Új hozzászólás Aktív témák

  • #95561216

    törölt tag

    Imádom Feynmann könyveit, az életrajtiaktól az ismeretterjesztőkön át a szakkönyvekig. Egyik példakép :C

  • #40553216

    törölt tag

    hát én meg annyira nem vagyok oda érte. én a Tréfál, Feynman úr! c. önéletírásában kicsit kiakadtam azon a részen, mikor az atombomba ledobásáról értesülve gyakorlatilag szükségesnek tartotta a dolgot, a japánok úm. megérdemelték. cseppet sem sajnálkozott a néhány tíz- vagy százezer ember halála miatt. pedig az atombombát nem is Japán ellen kezdték, de nyilván ha már megvolt, ki kellett próbálni, ehhez meg kellett az ideológia. sok tudós tiltakozott a bevetése ellen, de jó páran nem, köztük Teller Ede sem. egy-egy ilyen embertelen megnyilvánulás szerintem felülír minden tudományos érdemet.

  • tcp

    tag

    válasz #40553216 #2 üzenetére

    Figyelembe véve, hogy az atombomba ledobása előtt gyakorlatilag bokorról bokorra folyó harcokban kellett 1-1 szigetet elfoglalni a japánoktól, ahol nem kevés amerikai áldozat volt. Ha figyelembe vesszük, hogy milyen sokkolóak volt például a legkülönbözőbb öngyilkos akciók, az utolsó emberig folytatott ellenállás, etc. a közvélemény számára, akkor úgy gondolom, hogy nagyon nehéz több mint 50 évvel később a karosszékből megítélni azt, hogy milyen hangulat, milyen érzések kapcsolódtak abban az időben akár a háborúhoz, akár az atombomba ledobásához. Sokkal bonyolultabb kérdés ez annál, hogy ilyen fekete-fehér véleménnyel el lehessen intézni.

  • klaczi

    aktív tag

    válasz #40553216 #2 üzenetére

    Tokió és Drezda bombázása is hasonló mennyiségű áldozatot követelt. A háború kimenetelére az égegyadta világon semmilyen hatással nem volt.
    Így legalább 5 millió japán és 1 millió amerikai életben maradt.
    Tellerék nélkül lehet, hogy most oroszul beszélnél.

  • #40553216

    törölt tag

    válasz tcp #3 üzenetére

    figyelembe véve, hogy 3 célja volt:
    1. elrettentés
    2. erőfitogtatás
    3. teszt

    az első kettő még úgy, ahogy elfogadható, de NEM CIVILEKKEL SZEMBEN!!!

    hogy (az egyébként - marxista fogalmakkal élve - imperialisták között folyó) háború részletei milyenek (kis szigetek, pepecselés), az egy dolog, egy másik dolog pedig, hogy milyen ideológiát rakunk mögé. az USA sem rossz ez utóbbiban.

    az atombombát Németország ellen kezdték kifejleszteni. (megjegyezném, még a háború kitörése előtt.) '45-ben pedig:
    "Németország kapitulációja után Szilárd javaslatot terjesztett elő Roosevelt elnöknek, amelyben sürgette az atombomba használatának korlátozását. Roosevelt azoban meghalt, mielőtt a levelet megkaphatta volna. 1945 tavaszán Szilárd hatására tudósok egy csoportja elkészítette a Frank-jelentést, amely körvonalazta a nukleáris fegyverkezés veszélyeit. Ez a jelentés fellépett az atombombának a japán civil lakosság elleni bevetése ellen, helyette nem-katonai jellegű erődemonstrációt javasolt.

    Szilárd megpróbálta megértetni, hogy nem egyszerűen egy újfajta fegyverről van szó. Amikor valami egyszerre ezres vagy tízezres szorzóval változik, az ember nem képes felfogni ennek hatását. Ilyen különbség van például egy gyalogos és egy szuperszonikus repülő sebessége között. Az atombombát eleinte csupán egy új fegyvernek tekintették, nem fogták fel annak katonai és társadalmi hatását. 1945 júliusában Szilárd petíciót küldött Truman elnöknek, amelyben kérte, ne dobjanak atombombát Hirosimára. Ezt a petíciót a Metallurgiai Laboratórium (Metallurgical Laboratory) 68 tudósa is aláírta. Szilárd elküldte Teller Edének is Los Alamos-ba, aki gyakran nem értett egyet Szilárddal, most azonban neki adott igazat." (Szilárd Leó, Wikipédia

