Új hozzászólás Aktív témák

• #57 Geffry aktív tag sh4d0w #50

  Új Válasz 2008-09-13 18:54:36 #57

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Geffry

  aktív tag

  válasz sh4d0w #50 üzenetére

  Egyetértek! A Justice egy mérföldkő, amit valószínű lelki dolgok ichlettek szegény Cliff halála miatt...
  Az igazi metallica életérzést viszont csakis kizárólag a Kill'em All adhatja vissza a legelső felállásban.
  Az ezek közé ékelődő két album is hatalmas remek, de nem akarom túlhúzni a mondókám...
  Az új talicskáról meg... hát nem is tudom... 2003ban hatalmas örömmel fogadtam a hírét az új albumnak, hamarabb volt pólóm minthogy hallottam volna a lemezt... és mikor meghallgattam... szégyeltem hogy St. Anger-es pólóm van, mit szóltak volna a többiek a törzskocsmánkban???
  Amit pedig most produkáltak... ítélje meg mindenki magának. Szerintem ezzel a modernizálással megpróbálják magukat eladhatóvá tenni az új generációnak és biztos vagyok benne hogy lesznek olyanok akiknek tetszik, de én (azthiszem nem egyedül) kezdem végképp elveszteni a hitem az általam valaha nagyon kedvelt együttes jövőjében.

  [ Szerkesztve ]

  A PH-n mindenki mindig jobban tudja. Fél óra Google keresés után...

• #72 DM-Fan nagyúr sh4d0w #71

  Új Válasz 2008-09-14 10:16:43 #72

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  DM-Fan

  nagyúr

  válasz sh4d0w #71 üzenetére

  Örülök, hogy tetszik az írás, fogyasszátok egészséggel!

  A Depeche Mode egy másik érdekes történet, lehet, hogy majd róluk is írok egyszercsak egy szösszenetet. Nálam a DM-től az első helyen egyértelműen a Black Celebration/Music For The Masses/Violator hármas áll holtversenyben. Utána következő legkedvesebb albumom - amit gyakorlatilag szintén sorolhatnék a holtversenyesek közé az első helyre, sőt - az viszont a Songs of Faith And Devotion. Nekem nagyon beüt az album, a DM kicsit rock-os, jobban színpadi oldaláról mutatkozott be, élőben fantasztikus hangulatúak voltak azok a koncertek (lásd. Devotional), a DM abszolút akkor volt a csúcson, annak ellenére, hogy a banda élete akkor volt a legnagyobb válságban (Dave drogproblémái, majd utána Alan kiválása). Nekem mind a mai napig a SOFAD-lemez az egyik leg-érzelemdúsabb, legjobban kimunkált lemez. Az Ultra szerintem szintén nagyon jó, hatalmas visszatérőlemez, az első szám, a Barrel of a Gun olyan fantasztikus zene, amit ha meghallok, máris lúdbőrözök és mindig nagyon vártam koncerteken, de csak nagyon ritkán játsszák. Ezen felül ott van rajta a Home, az It's No Good, a Useless, a Sister of Night, a Freestate, a The Bottom Line, ahh... nem is sorolom tovább, nekem mindegyik dal borzasztóan tetszik, nagyon érdekes lemez volt, pláne, ha az ember ismeri hozzá a háttérsztorit.

  Get Moded!

Új hozzászólás Aktív témák