Keresés

Új hozzászólás Aktív témák

  • Brekk

    addikt

    válasz Algieba #1 üzenetére

    ALudd ki magad hatha holnap jobb szinben latod majd a dolgokat. ;)

    http://www.oaziscomputer.hu - Professzionális monitorok szakértőktől.

  • PapaMaci

    őstag

    válasz Algieba #1 üzenetére

    Az első lépés már megvan! Beláttad a hiányosságaid. Most jön a második, tenni ellenük. Azt hiszem az alacson végzettség pl elég könnyen orvosolható probléma. Dolgozni meg ugyan ugy meg kel tanulni, mint tanulni!

    ...mint az közismert...

  • Nimda

    addikt

    válasz Algieba #1 üzenetére

    Nehéz ehhez hozzászolni,és ''tanácsot''adni az élet nagy kérdéseiröl...én elmúltam 33 éves,keresztül mentem pár dolgon,de soha nem adtam fel...amit irtál,nagyjából nekem is hasonló az anyagi helyzetem...de egy valamit megtanultam...soha nem szabad arra törekedni,amire a legtöbb ember...hanem élj egyszerüen,élj önzetlenül és ne függjön az életed a tudásod,anyagi javaktól...becsüld azt akit szeretsz,vagy aki közel áll hozzád...söt azt is,akit nem ismersz...a sorsodat ugyan részben irányithatod magad,de semmit ne eröltess...engedd,hogy a dolgok maguktól történjenek...mint az az ötlet,mikor topikot nyitottál...;)
    Én most elmondhatom,hogy (részben) egyenesbe jöttem,és halad az életem...bár még vannak céljaim az életben,amit el szeretnék érni...és mindezt szép lassan lépésröl lépésre...

    Sovány vigasz,nem ismerlek,de talán elcsipsz valamit a leirtakból...elötted az élet...

  • Gero

    tag

    válasz Algieba #1 üzenetére

    Hat szerintem eloszor is probald tultenni magad a gyotrodeseiden es lasd be, hogy az a negy konyv tobb mint amit a legtobb ember egesz elete utan le tud tenni az asztalra!

    Nekem egy varandos feleseg es egy 14 honapos kisgyerkoc mellett van egy rakas adosagom, es a laptopomon kivul semmim nincs :) Probalunk tulelni, amig jobb nem lesz, nem vagy egyedul.

    A legjobb gyogyszer az lenne ha beszereznel egy egyejszakas kalandot.

    En meg irni sem tudok (konyvet), ird meg az en tortenetemet es eladjuk valami filmesnek es dol a le. :)

    cramstuff.com

  • tildy

    nagyúr

    válasz Algieba #1 üzenetére

    Én csak -1 vagyok hozzád képest (korban) ráadásul nekem meg semmim sincs amit letehetnék az asztalra. De neked legalűbb van célod(az írás) , de nekem még azt is nagyítóval kell keresni, mihez lenne kedvem, mivel foglalkoznék szívesen.

    "Tartsd magad távol azoktól, akik le akarják törni az ambíciódat! A "kis" emberek mindig ezt teszik, de a nagyok éreztetik veled, hogy te is naggyá válhatsz" - Mark Twain

  • #16741888

    törölt tag

    válasz Algieba #1 üzenetére

    Arra nem gondoltál még hogy elszakadsz otthonról és feljössz mondjuk Pestre? Sokkal egyszerűbb lenne munkát találni. beszélsz németül?

  • éN79

    addikt

    válasz Algieba #1 üzenetére

    Éreztem én, hogy veszélyes lesz ezt elolvasni, mert gondolatébresztésből jeles a ''zanza''. Én is -1 vagyok hozzád képest, és a legnagyobb örömömre boldog vagyok. (Csodálatos feleség és mondhatni rendezett háttér (persze nem problémáktól mentes, de legalább így értékelni tudom)).
    Viszont a fenékig tejfől nem annyira átlátszatlan, hogy ne tudnám, mi van alatta.

