Keresés

Új hozzászólás Aktív témák

  • Penge_4

    veterán

    válasz bambano #94 üzenetére

    Nem a túlélési ösztönre értettem, hogy téves, hanem arra, hogy ezzel magyarázod az evolúciót. Pedig két különböző dolog. Időnként épp a túlélési ösztön okozza a teljes faj pusztulását. Lásd: túlszaporodás, vagy éppen mikor egy letális gén lesz domináns. Vagy egy másik példa (pár hete épp ezt fejtegettük haverokkal), hogy ha a homoszexualitást tényleg a gének okozzák, akkor gyakorlatilag az, hogy régóta üldözik őket (ezzel belekényszerítve, hogy rendes párkapcsolatban szaporodjanak) tette lehetővé, hogy fennmaradjanak a mai napig a génkészletben (mivel normál esetben egy önmagát elvarró szál lett volna).

    ""mivel egy adott fajon belül minden egyed ereje, hatalma, élethossza, stb. kisebb-nagyobb mértékben egyenlő.": lásd pl. méhek..."

    A méheket és a hangyákat evolúcióbiológusok egy külön kategóriába sorolják, ami közelebb áll a sejtek (pl. emberben) működéséhez. A dolgozók eleve meddők, génkészletük fennmaradása a királynőn múlik, ezért önfeláldozást tanúsítanak (ahogy a fehérvérsejtek fertőzés esetén), valamint genetikailag annyira azonosak, hogy mintha mindannyian egymás ikertestvérei lennének.

    "lehet, hogy bizonyos területeken mi írjuk az evolúciós elveket, de semmi nyomát nem látom annak, hogy az életfenntartást feladtuk volna."

    Visszautalnék ezen hozzászólásom elejére, kiegészítve azzal, hogy egy fajt sokszor az egyének túlélési ösztöne segíti pusztulásba. Ha már fel lett hozva a topicban a Star Trek, akkor én is feldobnék egy labdát: Ha kitörne egy halálos járvány, akkor melyik fajnak lenne nagyobb esélye a túlélésre (ha a körülmények azonosak)? A vulkániaknak vagy az embereknek?

    A megfertőződött vulkániak félretennék a túlélési ösztönt és megmentenék a fajukat, ezzel szemben a megfertőződött emberek mélyen kussolnának róla, hogy megfertőződtek és tovább terjesztenék a vírust. Persze ők ugyanúgy beledöglenének, de ennek ellenére is a túlélési ösztön szerint cselekednének.

    Ez itt a baj. Hiába vettük kezünkbe a saját evolúciónkat, mentalitás terén még mindig ugyanolyanok vagyunk, mint barlanglakó őseink. Képtelenek vagyunk kollektív célokat kitűzve, fajtudatosan gondolkodni. És a társadalmi rendünk is erre épül. Amíg van felemészthető erőforrás, addig teljes erővel dübörög, utána takarékon ég még egy darabig (miközben ledobálja magáról az "emberi" terheket, ami a dübörgés fázisa alatti népességrobbanáskor termelődött) és végül elpusztul. Ha az elpusztulás előtt talál újabb erőforrásokat, akkor újraindul a ciklus.

    Ettől az ősi ösztönökön alapuló randomizált szartól tudnánk ám jobbat is. Mert ez az itt-ott belenyúlás az evolúció menetébe arra volt alkalmas, hogy a régen elpusztult/pusztulásra ítélt egyedeket most csak azért tartsuk életben, hogy általuk kevesek minél magasabb szintre jussanak. És akkor még nem beszéltem a járulékos veszteségekről (mivel a genetikai és a társadalmi rétegek között nehézkes az átjárhatóság) mindkét oldalon, ahol az egyik oldalon rossz helyre született kiváló egyedek válnak az enyészetté, a másik oldalon pedig a jó helyre született gyenge minőségű egyedek kerülnek az élre, akik visszahúzó erőként hatnak, vagy ha fejlődőképesek is, nagyon gyenge potenciállal rendelkeznek. Emiatt még csak hatékonynak sem mondanám túlzottan.

    [ Szerkesztve ]

Új hozzászólás Aktív témák