Új hozzászólás Aktív témák

• #409 Dany007 veterán mpierre #408

  Új Válasz 2012-06-14 23:17:58 #409

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Dany007

  veterán

  válasz mpierre #408 üzenetére

  Jókérdés. Manapság nekem is eszembe jutott, hogy nagyon kihalt a topik.
  Fel kéne valahogy pörgetni. Nem tudom hogyan.

  Amúgy köszönjük kérdésed igen, keressük az időt, "hogy merre van?" Mert itt nincs az biztos! Az alvás még elmegy, igaz, hogy az elmúlt ~ 1 évben egyetlen éjszakát se tudtunk átaludni, de már megszoktuk.
  Az időhiány az rosszabb.

  A mi fiúnk már lassan 11 hónapos lesz (hónap végén). 8 hónapos kora óta képes kapaszkodva felállni. Ekkor volt egy hirtelen ugrás a mozgásfejlődésében. Mert hirtelen elkezdett mászni (nem csak kúszni) és simán erőlködés nélkül felülni.
  Itt kezdődtek a "problémák". Ugyanis az rendben van, hogy kapaszkodva felállt, de leülni még nem tudott. És persze ebből jött egy csomó esés, bubos buksi és sírás minden mennyiségben. Azt talán mondanom se kell, hogy az elsődleges kedvenc azóta is az állás! Gyakorlatilag 5 percet nem bír ki fekve úgy, hogy nem alszik éppen.
  És el is érkeztünk az igazi problémához, az alváshoz.

  Ugye mielőtt felállt volna a picur, alvásidőben csak beraktuk a kiságyba, jóéjtpuszi és kész. Előbb-utóbb elaludt magától. Na de most! Amint beraktuk az ágyába egyből felállt a rácsokba kapaszkodva. Leülni nem tudott, ezért nem hagyhattuk ott egyedül. Mivel estefelé már fáradt szegényem, így még instabilabban állt eleinte. De nem tudtunk mit csinálni, amint beraktuk a kiságyba, egyből állt is fel. És mosolygott! =)
  Szóval nem volt más választásunk, altatni kellett. Elringattuk vagy a nagy ágyon mellette fekve elaltattuk, aztán mikor már rendesen aludt átraktuk a kiságyba.
  Utána persze figyelni kellett, mert amint felébred feláll. És mivel leülni akkor még nem tudott, gyakran esés és sírás volt a vége ha éppen nem vettük észre, hogy felkelt.

  Azóta persze megtanult leülni is. De a probléma továbbra is fennáll. Hiszen nem akar feküdni. Csakis állni, ugrálni menni, mászni... Továbbra sem tudjuk berakni a kiságyba hogy majd csak elalszik magától, mert képes a végsőkig állni! Állni, sétálni (kapaszkodva) egészen addig amíg teljesen le nem fárad, ki nem üti magát és ilyenkor már hajlamos elesni. Egyszerűen addig sétál a kiságyban amíg totál el nem fárad és már nem bírja tartani magát és elesik... Szóval továbbra is altatunk.

  Már 4-5 lépést megtud tenni egyedül. Mindenféle segítség nélkül. De még igencsak instabil az édesem. Egy kezét fogva viszont simán szaladgál körbe a lakásban. Játszik mindenfélével, eszik iszik csak épp nem nagyon alszik. Már négy fogacska van! Nagyon édes. Napközben már csak egy órát alszik, majd legközelebb este 9-10 fele tudjuk elaltatni. De éjszaka továbbra is felkel cicizni 3 óránként... =/ Nem hiszem, hogy az éhség miatt, inkább csak megszokásból. Próbáltuk leszoktatni, hogy cumit adunk neki, de erre olyan áriát rendezett hajnali 3-kor, hogy gyorsan beadtuk a derekunkat.
  Sok helyen írják, hogy 1-2 éjszakát átsír ilyenkor a baba és aztán leszokik a felkelésekről. Hát én erre egyenlőre nem vagyok hajlandó. Sem magunk sem a gyerek miatt. Nem bírnám elviselni ahogy órákig sír. És nem is vagyok hajlandó hajnali 3-kor ezt hallgatni órákig. Majd csak legvégső esetben.