    Ötlet: írj! (banális vagyok, tudom, de a következő történet talán jelent valamit, nekem legalábbis igen :B )

    ötlet helyett inkább egy történet, ha megengeded: pár évvel ezelött egy mondhatni meleg nyári délutánon az Oktogonon történt, hogy egy srác leszólított. Ápolt, kultúrált kinézetű, komolyan szimpatikus srác volt. A becsületes neve: ifj. Pavlovics György. Gyakorlatilag koldult, ami a külsőségeket tekintve számomra furcsa volt, de annyira tiszteletteljes volt, hogy az automatikus reflexek szerencsére elhárultak bennem. Meghallgattam, beszélgettem is vele egy kicsit, pénz helyett meghívtam ételre és italra (nem volt alkoholista!). Nem töltöttem el vele 15-20 percnél többet, de sok év után is emlékszem rá, vagyis inkább az egész ''életérzésre'', ami akkor elfogott. Úgy kért, hogy közben ő is adott, méghozzá magából, nem is keveset. Konkrétan egy verseskötetet, ami saját magáról szólt, a saját illusztrációival. Dedikálta nekem, és én büszke vagyok, hogy birtokolhatom az egyik példányt. Azóta sosem hallottam róla, de ha arról álmodozok, hogy mérhetetlen gazdagságomban (ne csak anyagiakra gondoljatok) kinek milyen áldásos tevékénységgel segítenék, ős is szerepelni szokott benne. Az én gondolatiságomban számára a megoldás az anyagi függetlenség lenne, és nem azért mert ettől bármennyire is boldogabbá válna, szerintem nem, hanem hogy a saját világának falait ne sáncolja még körül a megélhetés válsága is.

    Talán azt is megengeditek, hogy egy versét megosszam veletek, mentesen minden plágiumtól, az engedélyével nem bírva, de az ébresztett gondolatokat neki ajánlva:

    ''
    Egyedül vagyok

    Csend van és sötét, egyedül vagyok
    És magamban éppen azon gondolkodok
    Hogy vajon bánatom
    Másnak el mért nem mondhatom
    Miközben esőcseppek kopogását hallgatom

    A bokrok közül árnyak kúsznak felém, rémülten nézem őket
    Elmenküljek, vagy inkább elpusztítanám az összest, meg az utána jövőket
    Keserű gombóc van a torkomban, melyet lenyelni nem tudok
    Miközben éppen azon gondolkodok
    Hogy vajon bánatom
    Másnak el mért nem mondhatom
    Miközben esőcseppek kopogását hallgatom

    Megmarkolom fegyverem, erősen fogja két kezem
    Hisz van nekem harminc szép fényes lőszerem
    Ó azok az aranyos, vöröses színű lőszerek
    Szépen formázottak, kecsesek és hegyesek
    És én a fegyverem egyre jobban markolom
    Miközben éppen azon gondolkodok
    Hogy vajon bánatom
    Másnak el mért nem mondhatom
    Miközben esőcseppek kopogását hallgatom

    A sötét cső végén fényt látok, mintha hívnának engemet
    Igen, hallom őket, halkan sugdossák egymás közt nevemet
    Izzadtság csordul végig homlokomon, nagyon, nagyon fáradt vagyok
    Miközben éppen azon gondolkodok
    Hogy vajon bánatom
    Másnak el mért nem mondhatom
    Miközben esőcseppek kopogását hallgatom

    Két kezem erősen szorítja fegyverem, egyedül vagyok
    A sötét és csendes őrtoronyban, épp csak gondolkodom
    Ujjam remeg a ravaszon, tudom, nem lesz több, csak egy kattanás
    BUMM aztán már semmi más

    Szentes
    1996. 08. 19. ''




    [Szerkesztve]

  • Sir Pocok

    őstag

    válasz Algieba #1 üzenetére

    Őszintén sajnálom, hogy az írásom ilyen depis reakciót váltott ki belőled.
    Tegnap írtam egy újabb írást[link], remélem ez egy kicsit elgondolkoztat. :)


    Az erős embernek nincs szüksége hatalomra, a gyönge jelleműt pedig tönkreteszi.

