Új hozzászólás Aktív témák

• #1 szablya tag

  Új Válasz 2010-04-19 15:23:13 #1

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  szablya

  tag

  Kányádi Sándor
  Nyergestető

  A néhai jó öreg Gaál Mózesre,
  gyermekkorom regélőjére is emlékezve

  Csíkországban, hol az erdők
  zöldebbek talán, mint máshol,
  ahol ezüst hangú rigók
  énekelnek a nagy fákon,
  s hol a fenyők olyan mélyen
  kapaszkodnak a vén földbe,
  kitépni vihar sem tudja
  másképpen, csak kettétörve,
  van ott a sok nagy hegy között
  egy szelíden, szépen hajló,
  mint egy nyereg, kit viselne
  mesebeli óriás ló.
  Úgy is hívják: Nyergestető;
  egyik kengyelvasa: Kászon,
  a másik meg, az innenső,
  itt csillogna Csíkkozmáson.
  Nemcsak szép, de híres hely is,
  fönn a tetőn a nyeregben
  ott zöldellnek a fenyőfák
  egész Csíkban a legszebben,
  ott eresztik legmélyebbre
  gyökerüket a vén törzsek,
  nem mozdulnak a viharban,
  inkább szálig kettétörnek.
  Évszázados az az erdő,
  áll azóta rendületlen,
  szabadságharcosok vére
  lüktet lenn a gyökerekben,
  mert temető ez az erdő,
  és kopjafa minden szál fa,
  itt esett el Gál Sándornak
  száznál is több katonája.
  Véres harc volt, a patak is
  vértől áradt azon reggel.
  Támadt a cár és a császár
  hatalmas nagy hadsereggel.
  De a védők nem rettentek
  - alig voltak, ha kétszázan -,
  álltak, mint a fenyők, a harc
  rettentő vad viharában.
  Végül csellel, árulással
  délre körülvették őket,
  meg nem adta magát székely,
  mint a szálfák, kettétörtek.
  Elámult az ellenség is
  ekkora bátorság láttán,
  zászlót hajtva temette el
  a hősöket a hegy hátán.
  Úgy haltak meg a székelyek,
  mind egy szálig, olyan bátran,
  mint az a görög háromszáz
  Termopüle szorosában.

  Nem tud róluk a nagyvilág,
  hőstettükről nem beszélnek,
  hírük nem őrzi legenda,
  dicsőítő harci ének,
  csak a sírjukon nőtt fenyők,
  fönn a tetőn, a nyeregben,
  s azért zöldell az az erdő
  egész Csíkban a legszebben.

  1965

  Madarat tolláról, embert desktopjáról. | Inni és inni adni. | Ellopták az alisok a tankot. | Az igazi tuningos Prescott kávét iszik. - all by szablya | "Igazat az igazaknak, zárják be a hazugokat!" \m/

• #2 CséZé őstag

  Új Válasz 2010-04-19 15:54:41 #2

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  CséZé

  őstag

  Reményik Sándor - Nem nyugszunk bele!

  Téli szél a tar gallyakat fújja
  Mint az Isten égre tartott ujja
  Mint megcsúfolt, kikacagott álom
  Állunk egyedül a nagy világon.

  Elvették s most véle nagyra vannak
  Törött véres kardját a magyarnak.
  De még minden nép a sírját ássa
  Van szava, hogy világgá kiáltsa

  Csak mi, csak mi ne verjük kebelünk
  Csak mi, csak mi ne emeljük fel fejünk.
  Tiporhatják szûz tiszta igazunk
  Csak mi, csak mi ne hagyjuk el magunk.

  De hirdessük gúzsba kötött kézzel
  Sebes ajkkal, lázadó vérrel
  Idézve menny, pokol hatalmait
  Hogy béke nincs, hogy béke nincsen itt.

  Kezünk bár nem pihen a kardvason
  A szíveinkben nem lesz nyugalom.
  Jöhetnek jövõ századok s megint
  Csak felszakadnak régi sebeink.

  E sebek és e fájdalom örök.
  Ettõl vonaglik minden magyar rög
  Ettõl vérez ki majd nyomunkba hág
  Ettõl nem gyógyulnak az unokák.

