválóan illenek bele. Ilyen az a csengő applet, mely az ajtócsengővel elindítja a bejárathoz szerelt Raspberry PI-t, ami fotókat készít a csengető személyről és push-üzenetben riasztja a tulajdonost, aki így akkor is értesül a látogatásról, sőt a látogató személyéről is, ha épp nincs a házban és nem hallja a csengő hangját. A projekt nem bonyolult, de nagyon hasznos, érdemes tanulmányozni a róla készült blogbejegyzést.
Qt programozók számára lehet érdekes a RaspRazor, mely a Raspbian Razor-Qt asztali környezettel kombinált nem hivatalos kiadása.
A retró informatika rajongói számára is sokat tartogathat még a PI, több olyan projekt is fut, melynek célja kényelmesen használható emulációs platform felépítése. Legelőbbre talán a Chameleon PI tart, amivel egy rakás régi kedvenc (Commodore 64, Sinclair ZX Spectrum, SNES, Amstrad CPC, GameBoy és még sok más) emulátor szoftvere indítható egy igényesen megvalósított menüből.
Még sorolhatnánk. Ha van elég SD-kártyánk, akkor persze többet is tarthatunk feltelepítve és használatra előkészítve, a nem hivatalos remixek és hobbiprojektek kínálata eléggé bőséges.