  • Ijk

    nagyúr

    válasz Algieba #1 üzenetére

    Nem szabad felfogni sosem így a dolgokat. Ha tudatosan értéktelennek és vesztesnek tartod magad ne csodálkozz hogy kerülnek az emberek. A külső sokkal kevésbé számít, mint a belső. El kell hinned magadról hogy igenis helyed van a világban, szükség van rád. Ha ezt megteszed és önbizalmat sugárzol máshogy fognak hozzád állni az emberek.
    Keress valami munkát, akármit, de olyat ahol emberek vesznek körül, próbálj megnyílni. A munka boldogít! Mert nincs rosszabb amikor az ember haszontalannak érzi magát. Nehéz lesz, nehéz az élet, senkinek nem könnyű, de határozd el magadban hogy igenis meg tudod csinálni. Írd fel amit igazán akarsz egy papírra és tedd ki a falra, hogy lásd minden este amikor lefekszel és minden reggel amikor felkelsz. Sikerülni fog!
    Ennyit tudok tanácsolni, és hogy SOHA NE ADD FEL!

    [Szerkesztve]

    /人◕ ‿‿ ◕人\

  • válasz Algieba #1 üzenetére

    Élsz még???Rég nem válaszoltál senkinek sem :U .Kicsit kapd össze magad és villogtasd azt a fantasztikusan lírai szókincsed :DDD :C .Ebben jó vagy , jól bánsz a szavakkal, szerintem az emberekkel is, akkor meg nemtom mit esel kétségbe.Amit így nagy hirtelen javasolnék, nagy buli, sok sör, meg pályinka, egy jóképességű bika, reggel fülig ér a szád meglásd ;) :DDD

  • Palkó

    tag

    válasz Algieba #1 üzenetére

    Nem hiszem, hogy ettől lényegesen okosabb leszel, de engedj meg két mondatot.
    28 évesen ugyanabban a cipőben jártam, mint Te, annyi különbséggel, hogy ''gazdag'' voltam.
    Volt egy koszos Trabantom, valamint két bőröndöm, amiben minden ingóságom elfért.
    Semmi több. ( Az egyikben a könyveim voltak.) Most, 43 évesen, van egy csodálatos feleségem, egy remek 12 éves fiam és elmondhatom, hogy boldogan élek, a saját kertes házunkban. Lehet, hogy csak szerencsém volt, de csak azt tudom mondani, amit egy kolléga már említett: SOHA NE ADD FEL !
    Bocs, ez több mint két mondat volt, de ha tudok segíteni azzal, hogy elmondom az életem egy-egy jellemző okosságát, vagy marhaságát, akkor küldj mailt.....
    Mellet ki, hasat be és FEL A FEJJEL.....!

    Annyi mindenhez nem értek, hogy az már sokoldalúságnak számít...

  • Akheron

    senior tag

    válasz Algieba #1 üzenetére

    Én is hasonlóképpen vagyok, mint Te; szintén nincs semmim, csak munkám. Családom se, otthonom se. De a nélkülözés szerintem nem a szükségszerű boldogtalanságról szól, hanem tanítani próbál; az életről próbál tanítani valamit.

    "It’s not the noise disturbing your meditation, it’s you who is disturbing the noise." – Ajahn Chah

  • rup1u5

    nagyúr

    válasz Algieba #1 üzenetére

    *

    [Szerkesztve]

    Why don't you knock it off with them negative waves!