  Tátra erdõk ettõl zúgnak-búgnak
  Ettõl reszket lelke minden zugnak
  Puha szívek kõvé ettõl vállnak
  Kemény kövek élõ szívként fájnak.

  Amíg élünk ettõl fájunk, égünk
  Sírban ettõl nem lesz pihenésünk
  Ettõl szorul a kezünk ökölbe
  Ettõl sír a gyermek anyaölben.

  Fenyõmadár behavazott fákon
  Száraz haraszt téli pusztaságon
  A folyók, a fák, a füvek szelleme
  Minden süvít, mi nem nyugszunk bele.

  Most Lomnic ormán rakjunk nagy tüzet
  Versailles-ig lobogjon az üzenet
  Hogy megroppant bár karunk ereje
  Nem nyugszunk bele, nem nyugszunk bele!

• #3 Zolaash aktív tag

  Új Válasz 2010-04-19 16:14:49 #3

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Zolaash

  aktív tag

  Igazán jó versek. Ha ismertek másokat akik csípik ezt a témát, irányítsátok ide őket!

  Rip and tear

• #4 Gézengúz addikt

  Új Válasz 2011-05-29 20:22:34 #4

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Gézengúz

  addikt

  Reményik Sándor: Eredj ha tudsz!

  Eredj, ha tudsz…
  Eredj, ha gondolod,
  hogy valahol, bárhol a nagy világon
  könnyebb lesz majd a sorsot hordanod.
  Eredj…
  szállj, mint a fecske délnek,
  vagy északnak, mint a viharmadár,
  Magasából a mérhetetlen égnek.
  Kémleld a pontot,
  Hol fészekrakó vágyaid kibontod.
  Eredj, ha tudsz.

  Eredj, ha hittelen
  Hiszed: a hontalanság odakünn
  Nem keserűbb, mint idebenn.
  Eredj, ha azt hiszed,
  Hogy odakünn a világban nem ácsol
  A lelkedből, az érző, élő fából
  Az emlékezés új kereszteket.
  A lelked csillapuló viharának
  Észrevétlen ezer új hangja támad,
  Süvít, sikolt.
  S az emlékezés keresztfáira
  Téged feszít a honvágy és a bánat.
  Eredj, ha nem hiszed.

  Hajdanában Mikes sem hitte ezt,
  Ki rab hazában élni nem tudott
  De vállán égett az örök kereszt
  S egy csillag Zágon felé mutatott.
  Ha esténként a csillagok
  fürödni a Márvány-tengerbe jártak
  Meglátogatták az itthoni árnyak.
  Szelíd emlékek: eszeveszett hordák
  A szívét kitépték.
  S hegyeken, tengereken túlra hordták…
  Eredj, ha tudsz.

  Ha majd úgy látod, minden elveszett
  Inkább, semmint hordani itt a jármot,
  Szórd a szélbe minden régi álmod,
  Ha úgy látod, hogy minden elveszett
  Menj őserdőkön, tengereken túlra
  Ajánlani fel két munkás kezed.
  Menj hát, ha teheted.

  Itthon maradok én!
  Károgva és sötéten,
  Mint téli varjú száraz jegenyén.
  Még nem tudom,
  Jut-e nekem egy nyugalmas sarok,
  De itthon maradok!
  Leszek örlő szú az idegen fában,
  Leszek az alj a felhajtott kupában,
  Az idegen vérben leszek a méreg,
  Miazma, láz lappangó rút féreg,
  De itthon maradok.

  Akarok lenni a halálharang,
  Mely temet bár, halló fülekbe cseng
  És lázít: visszavenni a mienk!
  Akarok lenni a gyújtózsinór,
  A kanóc vége, lángralobbant vér,
  Mely titkon kúszik tíz – száz évig
  Hamuban, éjben.
  Míg a keservek lőporához ér.
  És akkor…!

  Még nem tudom:
  Jut – e nekem egy nyugalmas sarok,
  De addig, varjú a száraz jegenyén:
  Én itthon maradok!

  [ Szerkesztve ]

Új hozzászólás Aktív témák