  Viszont egyre biztosabb vagyok benne, hogy hiperaktív lesz a picike! Azt úgy képzeljétek el, hogy a napközbeni 1 órás alváson kívül folyamatosan mozog. Szó szerint nincs 5 perc, amíg megülne a kis popóján. Ha berakunk neki mesét, azt is úgy nézi, hogy feláll az ülőgarnitúrán háttal és közbe rugózik a lábával, vagy éppen ugrál! A járókában szintén.
  Délután itt szoktunk vele játszani az ülőgarnitúrán. Párom az egyik felén, én a másikon. A gyerek meg ide-oda futkározik! Elmegy az egyik felébe, ott bohóckodik egy sort anyának esetleg hasra vágódik, megfordul és jön hozzám. Itt ugyan ez, megfordul és megy anyához... És ezt képes órákon át csinálni! Szó szerint órákon át megállás nélkül.
  Ha berakjuk a járókába ugyanez. Eljátszik a játékaival, de nem marad egy helyben végig mozog. Feláll - leül folyamatosan. Persze ~ 20 percnél tovább a járókában sincs el. Utána ki kell venni, vinni kell ide-oda vagy sétáltatni a lakásban vagy épp mászatni. Azért írom így, mert folyamatosan mellette kell lenni. Még nem tud stabilan megállni. Bármikor eleshet szegényem. A nap végére totálisan kiszokott izzadni. Ja és erről jut eszembe, hogy megvolt az első hajvágás is.
  Természetesen szoktuk vinni sétálni is babakocsiban. Kb 20-25 percet bír ki ott ülve. Utána már feszeng és ki akar szállni.

  Szóval rendesen kivagyunk készülve. Úgy zajlik egy napunk, hogy 6:30-kor kelek. A pici se alszik 7-nél tovább. Megyek melózni. Majd olyan 5 körül hazaérek. Anyuci közben itthon főz, mos, takarít és persze legnagyobb részben babázik. Szal hazaérek, megebédelek (mert a melóhelyen erre nincs lehetőség) majd olyan este 6-ig közösen babázunk. 6-kor fürdetek, öltöztetek stb... Fél hétkor megnézzük a híradót, persze úgy, hogy a gyerek közben itt ugrál össze-vissza a kanapén. Fél nyolc körül kap vacsorát. Majd este nyolc körül kezdődik az altatás. Ez változó sikerrel szokott összejönni. Van amikor már fél 9-kor alszik, de van amikor este 10-ig szenvedünk vele. Hiszen ő álmos. Látszik rajta. De mégis van amikor egyszerűen nem hajlandó elaludni. Ilyenkor váltogatjuk egymást.
  Általában 9-fél 10-re azért már alszik. Ekkor vagyunk először együtt a párommal kettesben. De mivel ő is mocskosul fáradt, plusz tudja, hogy 2-3 óra múlva kelnie kell a gyerekhez, ezért max 10 óra körül ő is elmegy aludni.
  Én van, hogy még maradok fórumozni, filmezni, mint most. De igen gyakran én is megyek vele. Attól függ mennyire volt kemény a melóhelyen. Meg manapság, nem tudom a fogzás vagy más miatt, de igen nyugtalanul alszik a pici. Sokszor már hajnal 3-kor se akarna visszaaludni szopizás után. Ilyenkor bevesszünk magunkhoz az ágyba, mert úgy elalszik és legalább reggel 6-ig alszik... Ez csak az utóbbi 1-2 hónapban van így, nem tudom miért, remélem kinövi.
  És ennyi, másnap kezdődik minden elölről. Ezt néha megfűszerezi 1-1 családlátogatás hétköznap. Plusz ugye a hétvégék. Egyik hétvége bevásárlótúra (kétheti kaja, pelenka stb...), másik hétvégén meg mi megyünk családot látogatni... Amivel kb úgy egészében el is telik az a kis plusz idő amit a hétvégének köszönhetően nyernénk.
  Szóval ezért vagyunk gondban az idővel, mert az bizony nincsen.

  De amúgy eszméletlen jó érzés mindez. A pici rettentő jókedvű. Gyakorlatilag folyamatosan vigyorog. Kezdek már érezni egy kis személyesebb kontaktust. Nem tudom leírni mire is gondolok. Szal úgy érzem rajta, hogy már megért 1-2 dolgot és, mint személyiség reagál... Leírhatatlan érzés. Meg amit bohóckodik az ágyon... na az se semmi... Igazából ő szórakoztat minket. Már alig várom, hogy magától is tudjon menni. Na meg az altatások. Ami ugyan fárasztó, de amikor elalszik a karomban, vagy épp mellettem na hát az megint egy leírhatatlan érzés.

Új hozzászólás Aktív témák