  • Ivan15

    senior tag

    válasz Algieba #1 üzenetére

    Szia!
    Ha alacsony a végzettséged, akkor hogy lehetsz okos? Miben? Hogyan? Hol/kik tanították azt meg? Legfeljebb jó képességű lehetsz, de ezt is csak akkor hidd el, ha mások mondják -ha te mondod ezt magadról- csak önámítás. ''Megnehezíti a munkakeresést a betegségem, a leépült külsőm, és az alacsony végzettségem. Pedig egy tündéri, okos csajszi vagyok,'' -ebben a mondatban két pár ellentmondás van
    Tanácsok?
    ''szóhányás megy, de célirányos munkavégzés, az nem megy.'' -ebben gyorsan változz meg, mert emiatt tönkremehet az egész életed. Ez nem vicc.
    A nagy munkahelyi titok sztem az, hogy mindig ott, azon a szinten kell megfelelni az elvárásoknak (igen, ott a munkahelyen más elvárásainak és nem a sajátodnak) lehetőleg hibátlanul, ahol éppen dolgozol -előbb utóbb becsülni fognak érte.
    ''Mit tennék, ha valaki megdobna egy nagyobbacska összeggel?'' -így ne vegyél fel hitelt.
    Ha nem dolgozol még sehol, keress munkát! Hidd el, ez a legfőbb tanács.

  • EchoNorbi

    tag

    válasz Algieba #1 üzenetére

    Szerintem is ez a nagy kérdés: Mit kezdjek az életemmel?

    Nos a kérdés amit én naponta felteszek magamnak: Miért nem ugrottam még ki az ablakon? (A 10-en lakom.) Egyébként érdekelne a könyvek címe. (Persze ha nem pici gyerekeknek szóló mesekönyvek, meg lusta vok utánna nézni ezért kérdezem.) Igen én még szokta olvasni. ;]

    [Szerkesztve]

    Nyugtával dicsérd a papot.

  • Sidaries

    őstag

    válasz Algieba #1 üzenetére

    Szerintem a lényeg a koncepció. Szar szöveg tudom, mert tulajdonképpen neked éppen a koncepció lényege a baj. Én is így voltam pár éve, de aztán mióta van rendes munkám azóta már sokkal jobb. Persze azóta már látom, hogy azok a ''felesleges'' évek is mennyire fontosak voltak a jelenlegi életem szempontjából.
    Azóta kitaláltam már mit akarok és hogyan. Megterveztem az elkövetkező pár évemet és eddig tartom is magam hozzá. Ezzel csak azt akartam mondani, hogy lehet, hogy el vagy most keseredve, de hosszútávon ennek az időszaknak is meg lesz az értelme.

    I am the Visionaire, follow me if you dare...

  • athomi

    veterán

    válasz Algieba #1 üzenetére

    22 éves vagyok és alapvetően két féle ember keltette fel az érdeklődésemet:
    1. aki csak panaszkodik és állandóan azt mondja, hogy ez is szar meg az is, neki nem jön össze semmi, ő még semmit nem ért el....
    2. aki állandóan azt mondja, hogy így fog csinálni, meg úgy fog csinálni, aztán meg ezt csinálja, meg azt csinálja....
    A kettőben van vmi közös: egyikse csinál semmit :)
    Az első idegesítő, mert csak a bajait mondja (ilyenekből lesznek azok az állandóan panaszkodós öregek), a második meg azért idegesítő, mert mondja, de igazából csak a szája jár és semmit sem csinál.
    Van egy barátom, aki 23 éves és állandóan csak azt mondja, ha vmi nem sikerül, hogy az ő élete már csak ilyen...23 év csalódás. Sztem soha nem szabad elkeseredni azért mert vmi/vmik nem sikerülnek. Az én életembe is volt már többször, amikor azt mondtam, hogy szarni ment az életem meg, hogy most mi lesz, de gyorsan megráztam a fejem és próbáltam ellene tenni. Sikerült. Mindenki életében sokféle lehetőség van. Ha az egyik zsákutcába jut, akkor menni kell a másikon. Néha meg hagyni kell magunkat egy kicsit sodródni az élettel (jutunk ahova jutunk).
    Na többet nem írok, mert megyek megpróbálom kijavítni egyik megoldhatatlan problémámat. :DDD
    Amúgy manapság a fiatalok jórésze 28 évesen nem tud letenni semmit (ebben az országban ez nem is csoda...szinte lehetetlen).
    De neked addig még sok van...hajrá!
    Amúgy én se szeretnék 40 évesen a gyerekért az óvodába járni. :DDD

Új hozzászólás Aktív témák