Keresés

Új hozzászólás Aktív témák

  • Szten Márs

    nagyúr

    válasz sanzik #14761 üzenetére

    Ez a sarokban végzi, vagy éppen megtanul gitározni dolog szerintem inkább elhatározásfüggő, inkább azon múlik, hogy mennyire is akar valaki megtanulni ezen a hangszeren - vagy bármelyik másikon. Nem hiszem, hogy túl gyakori lenne, hogy valaki tényleg meg akar tanulni gitározni, valakinek szerelem ez a hangszer, és aztán a sarokban végzi. Vagy ha mégis, akkor lehet, éppen a tanár miatt (erről majd később).
    Egyébként azt hiszem erről nincsen statisztikánk, így a "szerintem ezek vannak többen, vagy azok vannak többen" jellegű tippelések teljesen értelmetlenek. (Ha lenne is statisztikánk, valószínűleg nem azt mutatná, amit hinnénk, hogy mutat. A korreláció nem implikál kauzalitást - alap dolog és ötször alá kell húzni, bekeretezni és kirakni a szoba falára, mielőtt valaki bármilyen statisztikából, előfordulási arányból bármiféle következtetést le akar vonni.)

    A tanárral amúgy így ugyanaz a helyzet, mint az oktatóoldalakkal: ugyanúgy baromi fontos, hogy jót fogjon ki az ember. Ha jót fog ki (és csak akkor!), akkor egyetértek az érveiddel, ugyanakkor úgy gondolom, hogy kellő figyelemmel (figyelem, hogy mit csinál az oktatóvideón a tanár, figyelem, hogy mások hogyan gitároznak, figyelem hogy tartja a kezét, a gitárt, mindent stb...) és ha a kérdésit fel tudja tenni valahol (mondjuk pont itt a fórumon - jé, milyen jó, hogy vagyunk :) ) és választ is kap, akkor meg fog tudni tanulni gitározni. Persze, ha megvan az elszántság.

    Hozzáteszem, szépek ezek az előnyök, de a tanárnak vannak hátrányai is. Egyrészt anyagi, de oké, tegyük fel, hogy most az anyagi dolgokat félrerakjuk. Valamennyire kötött időrend. Ha otthon tanul az ember, ilyen nincs, jóval nagyobb a szabadság. Ha rossz a tanár, ha emberileg nem találják a hangot, hozzáállásban nem passzol a diákhoz, akkor keserű szájíz maradhat utána, amit az ember a gitározáshoz kapcsolhat, tudat alatt. (Rengetegszer hallottam már olyan történetet, hogy valaki valamilyen hangszert azért rakott le végül, mert rossz tanárt fogott ki.) Ha valakinek rossz érzése van attól, hogy teljesítenie kéne és valamiért nem megy (huhh ezen a héten nem volt időm gyakorolni, és már az előzőn sem, pedig ezt meg ezt a leckét feladták nekem), akkor annak ellenére, hogy valószínűleg (csak valószínűleg) nem lesz belőle semmi ügy, szintén rossz szájízt hagyhat. Otthoni, autodidakta tanulásnál ilyen sincs. Nincsenek kötöttségek, nincsenek kötelező dolgok. Szabadabb.

    Ezzel együtt igen, ott vannak az általad említett előnyök. Viszont az előnyöket és hátrányokat összevetve én NEM mondom azt, hogy egy kezdő igenis keressen tanárt. Azt mondom, hogy nagyban attól függ, hogy milyen a beállítódottsága, személyisége, időrendje, életvitele. Van akinél ez válik be jobban, van akinél az. Nincs általános recept, pont ezért nem is tartom szerencsésnek, ha valakit nagyon az egyik irányba akarnak vinni.

    [ Szerkesztve ]

Új hozzászólás Aktív témák