    (#4) klaczi: ennyi erővel a németek mustárgázos támadásait a lövészárkokban, vagy bármilyen háborúban álló (vagy háborúra készülő) fél bármilyen tömegpusztító eksönjét értékelheted így: végül is csak megelőző csapás a nagyobb veszteségek elkerülése érdekében. és hidd el, minden fél a saját értelmezésében helyesnek találja a döntéseit, a másikét pedig jogtalannak, elítélendőnek. különben jó példákat írtál: én ezeket (az atombombával együtt) ugyan úgy háborús bűnnek tartom, mint a délszláv tömeggyilkosságokat. holott ez utóbbiakat is lehet úgy magyarázni: így az ellenségnek nem maradt haderő utánpótlás.
    különben meg az USA-nak összesen kb. 420e volt a vesztesége a háború alatt, Japánnak meg csak a két atomtámadással és az általad írt tokiói gyújtóbombázással volt ugyan ennyi. nem mintha össze lehetne mérni, hogy melyik halál több.

    "Tellerék nélkül lehet, hogy most oroszul beszélnél.">Tellerék pont szartak arra, én milyen nyelven beszélek. 40 évig kötelező volt oroszul tanulni. Nem tudom, melyik bolygón éltél, de itt a Földön, az Európának nevezett kontinens keleti részében '45-től '89-ig komcsi uralom volt, ami ellen Teller legfeljebb, ha pofázott. Ha olyan nagyon akarták volna, felszabadíthatták volna Európát, nem '44-ben kellett volna komolyabban nekiugrani Németországnak. Csak ott is folyt a taktika, hogy Németország és az oroszok egymásnak esnek, kivéreztetik egymást, utána sokkal könnyebb lesz. Csak ez nem jött be. És ne gyere azzal, hogy végül is milyen jó volt a fegyverkezés, mert ez (vagyis a források szűke) csak elvezetett a kommunizmus bukásához. Mert közben felnőtt 2 nemzedék, akiknek az volt az első tapasztalatuk, hogy a népi demokráciában pont semmit sem tehetnek, csak kussolhatnak és meghúzhatják magukat.

  • #95561216

    törölt tag

    válasz #40553216 #2 üzenetére

    Üdv az agyatlan pacifisták klubjában. Érveket nem írok, hogy miért vagy barom, mert már megtettem ezerszer száz másik hülyének, és egynél se lett foganatja. Vess csak meg nyugodtan olyan embereket, akiknek a cipőjét nem vihetnéd.

  • Dany007

    veterán

    válasz #40553216 #2 üzenetére

    Hát pedig sajnos én is azt kell, hogy mondjam, az atombomba ledobása akkor az egyik legjobb ötlet volt Amerikai részről.
    Látom már pára leírták, de azért én is leírom.

    Akkoriban kb. két lehetősége volt az Amerikaiaknak.
    Az egyik, hogy belebonyolódnak egy partraszállásba, ami ismerve a Japánokat legalább olyan szintű vagy durvább lett volna, mint Normandia.
    Vagy pedig ledobják az atombombát, ezzel erő demonstrálnak és kész.

    Az akkori katonai stratégák szerint (hangsúlyozom, az akkori, nem mostani karosszékből) Japánt csak egy átfogó partraszállással lehetett volna kapitulációra kényszeríteni. És még akkor sem biztos, hogy nem kellett volna elfoglalni a fővárost ahhoz, hogy megadják magukat.
    Így ez a fajta partraszállás előzetes becslések szerint is több száz ezres amerikai veszteséggel számolt! De muszáj lett volna, mert a Japánok ugye a végsőkig kitartottak.
    Ezzel szemben ott volt az atombomba, ledobták, igaz civilek haltak meg többségben, de 3 nap alatt véget vetett a háborúnak.

    Most gondolj bele. Te inkább a halálba küldenél több százezer honfitársad, mint átdobsz egy bombát? Ezt te sem gondolhatod komolyan.

    Másrészt tesztre nem igazán volt szükség. Volt előtte kísérlet bőven. Külön kisvárost építettek fel, csak hogy utána lerombolják az atommal.
    Szal nem a teszt volt a lényeg, hanem, hogy vége legyen a háborúnak a legkevesebb hazai áldozattal.

  • #40553216

    törölt tag

    válasz Dany007 #7 üzenetére

    sajna, csak most olvastam.
    két egész más dologról beszélünk:
    1. katonai döntésekről
    2. egy civil tudós emberi vagy inkább embertelen reakciójáról egy igen vitatott döntésről, lépésről.

    És hiába mondjátok az érveiteket, a világ népességének túlnyomó többsége inkább elitéli az atomtámadást.

    A katonai dolgokról pedig azért nem érdemes sokat beszélni, mert nem értelmezhetők önmagukban: világpolitikai és gazdasági lobbyérdekek, meg miegymás vannak a háborúk mögött.

Új hozzászólás Aktív témák