Új hozzászólás Aktív témák

• #791 Dhampir félisten st3v3np3t3r #790

  Új Válasz 2018-12-18 02:33:44 #791

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Dhampir

  félisten

  válasz st3v3np3t3r #790 üzenetére

  Én örülnék, ha még együtt karácsonyozhatnék apukámmal és anyukámmal. A talpába faragott, felállított fa körül serénykedni, régi szaloncukros dobozokban bujkáló, vígan felcsillanó díszeket újra előbogarászni. Drótot hajlítani a szaloncukroknak és a gyantaillatú fenyőfára gondosan felaggatni a karácsonyi díszekkel együtt.

  Szenteste beköszöntével, az ünnep titokzatos atmoszférájában felcsendülő csengettyűszó halk hívására együtt átmenni a gyantaillatú, pompába öltöztetett, reszkető gyertyalángokból kiragyogó karácsonyfához. Meghatott szívvel körbeállni a kis fát, míg egymás után csendülnek fel az ünnepi dalok (szintetizátor-mentesen) a hanglemezjátszó halkan sercegő tűje alól; "Mennyből az angyal", "Pásztorok, pásztorok"...
  Elrévedünk. Megemlékezünk nagyapánkról, nagyanyánkról, és a már mindörökre elment kedves emberekről.

  Valamivel később már izgatottan bogarásszuk ki a kézzel rajzolt kartonlapocskákra felírt neveinket a fa alá tett rejtélyes csomagokon. A csomagolópapíron lecsepegett, megdermedt gyertyafaggyú hagyja viaszkos nyomát. Egymás után meggyújtjuk az ágvégekre felerősített csillagszórókat...

  A sziporkák azóta már messze szétszóródtak a nagy időben, fényszikráikat rég elmosta a megállíthatatlan esztendők folyása. Odafönt ma is, utunkat kísérvén mintha meggyújtott csillagszórók hunyorognának a magasságban, amint a csillagok reszketnek fázósan az elcsöndesült téli égen. Parány, tűhegynyi fényük sugara szívünk zárját olvasztgatja, hogy az emlékezet kinyíló kapuján át hálára fakadt szívvel mondhassuk el köszönetünket a nagy messzeségből karácsonyra hazaérkezőknek.

Új hozzászólás Aktív témák